Feketén-fehéren – Sisi-kiállítás nyílik Szegeden
Hosszú évek után újra láthatjuk azt az eredeti ruhaderekat, amelyet Erzsébet királyné 1898-ban, meggyilkolása pillanatában viselt a Genfi-tó partján. A kultikus ruhadarabot rendőri kísérettel szállították a szegedi Móra Ferenc Múzeumba, ahol a Múzeumok Éjszakáján, június 26-án Sisi királyné – Feketén-fehéren címmel nagyszabású kiállítás nyílik a királyné személyes tárgyaiból. A tárlat mindezek mellett bemutatja életének legfontosabb eseményeit, szereplőit és halálának körülményeit is.
Egyetlen fia, a trónörökös Rudolf herceg 1889-es öngyilkosságát követően Erzsébet királyné teljesen összetört, néhány kivételes alkalomtól eltekintve kizárólag fekete ruhát viselt. Mindeközben házassága is megromlott, így tulajdonképpen folyamatosan úton volt, álnéven járta a birodalmat, hogy minél távolabb legyen a bécsi udvartól. Szívesen időzött a tengernél, de 1893-tól kezdve visszatérő vendég volt a Genfi-tó környékén is. Utolsó útja is ide vezetett.
1898. szeptember 9-én gőzhajóval utazott Montreux-ből a tó déli csücskébe, Genfbe, ahol a Hotel Beau Rivage 120-as számú lakosztályában foglalt szállást. A végzetes tragédia másnap, szeptember 10-én, közvetlenül a hazautat megelőzően történt. A merényletre így emlékezett vissza utolsó udvarhölgye, gróf Sztáray Irma:
„Sétát tettünk a városban, és délben a királyné gőzhajóval vissza akart térni Mont de Caux-ba. A gőzhajó délután két órakor indult, és mi fél kettőkor elhagyva a szállodát, gyors léptekkel a Quai Montblancon levő hajóállomáshoz siettünk. Útközben észrevettem, hogy egy férfi oldalról felénk halad. Ez a férfi közeledett a királynéhoz, majd gyorsan elhaladt egy fal mellett, mely még közte és a királyné közt volt és amikor már egészen közel volt a felséges asszonyoz, megbotlani látszott, kezével gyorsan a királyné felé kapott, de ennek tisztára olyan formája volt és én azt is hittem, hogy ezt csak azért teszi, mert megbotlott, és az eleséstől akarta magát megóvni. Az ismeretlen egy percre megállt, és aztán tovább futott. A királyné e pillanatban hirtelen visszatántorodott, majdnem elesett…”.
Hamarosan kiderült, hogy az ismeretlen férfi egy Habsburg-ellenes fiatal olasz anarchista, Luigi Lucheni volt, aki eredetileg az orléans-i herceget akarata meggyilkolni. A herceg azonban mégsem érkezett meg Genfbe, így Lucheni számára, aki időközben megtudta, hogy az osztrák császárné a hotelben tartózkodik, tulajdonképp mindegy volt, melyik királyi családtagot öli meg.
A támadás először csak kisebb riadalmat keltett, maga Sisi is úgy gondolta, csupán ellökték. Udvarhölgyével végül még fel is szálltak a hajóra, ahol azonban a királyné hamarosan elájult. A korabeli híradások szerint ezért a hajó kapitánya nem is akarta elindítani a hajót, „de később őfelsége kíséretének kérésére jelt adott az indulásra. A kikötő elhagyása után a hajó megállt, és visszatért az állomásra. Őfelsége nem tért többé magához. Hordágyon visszavitték a fogadóba. Őfelsége ruhája véres volt. A merénylőt elfogták.” A hotelben kiderült, hogy a támadáshoz a gyilkos egy kihegyezett reszelőt használt, ami a királyné szívét sebezte meg, így életét nem sikerült megmenteni. A feljegyzések szerint utolsó mondata magyarul hangzott el, melyet Sztáray Irmához intézett: „Mi történik velem?”
A szúrások felszakították a fekete selyemből készült ruhaderekat, a hasadások ma is jól láthatók a hosszú ujjú, fekete csipkebetétekkel díszített felsőruhán. A ruhaderékhoz tartozik egy széles, halcsontmerevítős selyemöv is, melynek hossza bizonyítja, hogy a királyné öregkorában is megőrizte legendás karcsúságát. A feljegyzések szerint halálakor, azaz 61 éves korában is körülbelül 50 centis derékbőséggel büszkélkedhetett. Az öv csatját egy különleges, gagátból készült drágakő díszíti, mely a hiedelem szerint jótékony hatással van a depresszióra és segít a veszteségek feldolgozásában, de fényes, fekete színe miatt jól használható gyászékszerként, illetve a fekete ruhadarabok kiegészítőjeként is.
Ez, a halálakor viselt ruhaderék a merénylet szemtanújához, utolsó udvarhölgyéhez, gróf Sztáray Irmához került, aki azt később az 1907-ben alapított Erzsébet Királyné Emlékmúzeumnak ajándékozta. A nemzeti zarándokhellyé vált múzeumot a budai Várban rendezték be, ahol emellett Erzsébet személyes tárgyait, dokumentumait, illetve róla készült portrékat és fotográfiákat is láthatott a közönség egészen a II. világháború végéig. Budapest 1945-ös ostromakor a múzeum ugyanis súlyos károkat szenvedett, a megmaradt tárgyakat, köztük a ruhaderekat is a Magyar Nemzeti Múzeumba szállították. Ott azóta az állandó kiállításon láthatjuk is ennek másolatát, az eredetit konzerválási okok miatt csak nagyon ritkán állítják ki. Mint például most.
A napokban ugyanis szigorú rendőri felvezetés mellett már meg is érkezett Szegedre a merényletkor viselt ikonikus ruhadarab, melynek jelenleg is tart az akklimatizálódása, azaz fokozatosan szoktatják hozzá a kiállítótermek szigorúan ellenőrzött páratartalmához és hőmérsékletéhez. A hosszú évek után most először látható eredeti ruhaderék mellett különböző, Sisihez köthető ruhadarab, használati tárgy (köztük herendi porcelán, üvegpohár, legyező), számos róla készült festmény, szobor és egyéb különleges műtárgy is várja az érdeklődőket a szegedi Móra Ferenc Múzeum június 26-án, a Múzeumok Éjszakáján nyíló, Sisi királyné – Feketén-fehéren című, a Magyar Nemzeti Múzeummal közös tárlatán.
