Veszélyben a vétójog
Támadás alatt szinte egyetlen fegyverünk az EU-ban, a vétó. Ha kiütik a kezünkből, Brüsszel szabadon dirigálhat a tagállamoknak.
Az internet szómagyarázata szerint a vétó olyan ellenszavazatot jelent, amely megsemmisít egy testületi döntést. Eredete a latin veto, ’nem engedem, megtiltom’, és már az ókori Rómában is bekerült a politikai élet szótárába. Ahogy olvasható, „a római néptribunok e szóval semmisíthették meg a szenátus határozatát”.
A vétó fontos intézménye az EU működésének is, jóllehet kezdettől fogva képes rendkívüli bonyodalmakat okozni. Most éppen Magyarország került a brüsszeli kritikák kereszttüzébe azzal, hogy megvétózta az EU-s nyilatkozatot, amellyel Izraelt szerette volna elítélni a szervezet a palesztinokkal szembeni legutóbbi fellépése miatt. Az unió soros elnökségéről minap leköszönő Portugália külügyminisztere, Augusto Santos Silva sietett is kijelenteni, hogy „az egyetértés nagyon fontos az EU-ban, ennek hiányában nem létezik egységes külpolitika”. A nyilatkozat a magyar kormány szerint egyoldalú agresszorként állította volna be Izraelt, megfelelően annak, hogy a tagországok többségében hatalmon levő globalista rezsim szeretné megnyerni magának a már náluk élő muszlim választókat.
A vétó nem demokratikus elem. A megboldogult Tőkéczki László történészprofesszor definíciója szerint a demokrácia nem más, mint a többség „mechanikusan” érvényesülő hatalma; akkor a vétó épp a többségi elv ellen szól. Azért került be az unió működési rendszerébe, hogy adjon valamilyen önvédelmi lehetőséget a nemzetállamoknak és a kisebb tagországoknak, ne legyenek teljesen kiszolgáltatottak a nagyobbakkal és erősebbekkel, leginkább Németországgal és Franciaországgal szemben.
A politikai elemző Fricz Tamás említi meg gyakran, hogy az egyhangúság elvével már idejekorán bajok voltak az unióban. Az inkább nemzeti beállítottságú Charles de Gaulle 1965-ben éles vitába keveredett a föderalista Walter Hallsteinnel, az EB első elnökével. Az Európai Gazdasági Közösség Tanácsa – ez az Európai Tanács elődje – ugyanis át akart térni az egyöntetűségen alapuló döntéshozatalról a többségi mechanizmusra, De Gaulle ezért visszahívta minisztereit a tanács üléseiről, megbénítva a fórum munkáját. Ezt nevezték akkor az üres székek politikájának. A konfliktust az úgynevezett luxemburgi kompromisszum zárta le 1966 januárjában, méghozzá úgy, hogy megmaradt az egyöntetűség intézménye, vagyis a vétó joga.
A következő támadást 2003-ban indította Brüsszel a vétó ellen, az uniós alkotmány akkori tervezetében. Ez a jogi alapvetés azonban elbukott Franciaország és Hollandia ellenállásán, az alkotmány helyett született aztán a lisszaboni szerződés, amely kénytelen volt helyén hagyni a vétót. Azóta több föderalista uniós politikus is érzékeltette, hogy a szervezet koloncként cipeli ezt a lehetőséget, ami akadályozza az Európai Egyesült Államok megalakítását, az egységes irányítást. Jean-Claude Juncker, az EB korábbi elnöke is hangot adott ennek. Több cinikus kísérlet is történt a vétó kijátszására. Például amikor 2015-ben a migrációs válság kezelésének örvén az Európai Tanácsban napirendre került a kötelező kvóta indítványa. Brüsszel, hogy neki kedvező eredményre jusson, egyszerűen kiszervezte az ET-ből a kötelező kvóta kérdését, és átadta a Belügyminiszterek Tanácsának, ahol egyöntetűség helyett már csak többségi szavazatokra volt szükség a döntés meghozatalához.
Az újabb, talán minden eddiginél jelentősebb ütközet az volt, amikor Magyarország és Lengyelország vétóval fenyegetőzve akadályozta meg, hogy a következő költségvetési ciklusban jogállamisági feltételekhez kösse az unió a támogatások kifizetését. Erre mondta Heiko Maas német külügyminiszter, hogy a vétósok túszul ejtették az uniót, és hogy a vétójogot el kell törölni.
A vétó eltörlését azonban könnyen meg lehet akadályozni – épp egy vétóval. Egyelőre. A május 9-i Európa-napon megkezdődött az a politikusok, szakemberek és állítólag egyszerű, uniós polgárok véleményét is meghallgató vitasorozat, amely az EU jövőjéről szól, és amely e jövő érdekében felveti az unió alapszerződésének módosítását is. Ezen a ponton kerül újra célkeresztbe a vétó. Sokat elmondhat a nagyszabású egyeztetésekről, hogy a sorozat egyik karmestere Guy Verhofstadt, az EP liberális frakciójának vezetője.
