Az utóbbi években határozottan érzékelhető, hogy grafikusként végzett fiatal művészek festői ambíciókat is ápolva indulnak a pályán – a műfajok és technikák manapság tapasztalható erős összefolyását tapasztalva ebben talán nincs semmi különleges. Az lehet különleges, ha az alkotó egyedi módon, valamiféle szintetizálással képes megvalósítani a grafikusi és festői képépítkezést. Éles Bulcsúnak ez sikerül. Évek óta tudatosan dolgozik rajta, mindezt megtetézi témáinak sokféleségével, amiben szerepet kap a dokumentálás, az ipari és a falusi tájelem, az évszakok, a cirkusz, a jelképek fontossága. Minderről pontos helyzetképet ad új kiállítása. Oldott festésmóddal, az akvarell és vegyes technikák alkalmazásával, kartonon, vásznon eleven, szinte áradó festőiséggel adja vissza, egységesülve a látottat és az elképzeltet. Képein mindig ott az eredeti élmény frissessége, ezeket jellemzően egyenes vonalak intenzív hálózatával alakítja képpé, és nagy fontosságot ad színválasztásainak, a kék-sárga, a barna-szürke tónusok igényes ellenpontozásának. Emóciókkal teli ecsetalkalmazás vezérli: az erősen festékes ecset által képzett vonalai végén ritkán festékezett felületeket teremt, erősítve a mű kompozíciós összetettségét, bonyolultságát. Vonalgazdagságából sajátos rácsszerkezet teremtődik, ami nem elzár és nem kizár, hanem érzékelteti a felsejlő szabadság szépségeit.

Hirdetés
Korábban írtuk