Oltass, hogy élhessünk!

– Eredetileg kemény punkzenekarnak indult a Bikini. Miért váltott át aztán a popra?

– Még 1981 végén történt, hogy száműztem magam a Dinamitból. Megkerestem Nagy Ferót, akire már jóval korábban felfigyeltem szuggesztív előadásmódja és nagyon mély értelmű szövegei miatt. Ilyeneket nem is hallottam mástól addig. Feró túl volt már akkor a ricsés korszakán, az új zenekarát Bikininek hívták, de ennek a játékát káosz és értelmetlenség jellemezte. Azt mondtam neki, csináljunk egy új együttest. Köztudott volt, hogy több helyre is hívták akkoriban, például a Piramisba is, Révész Sándor helyére. De nem vállalta. Nekem is azt mondta, országosan letiltották, nem sok esélye lenne vele egy új bandának. Mégis belekezdtünk, ez lett az Ős-Bikini. Igen, egy punkbanda.

– Punkbanda, aminek első lemeze, a Hova lett című album a maga politikai üzeneteivel mindjárt súrolta is a betiltás határát…

– Lazított már egy kicsit a rendszer, de azért még működött a cenzúra. Agócs elvtárs be is rendelte a zenekart az állambiztonság hivatalába, Feró és a bátyám, a dobos Németh Gábor képviselte a Bikinit. Győzködték őket, daloljanak rendesen, ne énekeljenek társadalomellenes számokat, és akkor nem lesz semmi probléma. Ennek ellenére politikailag eléggé odamondogatós lett a második nagylemezünk is.

– Később azonban mégis nagyot váltott a Bikini. Rájöttek, hogy ez így nem megy tovább?

– Nem ijedtünk meg. De amint megérkezett Nagy Feró helyére az énekes D. Nagy Lajos, látni kellett, hogy az ő habitusához, stílusához nem illenek a régi számaink. Bekapcsolódott a szövegírói munkába Dévényi Ádám, a dalaink pedig már nem lázadások, hanem segélykiáltások lettek. Megvolt bennük a politikai tartalom, de tónusukban és zenei karakterükben sem az Ős-Bikini punkszámai voltak már. Popzenekar lett a Bikini, igyekeztünk szélesebb körben is fogyasztható dalokat írni.

– Úgy jártak a zenekarok a rendszerváltás során, mint az írók. Már a politikáról is lehetett nyíltan beszélni, véget ért a sorok közötti üzenetek nagy időszaka… Ezért oszlott fel 1992-ben egy időre a Bikini?

– Ezt kérdeztem én is, ha mindent ki lehet mondani, akkor hogyan is élhetne tovább a régi, összekacsintó cinkosság együttes és közönség között? Amikor Nagy Imre temetésén Orbán Viktor elmondta emlékezetes, húszperces beszédét, akkor olyan gondolatokat hallottam tőle, hogy attól kezdve tulajdonképpen leraktam a gitárt. Kimondta azt a legteljesebb egyenességgel, amit mi addig, csak innen-onnan kerülgetve, célozgatva mondtunk ki. Ezzel együtt azért új dimenziók is megnyíltak előttünk. A rendszerváltás évében Temesváron jártunk, elsőként a hazai zenekarok közül. Megköszöntük Tőkés Lászlónak mindazt, amit a magyarságért tett. Két koncertet adtunk, ilyen fantasztikus hangulatú előadásunk nem volt előtte, de utána sem.

– Azért most is lenne téma bőven, érdemes lenne elővenni például a társadalmi tudatformálás egyre élesebb kérdéseit. Mégsem foglalkozik velük a könnyűzene. Miért?

– A balliberális ideológiához kapcsolódó zenekarok nagyon is foglalkoznak az aktuális témákkal. Sok muzsikus és zenekar azért is kötötte a szekerét az ellenzékhez, mert ott nagy bombasztokban lehet fogalmazni, és hát lázadni mindig vagányabb dolognak tűnik, mint igaz gondolatokat megfogalmazni egy regnáló politikai kurzusról. Ha ilyet teszel, persze nyalizósnak bélyegeznek. Én azt gondolom, ha van hite embernek, tartson ki mellette, és semmiképpen sem menjen át az utca másik oldalára.

– Ön milyen témával foglalkozna ma legszívesebben?

– Trianonnal. De nem úgy, hogy írok róla kétszázezer forintért egy négyperces számot, hanem végigkövetném a magyarság sorsát Attilától napjainkig. Kiemelve benne nyelvünk és kultúránk csodáit, fontos alakjait. Izgat az egész, személy szerint a mai napig sem vagyok képes feldolgozni azt, ami 1920-ban történt ezzel a nemzettel.

– Arra gondolt volna az ember, hogy a migrációt, a genderizmust említi…

– Ezeket csak sorsokon, érzéseken, egyéni drámákon keresztül lehet megfogni egy dalban. Másként direkt agitációvá válik az egész. A két jelenség híveit pedig nem lehet lebeszélni a tévedésükről. Nem mérlegelnek semmit, azt sem, hogy mit tesz az országért a kormány. Nie­dermüller Péterre szavaztak, Karácsony Gergelyre meg Pikó Andrásra. Mert azt remélik, hogy ezek az emberek majd létrehozzák azt a káoszt, amit ők annyira szeretnek.

– Nem ijeszti meg őket az túlzásba vitt fejetlenség, ami kialakult Budapesten?

– Ez habitus és kultúra kérdése. Ők ugyanazt a méreggel teli poharat isszák, amit mi. Csak amíg mi kesergünk és háborgunk azon, ami történik, ők nevetnek rajta. Engem elképeszt, hogy a budapestiek ennyire mellélőttek.

– És ha jövőre is mellélőnek a választók?

– A polgári oldal nem engedheti, hogy tovább gyűrűzzön a fővárosban megkezdett folyamat. A megállítására, az erőnk felmutatására szerveződik az új, őszi Békemenet is. Ha hatalomra kerülne a balliberális oldal, megszüntetné ezt a nemzetet, tönkretenné az országot. Kinyitná a kapukat a migráns tömegek, valamint a genderizmus és az LMBTQ-kultúra propagandistái előtt.

– Úgy tűnik, mintha a koncertszervezést, a lemezkiadást továbbra is a balliberális oldal tartaná kézben. Aki nem tartozik oda, az pórul jár?

– Sőt, még pórulabbul! Nem is olyan rég hallhattuk például azt Gyurcsány Ferenctől, hogy ha az ellenzék megszerzi a hatalmat, akkor földönfutóvá teszi a Nemzeti Színház igazgatóját. Nem a levegőbe beszél, hiszen ő már lövetett is békésen demonstráló emberekre. A balliberális oldal szerint retorziókra számíthatnak a kormány hamis információit közvetítő médiamunkások is.

– Kiket kellene megcéloznia ma egy rendes pop- vagy rockbandának a maga üzeneteivel?

– Főként az egyetemi ifjúságot. Beágyazták magukat a soraikba a balliberális emlőkön nevelkedett NGO-k, terjed a liberalizmus és a nihilizmus szelleme, és azt a fiatalt, aki nem akarja elfogadni ezt az életfelfogást, a többiek kiközösítik. Ezeken a helyeken kellene, persze okos megfogalmazásban Istenről, hazáról énekelni. Olyan tónusú dalokra lenne szükség ott, mint az Ismerős Arcok nagy sikerszáma, az Egy vérből valók vagyunk.

– Milyen érzés a Bikini számára újrakezdeni az életet?

– Ez a műfaj szellemi, lelki megerősítést adhatna az egész civilizációnak, és pont ezt vágta haza leginkább a járvány. Így nem jutottak el fontos gondolatok az emberekhez. Tavaly kaptunk három hetet nyáron, de az is úgy nézett ki, hogy a győri koncertünkön például ott állt ötszáz ember, sebészmaszkban, egymástól komoly távolságot tartva. Az ilyesmit kár erőltetni. Oltassa be magát mindenki, és akkor minden egyenesbe kerül. A minapi csengődi és szerencsi fellépéseinken már az a hangulat uralkodott, és annyi néző volt, amennyit megszoktunk régről. És ezt az oltásoknak köszönhetjük.