Erdély szíve Budapesten
A szatmárnémeti Simó Klára és férje 1989-ben, a romániai forradalom kitörése után érkezett Budapestre. Az elismert optikusmester, akinek másik nagy szerelme a zene, egy percre sem feledkezett meg a szülőföldjéről: a Transilvanum Alapítvány elnökeként szívügye a fiatal erdélyi művészek támogatása.
Simó Klára Szatmárnémetiben született, zenei líceumot végezett főszakos zongoristaként. Hetedik elemibe járt, amikor először a Szent Antal-templomban orgonált; előadása olyan jól sikerült, hogy nem sokkal később már a latin nyelvű miséken kísért. Édesapja hatására még gyermekként megtanulta az összes magyar operett szövegét is, ahogy Karády Katalin dalait is kívülről tudta.
– Földbirtokos apám nagyon finom és művelt ember volt, édesanyám a szatmári irgalmas nővéreknél tanult, apácának készült, a rendet azonban feloszlatták. Bár a kommunizmusban mindenüket elvették, a három gyermekük, két lánytestvérem van, zenei és vallásos nevelésére továbbra is nagy gondot fordítottak. Miután végeztem a zeneiskolában, édesanyám mégis azt javasolta, legyen egy kézzelfogható szakmám is, hiszen a művészlét sokszor bizonytalan. Mivel nagyon jó a kézügyességem, két választást kínált: ékszerész vagy optikus.
Hatszáz kilométerre Szatmárnémetitől, Craiovában végezte el az optikusiskolát, utána került Vajdahunyadra. Itt ismerkedett meg atyai származású székely férjével, a vajdahunyadi római katolikus templomban, ahol a munka mellett orgonált, illetve vezette a templomi kórust. Még a református templomból is jöttek át hívek énekelni, a szórványmagyarság nagyon összetartó volt. A házasságkötés után Dévára költöztek, Klára egy optikában, eredetileg brácsaművész férje a turisztikai hivatalban dolgozott. Az 1989-es forradalom kitörésekor, a biztosnak látszó egzisztenciát hátrahagyva, az anyaország felé vették az irányt, a fővárosban telepedtek le.
– Kis kitérő után a Haris közben levő optikai szaküzletbe kerültem. Ez volt az akkori Budapesten „a szalon”, már 1992-ben kristálytükörrel, szökőkúttal, padlófűtéssel, légkondicionálóval. Egy év múlva kineveztek üzletvezetőnek. Ehhez is volt némi köze a zenének, mivel Szatmáron elvégeztem az opera szakot, beszéltem olaszul, emellett németül és franciául is elég jól elboldogultam, így soha nem okozott gondot a külföldiek kiszolgálása sem – mesél a kezdetekről Simó Klára.
Szerinte az erdélyiekre jellemző szorgalom is segítette a gyors előrejutását. Jellemző történetként említi, amikor egy hét alatt kitakarította a szalon raktárát, ahol tizenhét éve hegyekben álltak a szemüvegek, rendezetlenül, porosan, eltorlaszolva a mosdót is. Ugyanígy segített a függetlenségre törekvés. Tíz éve sikerült megnyitnia saját üzletét, az Optistyle-t, ahol nemcsak a minőségre figyelnek, hanem arra is, hogy időt szánjanak az ügyfelekre: családias közegben, kávéval és erdélyi csokoládéval várnak mindenkit. Sőt, a helyiségben egy zongora is helyet kapott, amely mellé szívesen odaülnek a vendégek, köztük rengeteg itt megforduló művész is.
Az aprólékos gonddal berendezett optikában mindenhol Erdély köszön vissza: a cégér, a festmények, a bútorok mind erdélyi alkotók munkái – ez a tulajdonos szülőföld iránti honvágyát is enyhíti valamelyest. Az „erdélyiség” ugyanis legalább olyan fontos elem Simó Klára életében, mint a zene és választott hivatása. Aktív tagja az erdélyiek magyarországi közösségnek, sőt, közel harminc éve dolgozik azon, hogy az erdélyi kultúra a maga teljességében, komplexitásában, mai, modern vonulataival együtt jelenjen meg az anyaországiak előtt. Ezért hozta létre 2013-ban a Transilvanum Alapítványt is Böjte Csaba fővédnökségével; rendezvényeiken Erdély értékeire és fiatal tehetségeire igyekeznek felhívni a figyelmet. Legalább hetven rendezvényen vannak túl, egyik állandó helyszínük a Magyar Tudományos Akadémia, de voltak programjaik az Országos Széchényi Könyvtárban, a Duna Palotában, a Marczibányi Téri Művelődési Központban, a Magyarság Házában és a Thália Színházban is.
A fellépési lehetőség biztosítása mellett létrehoztak egy mecénási rendszert is: üzletemberek segítik a tehetséges erdélyi fiatalok továbbfejlődését. Nemrég egy operaénekes olaszországi kurzusát finanszírozták, illetve pianínót vásároltak egy szerény körülmények közt élő, ám kilencévesen már Liszt Ferenc-műveket játszó szatmári kislánynak. Az Erdélyi Művészek Hete pedig a világban élő rengeteg erdélyi művészt igyekszik összefogni. A jövőbeni cél ennek alapján a Transilvanium Alapítvány nemzetközivé tétele úgy, hogy az alappillérek: a hit, az erkölcs, a szülőföld és a művészetek szeretete is megmaradnak.
