Táncoló angyalok
Megújult a ráckevei szerb ortodox parókia épülete, a beruházás a magyar kormány jóvoltából, százmillió forint hazai forrásból valósult meg. Az egykori parókia egyházművészeti kiállítóhelyként működik tovább, a szentendrei székhelyű Budai Szerb Ortodox Egyházmegye Múzeumának részeként, ahol a szerb kolostor kincseit mutatják be.Ráckevén a tekervényes, kanyargó utcácskákat követve jutunk a kőfallal körülvett templomkerthez, a Szerb Portához, amely nemcsak a város, hanem az ország egyik különlegessége. Itt áll ugyanis hazánk egyetlen gótikus szerb ortodox temploma, mellette a kékre festett, későbbi barokk harangtorony, valamint az egykori parókia megújult épülete. A templomot Hunyadi Mátyás idején a török elől menekülő szerémségi rác kereskedők építették Nagyboldogasszony tiszteltére. Fennmaradását csodához köti a helyi emlékezet: a XVI. században a térségen átmasírozó oszmán katonák le akarták rombolni, ám mikor az egyik megdühödött janicsár egy Jézust ábrázoló ikonba döfte a dárdáját, szörnyethalt. A törökök ezt látván egy ujjal sem mertek a templomhoz nyúlni. A csodatévő ikont a szentendrei Ortodox Múzeumban őrizik, közelről szemlélve felfedezhetők rajta a dárda okozta sérülés nyomai.
Szeretetközösség Jézusban
Itt, a Szerb Porta kertjében, történelmi díszletek között tartották a megújult parókia felszentelésének és átadójának ünnepét, amelyen Soltész Miklós, a miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára is felszólalt. Beszédében felidézte a nemrég véget ért Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hozadékait: a rendezvény megmutatta, hogy a térség keresztény közösségei képesek békességben együtt élni Krisztus követésében. Hangsúlyozta azt is, hogy ennek nem mindenki örül: sokan nem önálló nemzeteket szeretnének látni, hanem a nemzetek feletti Európa homogén masszáját.
– A Ráckevén bemutatott egyházművészeti kincsek azonban épp a kereszténység megtartóerejét bizonyítják, hiszen évszázados kultúrát képviselnek. Nekünk ezekbe a gyökerekbe kell kapaszkodni, ezért is nagyon fontos, hogy a szerb ortodox közösség, a pravoszláv egyház itt van köztünk, erősít minket, és szeretetközösséget jelent Krisztusban – fejtette ki Soltész Miklós. Hozzátéve, hogy a magyar templomfelújítási program keretében csak idén 90 millió forintos támogatást osztottak szét. A parókia mellett álló, egyedülálló szépségű gótikus ortodox templommal kapcsolatban pedig kifejezte abbéli reményét, hogy a jövőben ennek rekonstrukciója is megkezdődhet.
Lukijan Pantelić, a szerb ortodox egyház budai püspöke szerint Magyarország legjelentősebb forrása a keresztény kultúra és a keresztény hit, amely a különböző tradícióknak köszönhetően nem muzeális örökség, hanem nagyon is élő. Szerinte a Nagyboldogasszony szerb ortodox monostor kincstára az itt élő szerbek gazdag szellemi és kulturális örökségének bizonyítéka, és az ország mai vezetőinek fontos, hogy megóvják e kincseket a feledéstől, illetve láthatóvá tegyék őket a nagyközönség számára is.
Túlvilági látomások
A templombelső óhatatlanul a késő középkort idézi, bár a falakat későbbi, vagyis barokk – itt-ott előbukkannak a XVI. századi kifestés nyomai –, ám bizánci hagyományokat őrző freskók jelenetei borítják: szentek életének csodálatos pillanatai, régi idők szentté emelt, bizánci pompában ábrázolt királyai, az angyalok mennyei serege és a pokol rémséges látomása patás ördögökkel, a kárhozott lelkek véget nem érő kínjaival. A szentélyt a kíváncsi tekintetektől védő ikonosztázion a barokk kor alkotása, a XVIII. század második feléből való. A mellette álló Madonna-ikont hálaadó medálokból fűzött lánc díszíti: a csodálatos gyógyulásban érintett testrészek kicsinyített ábrázolásait köszönetképpen hagyták itt a hívek.
A félhomály és a késő középkori építészet időtlen méltósága csak fokozza a misztikus atmoszférát. A liturgiákon ráadásul nincs villanyfény, helyette méretes sárga méhviasz gyertyákat használnak; szinte látni, ahogyan a lángocskák táncoló fényében életre kelnek a freskók történetei. A templom gondnoka azt meséli, általában hat-nyolc család látogatja az istentiszteleteket, ám a búcsú napján, augusztus 29-én mindig megtelik az épület – az ortodoxok ekkor ülik Mária mennybevétetésének ünnepét. A régi időkben a templomhajót kettéválasztó árkádos válaszfal szentélyhez közeli oldalán a férfiak, hátul a nők imádkoztak. Ez persze ma már nincs így, egy másik szokás viszont fennmaradt: a hívek ma sem ülnek le, a támaszkodószékekben állnak az istentisztelet ideje alatt. Érdekesség még, hogy bár a templom eredetileg plébániatemplomnak épült, környezetében időről időre szerb szerzetesek is feltűntek. A XVIII. századtól ortodox kolostorként működött, egészen 1777-ig, amikor is Mária Terézia a kisebb létszámúakat felszámolta a birodalom területén. 2003 óta ismét e funkciójában üzemel.
Titokzatos mesterek
A templom virágkora vitathatatlanul a barokk korra esett, amiről nemcsak a berendezés és falképek, hanem az egyház kincstárának gyűjteménye is tanúskodik. Ezt az időszakot öleli fel a parókián most megnyílt tárlat: Vukovics Koszta, a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye Múzeumának igazgatója szerint a ráckevei kolostor kincstárában a XVIII. századból származó műalkotások vannak túlsúlyban, köztük ikonok, liturgikus tárgyak, miseruhák, de persze kisebb számban akadnak a későbbi korokból származó műtárgyak is. A tárlat fejlődik: számos műtárgy restaurálása jelenleg is tart, ezeket később állítják majd ki.
A gyűjtemény ikonjainak legrégebbi darabja az Istenszülő a Gyermekkel című, amelyet egy balkáni vándorfestő alkotásának tartanak, valószínűleg a XVIII. század első évtizedeiből. Szent Demeter nagyvértanú ikonját – felirata alapján – 1746-ban rendelte meg a templom számára Georgije ráckevei apát, stílusa alapján a szakértők úgy vélik, egy, a kijevi festőakadémián tanult mester alkotása lehet. Azé a titokzatos mesteré, aki az ikonosztázion alapképei közül Keresztelő Szent Jánosét is megfestette – mindez Ráckeve egykori erős ukrán kapcsolataira utal. A tárlaton az arannyal díszített, megkapó szépségű ikonok mellett számos különleges liturgikus tárgyat, többek között ezüst kézi kereszteket, ereklyekendőket, körmeneti zászlóképeket, míves ötvöstárgyakat – például a XVIII. századi ötvösmesterség szép példáját, egy aranyozott ezüstkelyhet – is megcsodálhatunk. Érdekesség, hogy a templom csodatévő Istenszülő-ikonja a barokk korban és később is messze földről vonzotta ide a zarándokokat. Talán így kerülhetett a kincstárba a híres görögkatolikus búcsújáró hely, Máriapócs Szűz Mária-kegyképének egy változata, jeleként a hazai keresztény közösségek majdani egyetértésének.