Királyi pompa a Várban
Immáron a nagyközönség is látogathatja a budai Várban az újjáépített lovardát, a Stöckl-lépcsőt és a Csikós udvart. A lovarda impozáns csarnokában tanult lovagolni Ferenc József dédunokája, Habsburg–Lotaringiai József Ferenc főherceg is, akinek bemutatóját a királyi páholyból nézte végig az uralkodó. A II. világháború után ideológiai okokból elbontott épület most a Nemzeti Hauszmann Program keretében született újjá.
A Budavári Palota hosszú, három traktusból álló udvari istállóját, vele együtt a reprezentatív lovaglócsarnokot és kocsiszínt István nádor kezdte el felépíttetni valamikor a XIX. század elején. A munkálatok még be sem fejeződhettek, amikor a már felhúzott részekben súlyos károkat okozott a Görgei Artúr vezette 1849-es tavaszi ostrom. A szabadságharc befejezése után mégis elkészült az a romantikus stílusú épület, amely negyven évig volt a királyi palota lovardája. Az istálló terjeszkedésével a tér szűkössé vált, így elengedhetetlenné vált egy önálló lovarda felépítése. Az új Királyi Lovarda végül Hauszmann Alajos tervei alapján 1899 és 1901 között épült fel a Várhegy nyugati oldalán, azon a területen, amit már a középkorban várfalakkal kerítettek el, és kezdetben raktározásra használtak.
– A kor legjobb mesterei által kivitelezett eredeti Királyi Lovarda 1901-től csaknem fél évszázadon át volt a Vár látképének szerves része, a manzárdtetőzet szépsége a prágai Belvederét és Palladio vicenzai bazilikáját idézte. A II. világháború pusztításai után az épületet, bár menthető lett volna, ideológiai okokból 1950-ben lerombolták – mondja Fodor Gergely. A Budavári Palotanegyed területén megvalósuló beruházások kormánybiztosa külön kiemeli, hogy a Nemzeti Hauszmann Program keretében néhány évvel ezelőtt kezdődött hiteles rekonstrukció során mindenben az eredeti, századfordulós terveket követték úgy, hogy a közben a legmodernebb technikai megoldásokat alkalmazták. A lovarda ily módon nemcsak a főváros, de az ország legkorszerűbb és legelegánsabb rendezvényközpontja is lett.
Parádés bemutatók
Az ennek helyet adó Csikós udvar a XIX. század végén alárendelt funkciójú, építési terület volt. Hauszmann Alajos fejében született meg itt egy reprezentatív díszudvar gondolata. Az elképzeléshez a Királyi Lovarda és a főőrség épülete mellett a Stöckl-lépcső és egy, az istállótól a lovardáig vezető 300 méter hosszú rámpa is hozzátartozott.
A lovarda épületének kivitelezési munkálatait Hoepfner Guido irányította, aki 1891-ben fejezte be tanulmányait a budapesti Műegyetem építészeti karán, majd a századforduló környékén Hauszmann Alajos építészirodájában tevékenykedett. A korabeli források szerint a külső homlokzat díszítőelemein főként olasz szobrászok és kőfaragók dolgoztak, a leglátványosabb részt, vagyis a lovaglóterem nyitott fedélszékét a Neuschloss és Fia vállalat, az impozáns famennyezetet Thék Endre, az óriási, részben színes ablakokat pedig Róth Miksa készítette.
– A századforduló idején a lovardát leginkább az udvartartás céljaira használták, kizárólag azok látogathatták, akiket a főudvarmesteri hivatal meghívott. Itt gyakoroltak az arisztokrata vendégek a Nemzeti Lovarda bemutatóira, és itt nézte végig 1903-ban Ferenc József nyolcéves dédunokája, Habsburg–Lotaringiai József Ferenc főherceg lovasleckéjét. A lovarda igazán intenzív időszaka azonban csak az 1930-as évek végén, az udvarlaki őrség spanyol lovasiskolájának létrehozásával kezdődött el, bravúros bemutatóikat számos archív felvétel őrzi. A legenda szerint képesek voltak például arra is, hogy lovaikkal a kovácsoltvas hibiszkuszkorlát mentén felvágtassanak a királyi páholyba – idézi a múltat Kiss Henrietta, a Várkapitányság sétavezetője.
A lovardának fontos szerepe volt 1916-ban, utolsó királyunk, IV. Károly koronázásakor is. Itt pihent az a ló, amelyet több hónapon keresztül Bécsben képeztek ki a ceremóniára. Horthy Miklós szintén rendszeresen használta a lovardát, újságcikkek születtek arról, hogy a kormányzó, miután hét órakor felkelt, minden napját lovaglással indította.
Történelmi panoptikum
A Budavári Palotanegyed a második világháború során hadszíntérré vált, így a Királyi Lovarda is bombatalálatot kapott, és bár megmenthető lett volna, a kommunista hatalom mégis a bontás mellett döntött: ezt az épületet 1950-ben, a főőrséget és a Stöckl-lépcsőt 1971-ben rombolták le. Gyakorlatilag a semmiből, a fennmaradt tervdokumentációk és fotók alapján kellett a Potzner Ferenc irányította szakembergárdának újraterveznie őket, hogy 2016-ban a tényleges visszaépítésük is elkezdődhessen.
A lovardába a legszebb történelmi lépcsőn, a neoreneszánsz stílusú Stöckl-lépcsőn jutunk el, mely közvetlen összeköttetést létesít a Budavári Palota szintje és a Csikós udvar között. A lépcső tetején újra ott áll a két 1944-ben elpusztult mellszobor. Az egyik Mátyás király történetírójának, Antonio Bonfininak, a másik annak a Luigi Ferdinando Marsigli grófnak állít emléket, aki 1686-ban, Buda visszafoglalásakor a corvinákat kimentette a palotából. Ide érkezve immár eredeti szépségében láthatjuk ifj. Vastagh György Lovát fékező csikós szobrát is, az alkotó e művével az 1900-as párizsi világkiállítás Nagydíját is megnyerte. Nem véletlenül: a szobor igazi technológiai bravúr, hiszen a szobrász nem bronzöntvényből készítette, hanem kisebb, domborított rézlapokból csiszolta, majd szegecselte össze.
A másik szenzáció Farkas Ferenc hét méter hosszú, három és fél méter magas bronzkapuja a főőrségi épület nyugati alján, amelynek 27 domborművén a magyar történelem fontosabb jelenetei, köztük Hunyadi László kivégzése, Szent István felajánlása, Szent László legendája és Budavár ostromának képei elevenednek meg. Érdekesség, hogy az alkotó a kapun önmagát is ábrázolta, amint a IV. Bélát megörökítő zsánerjelenetben egy oroszlánfejet farag.
A kaputól jobbra pillantva már látható az is, hogy készül az a háromszáz méter hosszú Hauszmann-rámpa, amelyen egykor az udvari istállókból sétáltak le a lovak a Királyi Lovardába. A két, 33 fő befogadására alkalmas lift viszont, amely akadálymentes és közvetlen kapcsolatot tesz lehetővé a Palota út és a Csikós udvar között, már elkészült.
Bravúros megoldások
Ahogyan a lovarda is, ami pontosan ugyanolyan lett, mint amilyennek egykor Ferenc József is láthatta. A királyi páholyba vezető lépcső márvány- és terazzo-, a többi összekötő helyiség természetes juramészkő burkolatot kapott, a lépcsőkorlátokat az eredeti fotók alapján kovácsolt vasból készítették el újra.
– A 650 négyzetméteres egykori lovaglócsarnok legszebb eleme a díszmennyezet, melyhez a 160 köbméternyi borovi fenyő Oroszországból érkezett. Az ácsszerkezetei bravúr mellett említést érdemelnek a díszítőelemek, amelyek nagy része kézzel faragott és festett – hívja fel a figyelmet a sétavezető a mennyezet apró, de annál nagyobb figyelmet érdemlő részleteire.
Az épület természetes fényellátásáról 14 hatalmas, öt és fél méter magas és három méter széles, katedrálüvegből készült ablak gondoskodik. Természetesen korábban is volt a lovardában mesterséges fényforrás, a mennyezetről például az elektromos világítás kezdeti fázisának tekinthető ívlámpák világították be a teret, az ablakok közé pedig olyan gázüzemű falikarokat helyeztek, melyeket Hauszmann Alajos a korábbi lovardából emelt át és modernizált elektromos működésűre. A többrétegű álpadlórendszer mozdítható, négyzet alakú lapocskákból áll, melyek felszedését követően akár vastag gumiszőnyeggel szigetelt lovas rétegrendet, azaz fűrészporral kevert homokot is teríthetnek a csarnok aljzatára.
Az újjáépített lovarda tehát minden elemében korszerű rendezvényhelyszín lett. Van zenekari páholy, akusztikus falfelület; ahogy egykor, úgy ma is alkalmas zenés-táncos összejövetelek, fogadások megtartására. Annál is inkább, hiszen a hátsó lóállások helyén, ahol régen a különféle eseményekre érkező lovakat pihentették, ma melegítőkonyhát és mosogatóhelyiséget létesítettek.
A Királyi Lovarda felépítésével ugyanúgy tartoztunk a múltnak, mint a főőrség épületével. Hiszen ahogy Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter az átadón elmondta, „Magyarország azon országok közé tartozik, melynek a II. világháború után a háború rombolásaihoz hasonló károkat, a kommunista korszakot kellett elszenvednie. Azt, ami a háború után romjaiban megmaradt, a kommunista pusztítás tüntette el. Mi most helyreállítjuk és újjáépítjük az egykor itt állt csodálatos épületeket.”
