Sörös örömök

Az októberi ősz még elkényeztet a kellemes időjárással, ám ez a sárguló, lehulló falevelek, a zörgő avar, a kerítésre kapaszkodó, vöröslő vadszőlő, a pislákoló töklámpások ideje is, és persze a korán érkező estéké, amelyek oly sejtelmessé varázsolják ezt az időszakot. Nem csoda, ha az ember vágyik arra, hogy egy pohár sör mellett találkozzon a barátaival, még utoljára kiélvezve a szabadban töltött pillanatokat. 

Visegrádon, a Scheili család vendéglője előtti romantikus, macskaköves terecskén, a templomkert szomszédságában ilyesfajta hangulatos, őszi délutánokra, estékre ugyancsak van kilátás. Október második hétvégéjén ráadásul ennél még többre is: itt rendezik meg ugyanis a visegrádi sörfesztivált, ami bár elsőre rendhagyónak tűnő kezdeményezés, a svábok is lakta településen azonban van némi történeti hagyománya a sörfőzés szokásának.

– A XVIII. században történt betelepítések idején a Visegrádon otthonra találó német telepesek, bajorok, svábok, pfalziak, német területről hozták magukkal a sörfőzés tudományát, amely egyébként összmagyarországi sváb hagyomány. Az itten klíma kevéssé kedvezett a sör alapanyagnak, ám a szőlőnek igen, így őseink gazdagon termő szőlőültetvényeket műveltek a környező lankákon. Erre utalnak a múlt században Visegrád-szerte épített borospincék. A XIX. század második felében támadó filoxérajárvány, ahogyan az ország számos szőlőtermő vidékén, óriási pusztítást végzett az itteni ültetvényeken is. Ezt követően kezdtek foglalkozni a svábok a sörfőzéssel, ám inkább csak házilag, a maguk örömére készítették az árpából és komlóból erjesztett italt – meséli Kékessy-Herendi Ida, a Visegrádi Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, aki maga is emlékszik arra, hogy a nagyszülei otthon szívesen foglalkoztak a sörfőzéssel, nem bízták a véletlenre, sem a korabeli kínálatra a dolgot. 

– Tíz évvel ezelőtt a sváb hagyományőrzőkkel és a Visegrádi Német Nemzetiségi Önkormányzattal közösen szüreti fesztivált szerveztünk, ám azt vettük észre, az itteni fiatalok inkább a sört, mint a bort fogyasztják szívesebben. Három évvel ezelőtt a Scheili család kisebb sörfesztivált rendezett a vendéglőjében, ahol a városiak egyébként is szívesen összegyűlnek beszélgetni. A baráti összejövetelből született fesztiválnak olyan nagy sikere volt, hogy a következő évben a német önkormányzat is beszállt a szervezésbe, Visegrád városa pedig támogatta a rendezvényt. Idén harmadik alkalommal tartjuk meg a fesztivált, amelyet a koronavírus-járvány miatt létszámstoppal lehet csak megrendezni, így ezerötszáz fő vehet részt a programon – hangsúlyozza Kékessy-Herendi Ida, aki elmondja azt is, hogy egy igen örömteli esemény is társul idén a programhoz. A két éve Svédországból hazatelepülő Abonyi Balázs idén serfőzdét alapított, négyféle sörfajtából álló termékcsaládja pedig már jogosult a Visegrádi Sör név viselésére. Ez is mutatja, a város is szívügyének tekinti az újra felfedezett gasztronómiai hagyományt. 

A visegrádi sörfesztiválon gazdag színpadi program várja az érdeklődőket, amelynek legjavát a német nemzetiségi folklórcsoportok adják, a helyi néptánccsoportoktól és népdalkörtől és fúvószenekartól a környező települések hagyományőrzőiig sokan fellépnek majd, így például a pomázi önkéntes tűzoltók fúvószenekara, vagy a kicsit távolabbról érkező nógrádi szlovák folklórcsoport is. Az Észak-magyarországi Német Önkormányzatok Szövetségének országos rendezvényeit szabadon látogatható fotókiállítással elevenítik fel. A szervezők a legkisebbekre is gondoltak: lesz gyermekfoglalkoztató, kézműveskedéssel, a felnőttek számára pedig az fesztivál lelke, a sör kóstolása.