Hirdetés

– A hazánkban vizsgálódó Libe bizottság több képviselője is arról beszélt korábban, hogy fogadjuk el az élet természetes jelenségeként a migránsterrorizmust, amely arra is jó egyébként, hogy tréningben tartsa a rendvédelmi szerveket. Mit akart ez a Libe-küldöttség most Magyarországon?

– Idén nyáron elfogadtuk azt a gyermekvédelmi törvényt, amely magasabb és szigorúbb szinten védi kiskorú gyermekeink külső befolyástól mentes nevelését, így sikerült megelőzni azt is, hogy ismeretlen személyek LMBTQ-propagandát folytassanak az oktatási intézményekben. Ezzel a törvénnyel eltaláltunk Brüsszelben egy ideget, ennek jele ez a látogatás is. Mivel azonban a találkozónkra mindössze 45 percet voltak hajlandóak szakítani, termékeny vita nem alakulhatott ki, csak egy rövid, európaian udvarias beszélgetés. Ők a szokásos mantrát ismételték meg, mi pedig újra és tételesen cáfoltunk rá minderre. Úgyhogy ezt én csak afféle Libe-turizmusnak fogom fel.

– Megvolt-e a küldöttség szakmai kompetenciája jogállamisági kérdésekben?

– Érdekes volt látni a bizottság összetételét, kiváló leképezését adta Brüsszel balliberális és bevándorláspárti többségének. Már az is kisebb csoda volt, hogy a hétfős bizottságban helyet kapott két olyan képviselő is, akiknek még érték a család, a nemzet és a kultúra. Ez a bizottság egyébként már rég nem a szakmai kompetenciájáról ismeretes, sokkal inkább az elfogultságáról, a kettős mércéről. Hol voltak például ezek a képviselők, amikor 2006-ban a baloldali Gyurcsány-kormány az emberi jogokat sárba tiporva vert szét tüntetőket? Mit csinál ez a bizottság akkor, amikor Nyugat-Európában elhallgattatják azokat, akik nem értenek egyet a liberális fősodorral? Semmit. Úgyhogy ez az egész csak egy színjáték, amely Magyarország megbüntetéséről szól. Politikusok jöttek konkrét napirenddel, nem nemzetközi jogászok.

Korábban írtuk

– Legitimnek tekinthető-e ez a küldöttség, amelyben a szabályokat megszegve magyar képviselő, Donáth Anna is szerepet kapott?

– A kettős mérce alkalmazása miatt ez a küldöttség minden, csak nem legitim. Az egésznek pedig valóban pikantériája, hogy a tagok között van egy magyar liberális képviselő is. Úgy tűnik, nálunk más az összeférhetetlenség elvének definíciója, mint Brüsszelben. Mindenesetre furcsa lelkiállapotuk lehet ezeknek a képviselőknek, hiszen azzal bízták meg őket, hogy saját hazájukat hátba szúrva vádaskodjanak és rágalmazzák a tagállamok demokratikusan megválasztott kormányait. Érdekes egyébként, hogy a legagresszívabb vádakat mindig olyan pártok képviselői hangoztatják az unióban, akiknek a támogatottsága a tíz százalékot sem éri el. Elképzelhető lenne, hogy az emberek már nem fogékonyak ezekre a nemtelen vádakra?

– A magyar médiahelyzetről alkotott brüsszeli véleményeket ismerjük. De milyen rendellenességet talált a küldöttség az igazságügyi rendszerünkkel kapcsolatosan, amelyet a sajtószabadság és a felsőoktatás helyzete mellett szintén kifogásolt?

– A felsorolt esetek mind olyan bírálatok, amelyeket Brüsszel NGO-k beszámolóira hivatkozva fogalmazott meg jogállamisági jelentések formájában. Más tagállamok berendezkedéséből ugyanakkor világosan látszik, hogy a magyar jogállam se nem jobb, se nem rosszabb, mint a világ bármely jogállama. Az Európai Unióval értékvitáink vannak, a jog pedig arra való, hogy az értékeket védje. Tegyük hozzá rögtön, hogy a magyar bírák a legaktívabbak között vannak az EU-ban az előzetes döntéshozatali kérelmek benyújtásánál. Ennyit tehát arról, hogy a kormány megfélemlíti a bírákat. Ami pedig az áldozatsegítést illeti, Brüsszelt nem érdekli, milyen fejlesztéseket és bővítéseket hajtottunk végre e téren, viszont nem is tartozunk neki elszámolással. Számunkra a honfitársaink védelme a legfontosabb itthon és külföldön egyaránt!

– Meddig foghatja vissza a központ a magyarok jogos járandóságainak kifizetését? Mennyire legitim ez az eljárás, és meddig tartható ez a helyzet?

– Aligha nevezhető legitimnek vagy korrektnek, ha a helyreállítási alapot Brüsszel a magyar családok védelme miatt nem folyósítja. De lássuk a tényeket: Ursula von der Leyen még júniusban informálisan kért időpontot, hogy hazánkba látogathasson a megállapodás aláírására, hiszen konstruktívan haladtak előre szakmai egyeztetéseink a helyreállítási csomagról. Már megvolt az időpont is, amikor az Országgyűlés döntött a gyermekvédelmi törvényről. Ezután kezdett elhúzódni a csomag elfogadása. Mi egyáltalán nem kerestük ezt a konfliktust. Egészen egyszerűen csak önazonosak, következetesek vagyunk, az igazat mondjuk, hiszen a jó ügy mellett állunk ebben a kérdésben is. Arról viszont biztosíthatok mindenkit, hogy a késést nem fogjuk megérezni, hiszen a magyar gazdaság erős lábakon áll.

– Az átlagember úgy érzi, napról napra csökken a jog tekintélye és ereje az unióban a balliberális oldal miatt. Eljöhet az önkény korszaka, amelyben a jog már nem nyújt védelmet?

– Valóban érzékelhető egyfajta politikai nyomásgyakorlás, különösen az Európai Parlament részéről, amely mindig éppen azokat kritizálja, akik a hivatalos eljárásrend szerint haladnának. Így ha kell, nyomást helyeznek az EU bíróságára, de ha éppen máshogy fúj a szél, akkor az Európai Bizottságot cibálják a testület elé. Mi viszont nem fogjuk hagyni, hogy a politikai érdekek felülírják a jogot. A magyar kormány mindig kiállt és a jövőben is kiáll a magyar emberekért, aminek érdekében a legfelső szintig is elmegyünk, ha kell. Ezzel kapcsolatban van egy nagyon fontos esemény, az Európa jövőjéről szóló konferenciasorozat, amely végre lehetőséget nyújt minden uniós polgárnak, hogy megossza véleményét, javaslatát a kontinens jövőjével kapcsolatban. Biztatni szeretnék ezért mindenkit, vegyen részt a páneurópai párbeszédben, hogy együtt mondhassunk nemet a balliberális önkényre.

– A hazai balliberális pártok kisemmizéssel, bebörtönzéssel, a bankszámlák befagyasztásával fenyegetnek, és a jogállamiság felfüggesztését is kilátásba helyezték. Hogyan kezelhető mindez jogi értelemben? Ezt a jogot megcsúfoló kampányt akarja erősíteni a Libe-bizottság látogatása? Hiszen az EP baloldali többsége már 2012-ben nyilvánosan is megígérte, hogy bármilyen eszközzel, de félreállítja Orbán Viktort és kormányát.

– Egyértelmű, hogy a 2022-es választási kampány más lesz, mint az eddigiek. Jóval agresszívabb, hiszen az ellenzék mindent be fog vetni, hogy megkaparintsa a hatalmat. Ennek a hadjáratnak pedig nyilvánvalóan része a bizottság látogatása is, ami csak egy dolgot bizonyít: a kampány már Brüsszelben is megkezdődött. Zsoldos politikusok jönnek besegíteni a hazai ellenzéknek, amely lassan önmaga paródiájává válik. Egyszerre vicces egyébként és szomorú, hogy az antiszemita és balliberális pártok úgy állnak ki a jogállamiság mellett, hogy épp a jogállamiságot nélkülözve akarnak bosszút állni a magyar embereken. Kísért a sötét múlt, ne hagyjuk, hogy visszatérjen.

– Bizonyos külföldi, pozitívnak látszó politikusi nyilatkozatok ellenére mégiscsak a migráció menedzseléséről és nem a megakadályozásáról szól az új uniós tervezet. Engedhet-e bármiben, akár az úgynevezett „átszállítás” kérdésében is Magyarország?

– Magyarország álláspontja a migráció kérdésében 2015 óta változatlan. A bevándorlásnak megálljt kell parancsolni, meghívót adni ismeretlen hátterű emberek tömegeinek ugyanis nem válasz azokra a problémákra, amelyek miatt ezek az emberek idejönnek. Ehelyett inkább a segítséget kell oda vinni, ahol a legnagyobb szükség van rá. Magyarország kerítéssel védi Európa határait, de ugyanilyen kerítések épültek Bulgária és Litvánia határán is. Láthatjuk tehát, hogy egyre több tagállam dönt úgy, mint mi, és módosítja a bevándorlással kapcsolatos retorikáját. Ne legyenek azonban illúzióink, Brüsszelben még mindig vannak olyan erők, amelyek a migránsok betelepítését szorgalmazzák. A jövő évi választáson az is múlik tehát, hogy a nemzet vagy a kultúra helyébe lépnek-e olyan idegen ideák, mint a multikulti vagy a woke.

– Ma már konkrét fizikai támadások érik a magyar határvédőket. Milyen jogi szigorításokkal lehetne ezekre válaszolni?

– 175 kilométer hosszan kerítéssel, illetve négyezer-négyezer-ötszáz emberrel védjük Magyarországot és az egész uniót az illegális bevándorlóktól, amiért persze Brüsszeltől egy forintot nem kaptunk. Mi ennek ellenére mindent megteszünk azért, hogy ezek az emberek, akik gyakran maguk is terrorista cselekményekhez köthetőek, ne lépjenek be az országba, mert tudjuk, hogy ez a kulcsa nemzetünk és keresztény gyökereink védelmének. A határvédelem sikerességét mutatja, hogy Szerbia helyett már más irányból is érkeznek ezek a tömegek. Térképre került Horvátország és persze a Baltikum is. Magyarország a horvát határt is magabiztosan védi, de látjuk, hogy északi barátaink erre nem voltak felkészülve. Fontos lenne, ha erre a kihívásra egymást segítve adnánk megfelelő választ. Mi a magunk részéről felajánlottuk segítségünket és tapasztalatainkat Vilniusnak, ahogy anno 2015-ben mi is sok segítséget kaptunk a V4-ektől. De ennél többre volna szükség. Az uniónak kell változtatnia a hozzáállásán, és nem pozitív jelenségként tekintenie a migrációra.

– A magyar családpolitika, a magyar migrációs politika, a magyar gazdaságpolitika és egyáltalán: a magyar politikai következetesség rangot szerzett az országnak. Nyilván e rangnak is köszönhető, hogy Gödöllőn igazságügyi konferenciát rendezhetett a Miniszteri Bizottság soros magyar elnöksége. Melyek voltak e tanácskozás legfontosabb tapasztalatai?

– Október elején 38 ország delegációját fogadtuk abból a célból, hogy közösen keressünk megoldást a digitális igazságszolgáltatás legsürgetőbb kérdéseire. Komoly és aktuális témáról van szó, hiszen a koronavírus-járvány is megmutatta, milyen nagy szükség van a digitális technikára annak érdekében, hogy a különböző igazságszolgáltatási rendszerek időben és zavartalanul működőképesek maradjanak. A kontinens számos pontjáról érkező miniszterekkel egyetértünk abban, hogy a tagállamok eltérő alkotmányos berendezkedése ellenére szükség van arra, hogy a technikai kihívásokra közös erővel keressük meg a leghatékonyabb megoldást. Megállapítottuk, hogy a digitális eszközök alkalmazásánál törekedni kell az emberközpontú megközelítésre, megőrizve az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság elemeit a virtuális térben is. Őszintén bízom abban, hogy ezt a termékeny párbeszédet a következő elnökségek is folytatják. Ha igen, mi ott leszünk!