Hirdetés

Csak úgy elgondolkodtam a mai és a tegnapi Magyarországról és a magyarokról, no meg azon, hogy a Trianon utáni Magyarországon miért nincsenek csak magyar érzelmű magyarok. Hiszen a Trianon utáni magyarországi megmondóemberek sokasága azt állította, hogy minden rosszban van valami jó is: a csonka országban legalább csak mi, magyar magyarok maradtunk, a nem magyarok nagy része pedig ment a levesbe az „ukránoknál”, a tótoknál, a rácoknál, a románoknál, a horvátoknál, a szlovénoknál és az osztrákoknál.

Trianon után kiderült, hogy a mesterségesen zsugorított Magyarországon maradtak még bőven nem magyar érzelmű magyarok, mi több, rövid ideig vezették is a megmaradt országot, majd nekifogtak partizánkodni és külföldi magyarellenes internacionalista segítséget keresgélni. Kaptak is jócskán!

Ne haragudjanak rám a történelmi valóságért, de az igazságot és a szabadságot „nagyon” szerető magyar nép egy jelentékeny része elég jól érezte magát mások uralma alatt: osztrák, német, szovjet, EU, Ámerika! A néhányakat, akik nem vettek részt az előzőek „haláltáncában”, azokat szabályosan kinyírták vagy egyéb módszerekkel jobb belátásra kényszerítették, és így vonták ki a forgalomból. Sajnos ma sincs több magyar a csonka Magyarországon, mint egykor volt, amikor még nagy volt. Ma is tele vagyunk a kicsi Magyarországon a magyar életformát és az életteret fúró kukacokkal: DK, Momentum, Párbeszéd, LMP, Jobbik, Hadházy, Szél, Szabó stb.

Kapcsolódó cikkünk