Séta a túlvilágon
II. Amenhotep fáraó kora és sírjának kalandos felfedezése elevenedik meg a Szépművészeti Múzeum január 9-ig látogatható tárlatán, középpontban a XIX. század végén a Királyok völgyében megtalált sírkamra méretarányos rekonstrukciójával. A sírkamrába lépve egyszerre élhető át a százhúsz évvel ezelőtti kutatás izgalma és érthető meg az ókori egyiptomiak halállal kapcsolatos hitrendszere.
A Szépművészeti Múzeum különleges műtárgyakkal mutatja be a Kr. e. XV. századi ókori Egyiptom világát, a Királyok völgyében fellelt sírkamra rekonstrukciójával és az eredeti ásatási dokumentációval pedig a XIX. század végének nagy szenzációját, II. Amenhotep sírjának felfedezését. A kiállítás műtárgyanyaga a világ legnagyobb gyűjteményeiből, többek között a British Museumból, a bécsi Kunsthistorisches Musemból, a koppenhágai Ny Carlsberg Glyptotekből, a hannoveri Museum August Kestnerből érkezett a budapesti helyszínre.
Nő a fáraók trónján
A tárlaton három idősík jelenik meg egyszerre. A Kr. e. XV. században II. Amenhotep fáraó ideje – majd az öt évszázaddal későbbi időszak, amikor a birodalom egyik válságos időszakában a Királyok völgyi temetkezéseket rejteksírként használták, vagyis a korábbi sírkamrák mélyére további uralkodókat temettek – valamint az 1898-as esztendő történései. Ekkor az egyiptológia egzotikus tudománya már az európai újságolvasók érdeklődésére is számot tartott, legfőképp Victor Loret francia egyiptológus szenzációs felfedezésének köszönhetően.
– II. Amenhotep apja, III. Thotmesz uralkodásának idején – a Kr. e. XV. században – Egyiptom hatalmas birodalommá nőtt. A korszak vallásosságát palesztinai, szíriai istenségek tisztelete tarkította, megjelentek távoli kultúrák művészeti hatásai, valamint különleges iparművészeti és technikai újítások, mint például az üvegművesség vagy a harci szekér használata – meséli Liptay Éva egyiptológus, a Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteményének vezetője, aki Patrizia Piacentini, a Milánói Egyetem egyiptológia tanszékének vezetője és Christian Orsenigo, a Museo Civico di Crema e del Cremasco egyiptomi részlegének kurátora mellett működött közre a kiállítás megrendezésében.
III. Thotmesz, az ókor Napóleonja keménykezű fáraóként pezsgő kultúrájú, nyitott, virágzó birodalmat hagyott fiára, II. Amenhotepre. Az uralkodás éveit azonban más módon is igyekezett megkönnyíteni utódja számára: elrendelte, hogy a fiú egészen kis korától kezdve a fáraóhoz hű udvaroncok gyerekeivel együtt nevelkedjen.
– III. Thotmesz ötlete bevált, a fiatalok egytől egyig hűséges alattvalói lettek II. Amenhotepnek, legtöbbjük magas rangú állami tisztviselőként segítette a birodalom működését – mondja Liptay Éva. Szerinte e rendelkezés mögött nem nehéz felfedezni az egykor elnyomott, ám tehetséges uralkodó ambícióit: III. Thotmesz apjának halála után annak felesége, Hatsepszut királyné, III. Thotmesz mostohaanyja lett az ifjú fáraó társuralkodója. Hatsepszut nő létére magasra tekintett, erőteljes egyéniségként húsz éven át uralkodott, félreállítva III. Thotmeszt, akinek csupán Hatsepszut halálával érkezett el az ideje. Trónra lépésekor pótolta a lemaradását, uralkodói egyéniségként kiteljesedett, és Núbiától az Eufráteszig terjedő, virágzó államot hagyott fiára. III. Thotmesz alakját egy életnagyságú szobor és egy sztélé is megidézi a tárlaton, ez utóbbi a fáraót a thébai Ámonnak felajánlott áldozat bemutatásakor ábrázolja.
A II. Amenhotepet ábrázoló, torzóként fennmaradt szoborfej a kiállítás unikális darabja. Rendkívül nehezen fedezhető fel rajta az a néhány árnyalatnyi stilisztikai eltérés, ami más újbirodalmi királyszobortól megkülönbözteti; ráadásul itt nem volt a kutatók segítségére az uralkodói névjegy, a kartus, azaz a királyi méltóságok nevének gyűrűben ábrázolt hieroglif felirata. A szakértők számára azonban árulkodó jel volt a szem formája, a szemöldök és szemhéj távolsága, a szájgödör vagy az arcforma – e jegyek alapján tudható, hogy a szobor II. Amenhotepet ábrázolja.
Celeb az ókorból
Az ifjú uralkodó a belső kör hűségét élvezte egész életében. Alattvalói szerették és tisztelték, sírjaikban pedig nem mulasztották el megörökíttetni az uralkodóval közös történeteiket. Ennek köszönhetően rendkívül sok információ maradt fenn II. Amenhotep egyéniségéről, életének pillanatairól. Uszerszatet, a fáraó egykori játszópajtása, a későbbi núbiai alkirály egy alkalommal személyes, baráti hangvételű levelet kapott tőle, amelyben II. Amenhotep közös ifjúkori tetteikről anekdotázott. Az alkirály olyannyira büszke volt a fáraó barátságára, hogy a levelet sztélére vésette: a barátság és a hűség kőbe vésett vallomását ma Bostonban, a Museum of Fine Arts gyűjteményében őrzik.
– Egyedülálló az ókori Egyiptom történetében, hogy egy uralkodó álarca mögött megismerhetjük az embert – jegyzi meg Liptay Éva. Úgy véli, a templomi ábrázolások feliratai is mesélnek a fáraó közvetlen egyéniségéről. Az egyik ilyen szerint II. Amenhotep mestere volt az íjászatnak, egy rézlemezt több nyílvesszővel egyszerre képes volt átlőni. A források megemlítik azt is, hogy remek atléta volt, jól értett a lovakhoz, és amikor vidéki útra ment, szívesen kihívta íjászversenyre az alattvalóit – az uralkodói ábrázolásokon is feltűnő izmos atlétatermete. Személyes tárgyai között most a Szépművészetiben egy oroszlánfejű, vízilótestű Thoérisz nevű védőistent formázó aprócska szobor látható, a korszak üvegművészetének kiemelkedő munkája.
– Ez a legelső üvegből készült szobor az egész világon. A finoman kidolgozott kicsiny figura vállára II. Amenhotep kartusát vésték, valószínűleg a gyermek fáraó védőamulettjeként szolgálhatott – magyarázza a kurátor, miközben a „kap” tagjainak kiállított tárgyairól is mesél. Például Kenamon királyi írnok hétköznapokon használt szekeréről, amelynek méretarányos rekonstrukciója Firenzéből érkezett Budapestre; ez az egyetlen másolat a tárlaton, mivel az eredetit érülékenysége miatt lehetetlen megmozdítani. Kenamon íja azonban eredeti, több ezer évet vészelt át a sír mélyén, mégsem kezdte ki az idő. E két példa mellett a korszak elitjének mindennapi használati tárgyai jelennek meg, köztük egy szintén jó állapotban megmaradt kendő; apró lábakra illő fonott saru; drágakőből, féldrágakövekből és aranyból készített ékszerek; a szépítkezés, arcfestés tárgyai. Sőt, az egyik sírból egy fonott tincsekből álló hajzuhatag is előkerült. Az épségben maradt tárgyak legtöbbje sírmellékletként vészelte át a hosszú évezredeket: az egyiptomiak hite szerint a halott a túlvilágra költözésekor magával vitte életének relikviáit.
Meglesni a holtakat
II. Amenhotep különleges története azonban nem ért véget a halálával.
– Az Újbirodalom idején a thébai Királyok völgyében kivájt sziklasírokba temették az uralkodókat, ám a korszak vége felé a lazuló közbiztonság miatt a királysírokat rablók fenyegették. A karnaki papok így elhatározták, hogy a királyok múmiáit összeszedik és rejteksírba temetik, hiszen féltették a rongálástól a túlvilágon istenné vált lények megszentelt maradványait – mondja Liptay Éva. A múmiákat így közös rejteksírba helyezték, sokaknak új koporsót készítettek, a sírokban található kincseket pedig állami felhasználás céljából elszállították. Az ókorban – görög és római auktorok beszámolóiból tudjuk – kíváncsi polgárok százai keresték fel a Királyok völgyének misztikus helyszíneit, ám a Krisztus utáni évszázadokban elfeledték a temetkezőhelyet. Egészen a XIX. század elejéig, amikor Napóleon hadjáratainak köszönhetően igencsak felélénkült az érdeklődés e letűnt kultúra után.
– Az 1820-as években Jean-François Champollion megfejtette a hieroglif írást, így kiderült, hogy királysírokra bukkantak a francia és olasz felfedezők. A sírkamrák felnyitásakor azonban csak üres szarkofágokat találtak, aminek okát sehogy sem tudták kideríteni. 1881-ben Thébában aztán egy XVIII. dinasztia idei sírból újbirodalmi uralkodók földi maradványai kerültek elő, többek közt III. Thotmesz, II. Ramszesz múmiája. Ekkor vált világossá a kutatók számára, hogy a rejteksírt a rég meghalt fáraók újratemetése céljából építették ki a Kr. e. XI. században – meséli az egyiptológus.
Victor Loret 1898 márciusában bukkant II. Amenhotep sírjára. Kiváló régészként rendkívül alapos ásatási naplót készített helyszínrajzzal, fotókkal, a megtalált objektumok helyzetével; ásatási dokumentációját az egyiptológia számos egyéb anyaga mellett ma a Milánói Egyetem őrzi.
– A sír előkamrájába lépve Loret óriási összevisszaságot talált. Mélyebben, egy hatpilléres terem kriptaszerű részén viszont kőszarkofágra bukkant, benne II. Amenhotep múmiájával. Mivel ismerte a korábbi rejteksíros temetkezések történetét, jó érzékkel folytatta itt a feltárást: egy elfalazott rejtekhelyen sírmellékleteket, másik két oldalkamrában pedig egykori fáraók és hozzátartozóik maradványait találta. A múmiavásznakra írt hieroglif feliratok részben egyértelműsítették a testek kilétét, ám néhányuk azonosítását már a modern kori technika végezte el: DNS-vizsgálatok során derült ki, hogy az egyik idős hölgy múmiája III. Amenhotep felesége, Teje királynéé volt, aki Tutanhamon fáraó nagyanyja – magyarázza Liptay Éva. Fény derült hát a nagy rejtélyre: II. Amenhotep sírkamrája rejteksírként őrizte azon fáraók maradványait, akiknek üres szarkofágjai oly nagy fejtörést okoztak a XIX. századi kutatóknak.
A múzeumi térben a Loret által felfedezett sírkamrát az eredetivel megegyező méretben rekonstruálták: a terem hat pillérének oszlopfőin túlvilági jelenetek sorjáznak, a fáraó immár isteni megtestesülésben találkozik Anubisszal, aki az élet jelét, az újjászületést ajándékozza neki. A sírkamra belső falára egy jókora papirusztekercs kalligrafikus ábrázolásaival a Túlvilág könyve történetét festették, azaz a napisten, Ré tizenkét órán tartó utazását. Az egyiptomiak ugyanis úgy hitték, mikor a nap lebukik a nyugati látóhatár alá, Ré tesz látogatást a túlvilágon, hogy aztán hajnalban – hátrahagyva múmiatestét – teljes pompájában szülessen újjá.