Oltani, oltani, oltani

Az első, amit meg kell értenünk, hogy a genetikai mutáció az élet leglényegéhez tartozik, az evolúció nélkülözhetetlen motorja. Mutáció nélkül a törzsfejlődés el sem indult volna, ma is csak a legprimitívebb élet létezhetne, ha létezne egyáltalán.

Az élő szervezet felépítéséhez szükséges információt az élőlények az örökítő sejteken át a DNS láncban foglalt program segítségével adják át az utódaiknak. Ez a lánc időnként hibásan reprodukálódik, aminek következtében az utód néha kicsit más lesz, mint az elődök. Ha ez a kicsit másság előnyös, az ilyen utód túlélési és szaporodási esélyei javulnak, a hibát jobb eséllyel örökíti át, mint a többiek, a faj fejlődése ebbe az irányba fordul. Ha a kicsit másság hátrányos, a mutáció mintegy kikopik az életből, eltűnik.

Nagyon fontos megérteni, hogy az élet a mutációval nem céloz, csak szór. Mintha két méterről borsót akarnánk áthajítani a kulcslyukon. Az élet azt a megoldást választja, hogy szakadatlanul minden irányba dobálja a borsót, és ha elég sokáig elég sokat dob, a valószínűség szabályai szerint valamelyik átröpül a lyukon. Ez a darwini felismerés lényege: az élet pillanatnyi szünet nélkül vakon, céltudat nélkül szórja bele a létezésbe a mutációk millióit és milliárdjait, és a körülmények választják ki ezekből a néhány életképeset, sőt versenyképeset.

Újabb fontos tudnivaló: minél nagyobb egy élőlényfaj egyedszáma, szükségképpen annál több mutációt produkál. Tegyük föl, hogy a DNS átöröklés során bekövetkező hibájának, mutációjának valószínűsége egy az egymillióhoz. Magyarán minden milliomodik utód lesz mutáns (életképes vagy sem, azt nem tudjuk). Eszerint egymillió egyed közt egynek valószínűleg lesz mutáns utóda, egymilliárd egyednek ezer, és így tovább. A mutánsok felbukkanásának gyakorisága a szaporodási ciklustól is függ. Ha egy lény gyorsan szaporodik, időarányosan több mutánst produkál.

És már itt is vagyunk a vírusunknál.

Mivel világjárványról van szó, a bármely pillanatban életben lévő SARS-CoV-2 vírusegyedek száma csillagászatian nagy, milliárdszor milliárd is lehet. A szaporodási ciklusa hihetetlenül rövid, gyakorlatilag folyamatos. Egyenesen szükségszerű, hogy mutánsok millióit, milliárdjait produkálja, amelyek között nagy valószínűséggel fölbukkannak életképesek is.

Ráadásul a védekezésünkkel kiszelektáljuk közülük azokat, amelyek éppen e védekezést is ki tudják kerülni.

Nem egyszerű helyzet.

Mit lehet tenni, mit lehet remélni?
Védekezni, védekezni, védekezni, oltani, oltani, oltani.

Mindnyájan hatalmas járványok túlélőinek leszármazottai vagyunk, a szervezetünknek vannak eszközei a védekezésre. Ezeket kell az orvostudomány segítségével megtámogatni, globálisan radikálisan visszaszorítani a vírus egyedszámát, ezzel a mutáció valószínűségét egészen addig, amíg kezelhető mértékűre nem csökken. Ezt a vírust tökéletesen kiirtani soha nem fogjuk, de erre nincs is szükség. Vírusfajok milliói között élünk, a koronavírusoknak is legalább három tucat faját ismerjük évtizedek óta. Együtt fogunk élni velük, ahogy más influenzavírusokkal. De az orvostudománynak hála nem kell belehalnunk ebbe az együttélésbe.