Nehammer az utolsó esély
Lemondott az alig két hónapja beiktatott osztrák kancellár, Alexander Schallenberg (ÖVP), akit órákkal később a kormánytagok egész sora követett. Az ÖVP elnöksége Karl Nehammer jelenlegi belügyminisztert választotta új pártelnöknek, és őt jelölte kancellárnak. Ő a jobbközép tábor utolsó reménye.
A kancellár váratlan lemondása hátterében az állt, hogy Sebastian Kurz bejelentette, pártelnöki és a frakcióvezetői tisztségéről is lemond, és távozik a politikából. Ez valóságos politikai földrengést indított el Ausztriában. Már október elején is azt találgatták az osztrák lapok, hogy megmenthető-e még egyáltalán a néppárti–zöldpárti kormánykoalíció. Akkor még nem sejtették, hogy Sebastian Kurz hamarosan bejelenti, visszavonul a közélettől. Ez valóságos dominóhatást váltott ki, a kormánytagok egymás után nyújtották be lemondásukat.
Sebastian Kurz október 9-én mondott le a kancellári tisztségéről, miután a koalíciós partner, a Zöld Párt kihátrált mögüle, az ellenzék pedig bizalmatlansági indítvánnyal fenyegette meg, ha nem távozik a korrupciós vádak miatt. Kurz akkor még csak a kancellári székből állt fel, de pártelnök maradt, és frakcióvezetői tisztséget vállalt az Osztrák Néppártban (ÖVP), hogy a parlamenti munkához visszatérve megcáfolhassa az ellene felhozott vádakat.
Ám mozgástere egyre szűkült. A gazdasági és korrupcióellenes államügyészség hónapok óta tartó vizsgálata miatt folyamatos magyarázkodásra és védekezésre kényszerült. A vizsgálat eredetileg arra irányult, hogy bizonyítékokat találjanak rá, manipulálta-e még 2016-ban az ÖVP az Österreich című lapban megjelent közvélemény-kutatási adatokat, illetve közpénzből fizették-e azok megjelentetését. Kurz mindvégig tagadta az ellene felhozott vádakat.
Az új kancellár, Alexander Schallenberg október 11-én tette le a hivatali esküjét, és azt ígérte, véget vet a belpolitikai válságnak. Nem így történt. November 18-án megfosztották mentelmi jogától Sebastian Kurzot. Ezt ő maga is támogatta, bízva az ügy lehető leggyorsabb lezárásában.
A nyomozás magasabb fordulatra kapcsolt, a rendőrség házkutatást tartott a kancellárián, a pénzügyminisztériumban és az ÖVP központjában. Egyre nőtt a nyomás, végül Kurz december 2-án bejelentette, hogy visszavonul. „Az utóbbi hetek vádaskodásai miatt alábbhagyott bennem a korábbi lelkesedés. Nem vagyok szent, de bűnöző sem vagyok, csak egy ember, aki biztosan követett el hibákat. Végtelenül hálás vagyok az elmúlt tíz évért, és remélem, hogy hozzájárulhattam Ausztria sikeréhez” – mondta búcsúbeszédében Sebastian Kurz.
Alig néhány órával később lemondott Alexander Schallenberg kancellár, este pedig a pénzügyminiszter, Gernot Blümel is távozott, amit azzal indokolt, hogy a felesége és a családja többször is halálos fenyegetéseket kapott. Második gyermeke születése volt a végső pont, amikor úgy döntött, elhagyja a politikát. Őt pénteken Heinz Faßmann oktatási-képzési miniszter követte. Ahogy mondta, politikusi és miniszteri életútja ezzel lezárult… Bánat és harag nélkül megy el, tette hozzá.
A kormányt elhagyó politikusok miatt szükségessé vált a teljes kormány átalakítása. Az események másnapján, pénteken az ÖVP elnöksége egyhangúlag ügyvezető pártelnökké választotta Karl Nehammert, és úgy döntöttek, hogy ő válthatja Schallenberget a kancellári székben. A külügyminiszter újra Alexander Schallenberg lehet, a belügyi tárcát Gerhard Karner veheti át. Az új pénzügyminiszteri posztra Magnus Brunnert, az oktatási és képzési élére Martin Polascheket jelölik.
Közben az ellenzék egyre hangosabban követel új választást. Novemberben a szociáldemokraták két százalékot erősödtek, míg az ÖVP újabb három százalékot gyengült, amire hosszú ideje nem volt példa. November 10-én az ÖVP 26, az SPÖ 24, az FPÖ 22, a liberális Neos 13, a Zöld Párt 11 százalékon állt. Nem lett volna meg a baloldali többség egy új kormányban. November végére az SPÖ 26 százalékkal átvette a vezetést. A november 27-i mérések szerint szűken, de már kormányt tudott volna alakítani az SPÖ az akkor már 12 százalékos Zöld Párttal és az ugyancsak 12 százalékos liberális Neosszal. A koalíciós partner, a Zöld Párt egyelőre kivár: addig valószínűleg nem fogja borítani a koalíciót, amíg nem teljesen biztos a baloldali többség. Arról, hogy ez mikor következhet be, megoszlanak a vélemények.
A Unique Research közvélemény-kutatása alapján az ÖVP eróziója már nem állítható meg, az osztrákok 14 százaléka szerint a koalíció még az idén, 43 százalékuk szerint jövőre felbomlik, és csak a választók 22 százaléka bízik abban, hogy kitölti a kormányzati idejét.
A jobbközép tábor számára Karl Nehammer az utolsó esély. Ha nem sikerül növelnie pártja támogatottságát, Németországhoz hasonlóan Ausztriában is bekövetkezik a baloldali fordulat.
