Sárga, barna, tatu, kakadu
„Többet megtudhatsz másokról egy óra játékkal, mint egy év beszélgetés alatt.”
(Platón)
Ugye, mindnyájan játszottak már „fekete, fehér, igen, nem” játékot? Bármilyen bugyutának is tűnjék maga a játék, mégis kell hozzá egyfajta gyors asszociációs készség, hogy az ember – még ha önkéntelenül is – ne a tiltott szavak valamelyikével válaszoljon. Az én játékomhoz másfajta ügyesség szükségeltetik. A „sárga, barna, tatu, kakadu” egészen különleges képességeket kíván játékosaitól.
***
A „sárga, barna, tatu, kakadu” játék szabálya rendkívül egyszerű: a játékosok elkezdenek egymással beszélgetni, például kérdéseket feltenni egymásnak, azokat megválaszolni, viszontkérdést feltenni, stb. Ám a játékosoknak beszélgetés során egyetlen egyszer sem szabad kimondaniuk azt, hogy sárga, azt, hogy barna, azt, hogy tatu és azt, hogy kakadu. Mert aki kimondja, azonnal és végérvényesen veszít.
Ha tehát a következő példamondat elhangzik, miszerint „a félig sárga kakadum legjobb barátja egy barna színű tatu”, az a játékos teljes és visszavonhatatlan bukását eredményezi, még abban az esetben is, ha mondjuk Tourette-szindrómás, és akaratlanul mond ki olyan szavakat, melyek kimondását máskülönben nem tervezi.
Tudom, sokak számára igazságtalanul bonyolult ez a játék, s egyáltalán nincs tekintettel sem a tatugondozókra, sem a kakadutenyésztőkre, hogy a medvekertészekről és citromidomárokról már ne is beszéljek. Mégis utat engedhet a továbbfejlesztett változatnak, ami még ennél is nagyságrendekkel nehezebb.
***
Ez a nehezített formula a „jobboldal, baloldal, Orbán, Gyurcsány”, amit már valóban csak a képzett játékosoknak ajánlok. A tiltószavak kimondása ez esetben is a bukással egyenértékű, de a vesztest ilyenkor tradicionálisan még orrba is koppintják egy erre a célra rendszeresített parizeres zsömlével, aminek a belsejében piros arany van. Természetesen gyermekek esetében édes, míg felnőtteknél csípős.
Ha pedig szóba került az életkori megoszlás, ezt a vetélkedést célszerű már egészen korán, ha lehet, bölcsődés korban elkezdeni, hogy az évek előrehaladtával az ember kondicionálni tudja magát a felnőtt küzdelmekre.
Mivel magyarok vagyunk, így a nehezített változatnak is van egy nehezített változata, mégpedig a kocsmaverzió. Ilyenkor az elfogyasztott alkoholmennyiség hatására se csusszanhatnak ki belőlünk a tiltószavak, s mindenképpen meg kell őriznünk a józan eszünket arra az esetre, ha körülöttünk csakis ezek a szavak röpködnek, néha pengeéles szitkok kíséretében.
Arról nem is beszélve, hogy a vérbeli profik már a nehezített változat nehezített változatának nehezített változatát játsszák, ahol egyenesen meghallani is tilos a tiltószavak bármelyikét is.
***
Amennyiben a fenti játékok mindegyikében igen nagy jártasságra tettünk szert, jöhet a fúziós változat, a „sárga, barna, tatu, kakadu, jobboldal, baloldal, Orbán, Gyurcsány”!
E változatnak van egy rövidebb neve: normális köznapi beszélgetés, vagy, ahogy némelyek ismerik, a „család, gyerekek, munkahely, hobbi”.
Fogalmam sincs, mennyire igaz, de mesélik, hogy a századforduló előtt (vagy tán a századfordulót megelőző századforduló előtt?) ez a játék az összes kávéházban és parkban, étteremben és familiáris összejövetelen nagy közkedveltségnek örvendett. De az ilyesmivel úgy vagyok, hogy hiszem is meg nem is. Mert az ilyesmi hasonlatos a „CWRTKA” szóhoz, amit egyszer állítólag valaki kirakott srabble-ben, arra hivatkozva, hogy az illető egy szerb-horvát baseballjátékos. De mivel ezt még ante digitalis, a Wikipédia előtti időkben tette, végül jóhiszeműen elfogadták, s aznap este a férfi meg is nyerte a játékot, amiért akkor nem neki kellett meghúznia az orosz rulettben a fegyver ravaszát. Na ja, minden durva játékot lehet még durvábban játszani, elég, ha csak a dobermannokkal megspékelt fogócskára gondolunk.
***
Mindenkinek szívből ajánlom a fenti játékok bármelyikét! Főként azoknak, akik már nagyon unják a banánt, akarom mondani a „banán, kiwi, óriáslepke, zöldet”.
Mert időnként ránk fér egy kis beszélgetés. Csak úgy a semmiről.
