Pataky Attila: Hírvivő vagyok

– Tavaly önt is leterítette a koronavírus, napokig kórházban ápolták. Maradt valamilyen nyoma a betegségnek?

– Hála Istennek teljesen meggyógyultam. A feleségem is megfertőződött, de ő szerencsére enyhe tünetekkel átvészelte, megúszta a dolgot. Nekem nehezebben ment a gyógyulás.

– Nyáron ünnepelte a hetvenedik születésnapját. Készített ebből az alkalomból valamiféle számvetést?

– Csalódást kell okoznom: nem. Egyáltalán nem érdekel a korom, mivel azt vallom, hogy az emberi létezés folytonos. Mindenkinek van egy biológiai órája: pontosan meg van határozva, hogy mikor érkezünk a Földre és mikor távozunk innen. Jövünk-megyünk az időkapuk között. Engem tavaly a halál torkából fordítottak vissza. Két hét alatt közel tíz kilót fogytam még azelőtt, hogy kórházba kerültem volna. Olyan fájdalmaim voltak, hogy már kezdtem feladni a küzdelmet. Úgy éreztem, itt az idő, mennem kell, de Orsi, a feleségem nem akart elengedni. A Jóisten végül úgy döntött, maradhatok még. A születésnapom előtt volt egy kisebb magánéleti válságom, ami rádöbbentett: semmi és senki nem az enyém, mindent csak kölcsönkapok a sors kegyelméből. Nincs garancia rá, hogy holnap felébredünk, ezért hallgattam édesanyámra, aki annak idején azt mondta: „El ne felejtsd, Öcsikém, kellenek a nagy tervek, de mindennap minden boldogságmorzsáért hajolj le!”

– Felhőtlenül boldognak érzi magát?

– A világpolitika borzasztó agresszív irányt vett, ezért nehéz önfeledt, nyugodt pillanatokat találni a mindennapokban, de az Edda-tábortól rengeteg szeretetet kapok, ez pedig segít túllendülni a nehezebb időszakokon.

– Visszatérve a járványra: egy televíziós műsorban nemrég arról beszélt, biztos benne, hogy a koronavírust szándékosan szabadították a világra. Miből gondolja?

– Rengeteg tanulmányt olvastam ezzel kapcsolatban, amelyekben neves tudósok bizonyítják, hogy nem véletlenül jutott ki a laboratóriumból ez a veszélyes kórokozó. Egy láthatatlan közösség tűzzel-vassal igyekszik fenntartani a világban uralkodó káoszt. Az a céljuk, hogy a családtagok, rokonok, barátok eltávolodjanak egymástól, gyökértelenül, értékek nélkül, félelemben és szorongásban éljünk, a teljes kiszolgáltatottság állapotába kerüljünk, test-elme rabszolgákká váljunk. A nihil korszakát éljük. A transzhumanizmus tébolyában lévők minden erejükkel azon vannak, hogy gépekké változtassák az embereket. A Marsot próbálják élhetővé tenni, miközben itt, a Földön kellene rendet tenni. Ez viszont nehezen működhet úgy, ha a javak nagy része az emberiség egy százalékánál landol. Emellett óriási probléma, hogy teljesen eltávolodtunk a természettől. A pénz lett az isten. Az egymás mellé rendeltség helyett az alá-fölé rendeltségben hisznek az emberek. Háborúk, terrorizmus, járványok dúlnak. A Nyugat szemmel láthatóan már elveszett. Nekünk, kelet-európaiaknak egyetlen esélyünk van a túlélésre: ha újra egymás felé fordulunk.

– Mit gondol, a jövő évi választáson a magyar emberek melyik irányt választják?

– Szerintem a többség támogatja azt, amerre jelenleg haladunk. Hálásak lehetünk azért, hogy egy konzervatív szemléletű kormány vezeti az országunkat, amelyik néhány évvel ezelőtt kerítést emeltetett az ország déli határán. A magyarság addig létezik, amíg ez a védelmi rendszer áll. Ha a balliberális horda hatalomhoz jutna, az első dolga lenne megszüntetni, lebontani ezt, ami egyértelműen a nemzet halálát eredményezné. A Nyugat el akarja hitetni velünk, hogy a migráció az előnyünkre válik majd, de ez szemenszedett hazugság. A svédországi Malmőben már évekkel ezelőtt megtapasztaltam, mit eredményez, ha egy európai ország befogad egy teljesen más kultúrájú, mélyen vallásos és öntudatos, alkalmazkodni képtelen népet. Már akkoriban is nagyot kockáztatott, aki fehér emberként betette a lábát a város bizonyos negyedeibe, ahol ez a kisebbség alkotta a többséget.

– És amelyik lassan nem csak a no-go zónákban alkot majd többséget…

– Nem kell csodálkozni ezen. A közel-keleti bevándorlók nem hezitálnak annyit a családalapítással kapcsolatban, mint az európai fiatalok. Ez persze nem szemrehányás, hiszen a televíziócsatornákon és az interneten keresztül, de már az iskolákban is egocentrikus látásmódra sarkallnak, ezért sokan nem hajlandóak elhinni, hogy egy gyerek sokkal több örömöt szerez, mint amennyi fáradságot jelent. Hiányzik a biztos jövőkép is a fiatalok elől. Aki szeretne családot, az is elbizonytalanodik, amikor azt érzi, hogy egyre fojtogatóbban veszi körbe az abnormalitás. Amikor szülőként már azt kell bizonygatnod, hogy az apa igenis férfi, az anya pedig igenis nő, holott ez jelenti az emberiség létezésének folytonosságát, és a többi mind mellékvágány, akkor nehéz olyan meggyőző érveket hozni, amelyek a családalapítás mellett szólnak. Ugyanakkor hiszek abban, hogy a jövő generációja már olyan genetikával érkezik, amely megvédi őket az ártástól, az ártók hazugságáradatától.

– Mit gondol, Magyarországnak van-e szerepe abban, hogy a világ, de legalábbis Európa visszatérjen a normális mederbe?

– Huszonöt-harminc évvel ezelőtt, amikor itt járt a nepáli Nagy Fehér Királyi Kolostor vezetője, azt mondta, hogy a magyarságnak óriási szerepe lesz a világ spirituális és lelki megújításában. Ez most egyre jobban láthatóvá válik. Az egyik új dalunkban is szó esik erről: „Ne kérdezd, hogy miért fúj itt másképp a szél, a fák miért susognak fényesebben, a szó miért igazabb, s te miért vagy boldogabb, ha hazaindulsz a Kárpátok felé. Ne kérdezd, hogy miért fúj itt másképp a szél, csak feszítsd a mellkasod bátran, ha kell. Istennel, hazával, családdal szívd tele, akkor megérted, miért születtél ide.”

– Sosem rejtette véka alá az értékrendjét, az utóbbi időben többször is egyértelmű jelét adta, melyik politikai párttal szimpatizál. Nem bántják az emiatt érkező támadások?

– Az utolsó pillanatban vagyunk. Már nincs hova hátrálnunk. Határozottan meg kell mutatnunk: mi a halál helyett az életet, a gyűlölet helyett a szeretetet választottuk. A nap fényét, egy pohár bor ízét, a szerelmünk csókját, a gyermekeink mosolyát és ölelését akarjuk megélni a valóságunknak. Ezért vettem részt mindig Bencsik András barátom hívására a Békemeneteken, mert számomra a szeretet és a magyar összetartozás csodáját és elpusztíthatatlan erejét testesítik meg.

– A fenti gondolatok megjelennek a 35. lemezükön is. Miért érzi fontosnak, hogy ezekről énekeljen?

– Minden dalunk megélt élmények alapján íródik. Az új albumon szereplők is így készültek. De hogy a kérdésre is válaszoljak: számomra a siker utazás, nem cél, mert az igazi siker az, ami másoknak is örömöt okoz. Én a Jóistentől kaptam egy lehetőséget. Hírvívő vagyok. Fáklyát viszek, utat mutatok. Társaimmal, az ország legjobb rockzenészeivel, Gömöry Zsolttal, Alapi Istvánnal, Kicska Lászlóval és Hetényi Zoltánnal, akikkel az elmúlt negyven évben tulajdonképpen az állandóság jelképévé váltunk, a dalainkon keresztül mutatunk utat a fény, az igazság és a szabadság felé. Egyszer egy koncert után odajött hozzám egy fiatal rajongónk. Azt mondta, azért szeretik a dalainkat, mert „IBÉ”-sek. Néztem rá kikerekedett szemekkel, nem értettem, mit takar ez a három betű. Aztán kifejtette: Időtállók, Boldogítanak és Életeket változtatnak meg. Ma is megmelengeti a lelkemet ez a mondat. S hogy mennyire igaz, azt egy Amerikában élő székely srác is megerősítette, aki élete során háromszor kísérelt meg öngyilkosságot. Azt mondta, hogy a zenénknek hála sikerült kivergődnie a mélypontról, nekünk köszönheti, hogy ma is él. Bármennyi támadást kaptam is az életem során, ha csak egy ilyen „életpillanat-lehetőség” villant volna fel nekem, akkor is megérte azzá lenni, aki vagyok.

– Az elmúlt hetekben több helyen is azt lehetett olvasni, a 35. lemezük lesz az utolsó. Igaz a hír?

– Szó sincs erről! Félreérthető volt a megfogalmazás. Ez lesz az utolsó CD-formátumú albumunk. De nincs vége semminek. Az Edda útja folytatódik. Áldással teli boldog karácsonyt és reményekkel teli új esztendőt kívánok mindenkinek.