Nincs még egy olyan valaki, mint Jézus
A pásztorok láttak egy újszülöttet. Előtte is, azóta is. Miért éppen ezt az egy újszülöttet ünnepeljük már kétezer éve, s minden bizonnyal a világ végéig is? Miért ünnepelünk kétezer év óta egyfolytában egy születésnapot? Miért ez a születésnap az év legboldogabb napja? Miért boldogabb, mint a magunk, a testvéreink, a szüleink születésnapja? Miért akkor van karácsonyfa? Miért ekkor adunk, ekkor kapunk legtöbb ajándékot? Miért éppen ekkor igyekszünk minden erőnkből szeretni?
Miért? Miért? Miért? Biztosan mindenkinek van válasza. Nekem is. Elmondom, hogy mit tudok válaszolni erre a sok miértre, aztán csendben mindenki kigondolhatja a maga válaszát. Majd láthatatlan angyalok csokorba kötik a válaszokat. Ez lesz az a csokor, amelynek örülni fog a maga mennyei hazájában Jézus, akit kétezer évvel ezelőtt az édesanyja, Mária pólyába takart és jászolba fektetett.
Válaszom, ha gyermekeknek mondom: hallottam már békává varázsolt királyfiról, de nem hallottam még olyan királyfiról, aki magát varázsolta volna békává.
Nem tudom, Isten és ember, vagy ember és béka között van-e nagyobb különbség. Mondjuk, hogy egyforma a különbség. Akkor mondhatom, hogy Jézus az a királyfi, aki békává varázsolta magát, amikor otthagyta égi hazáját, hogy emberré legyen.
Nincs még egy olyan, mint Jézus.
Válaszom, ha felnőtteknek mondom: hallottam királyról, aki felöltötte magára a szegény ember ruháját és útra kelt, hogy saját szemével lássa országát. Jól bánnak-e a szegénnyel? Nem bántják-e a védtelent, az árvát és az özvegyet?
Nem hallottam viszont olyan királyról, aki egész életére szegénnyé tette volna önmagát. Jézus pedig, aki égi hazájában gazdagabb volt minden királynál, minden milliomosnál, egész életére elvállalta a szegénységet. Úgy kezdte, hogy nem volt kiságya sem, s úgy végezte, hogy egyetlen ruháját is elvették tőle.
Nincs még egy olyan, mint Jézus.
Hallottam már hősökről, akik harcba szálltak egy szál karddal – vagy üres kézzel, mint 1956-ban a magyarok – a hatalmasokkal, hogy megvédjék mások életét, vagyonát, boldogságát, de sohasem hallottam olyanról, aki úgy szállt harcba minden szegény és védtelen emberért, hogy egy szál kardja sem volt. Bátran szemébe mondta mindenkinek, aki bántotta a gyengébbet: Nem szabad tenned. Olyanoknak mondta a szemébe, akiknek kardjuk, fegyverük, katonáik, hadseregük volt. Olyanoknak, akik úgy bántak el vele, ahogy akartak.
Nincs több olyan, mint Jézus.
Hallottam már emberekről, akik sok rászoruló emberrel tettek jót. Az éhesnek enni adtak, a mezítelenre ruhát terítettek, a beteget meggyógyították, a szomorút megvigasztalták. Mindezért semmi mást nem kértek, csak azt, hogy hálásak legyenek azok iránt, akiktől ezt a sok jót kapták.
Olyat azonban nem hallottam, aki azt mondta volna, hogy ne nekem, hanem az Atyának legyetek hálásak. Neki viszont nincs szüksége visszafizetésre. Ha viszont találtok magatoknál szegényebbet, elesettebbet, akkor segítsetek rajta, s ezzel háláljátok meg azt, hogy én segítettem rajtatok. Ha éhezőt láttok, az az éhező én vagyok. Ha ruhátlant láttok, én vagyok az.
Nincs több olyan, mint Jézus.
Hallottam már olyan tudósokról, művészekről, akik éjt-napot egybe raktak, hogy ők legyenek a legnagyobb tudósok, a leghíresebb művészek a világon, de kevés olyant találtam, aki csak azért tett éjt-napot egybe, hogy olyan tanítványokat neveljenek, akik túlszárnyalják őket, s még többet szolgáljanak, még többet adjanak, még több békességet teremtsenek, mint amennyit ők. Jézus azt akarta, hogy tanítványai nálánál is nagyobbak legyenek a jóban.
Nincs még olyan, mint Jézus. Azért nincsen, mert azt szeretné, ha mindnyájan olyanok lennénk, mint ő volt. Csak a testvérünk akar lenni, csak a barátunk, nem az urunk.
A jászolbölcső gyermeke legyen a reményben születő optimizmusunk serkentője.
2021 karácsonyán
P. Kozma Imre OH
Betegápoló Irgalmasrend
Magyarországi vezetője
