Orosz konzervatív alternatíva

Rendszerszintű változások zajlanak a világban. A kihívások között fő helyen szerepel a klímaváltozás, amelyre már az átlagember sem legyinthet; az energetikai forradalomban rejlő csapdák, az úgynevezett zöldgondolkodás átideologizálódása, érezhető eltorzulása, a jövőben várhatóan mélyülő élelmiszerválság vagy a vízhiány. Minden szinten növekszik az egyenlőtlenség, a szegénység, a kilátástalanság pedig a terrorizmust és az ellen­őrizetlen migrációt táplálja. A világban egyelőre nem sikerült megtalálni az új egyensúlyt, a hidegháború végén magukat győztesnek kihirdetők pedig azt érezhetik, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj. A világ megállíthatatlanul átalakul, a technikai forradalom életünk minden szegmensére kihat. Változnak a globális erőviszonyok is. A Nyugat dominanciáját sokszínű, több központú berendezkedés követi. A pandémia rávilágított a problémákra, megmutatta, hogy mely intézmények életképesek. De világossá tette azt is, hogy a szuverenitás virágzik, és a világrend alapját nem a nemzetközi szervezetek, hanem az államok jelentik.

Az ilyen kiélezett helyzetekben természetes, hogy nemcsak a tudományok kiemelkedő képviselői, de a politikusok is megoldásokat kínálnak. Így tett Vla­gyi­mir Putyin is, aki egy ideje már a Valdaj Klub éves találkozóin ragadja meg az alkalmat arra, hogy irányt mutasson egyre kaotikusabbá váló világunkban. Az orosz elnök az aktuálpolitikai kérdések helyett idén októberi fellépésén elsősorban az ideológiai, filozófiai kérdésekre, az általa vallott értékek és modellek kifejtésére helyezte a hangsúlyt.

Beszélt a kapitalizmus jelenlegi, a piac mindenható voltára alapozó modelljének a kiüresedéséről, amely mára a fejlődés akadályává vált, mert mindenhol meggátolja az anyagi javak igazságos elosztását, elmélyíti az egyenlőtlenséget, kiélezi a társadalmi ellentéteket, hátráltatja a békés együttműködésen nyugvó nemzetközi kapcsolatok kiépítését. Ugyanígy megemlítette a liberális demokráciák válságát is, példaként kiemelve a genderőrületet, a bolsevikok zsákutcába vezető gondolkodásához hasonlítva a nyugati recepteket. Putyin ezt a nyugati gondolkodást abszurd őrületnek nevezte, és ehelyett a világ kérdéseinek mérsékelt, egészséges és optimista konzervatív megközelítését ajánlotta. És még mielőtt bárki felháborodna ezen, gondoljon bele abba, hogy az oroszoknak milyen tapasztalatuk van a történelmi kataklizmák túlélésében. De nagyon jól tudják azt is, hogy milyen az, amikor egy csoport egyéni megfontolásból egyetemesnek nyilvánítja a saját értékeit, és ráerőlteti őket másokra. Arról már nem is beszélve, hogy kilépve a nyugati média által körénk font burokból azt is láthatjuk, hogy nem a világnak ebben a felében uralkodó modellek az egyetlenek, és talán nem is az egyedül üdvözítőek.

Az orosz elnök szerint a technikai forradalom, a mesterséges intelligencia, az elektronika, a kommunikáció, a genetika, a génsebészet, az orvostudomány terén elért látványos eredmények hatalmas lehetőségeket nyitnak meg, ugyanakkor olyan gyakorlati bölcseleti, erkölcsi, szellemi kérdéseket vetnek fel, amelyeken még nem is olyan régen csupán tudományos-fantasztikus írók merengtek. „Mi lesz, ha majd a technika meghaladja az ember gondolkodási képességeit? Hol van a határa az emberi szervezetbe történő beavatkozásnak, amely után az ember megszűnik önmaga lenni? Hol vannak egyáltalán az etikai határok egy olyan világban, amelyben a tudomány és a technika lehetőségei gyakorlatilag határtalanná válnak, és mit fog ez jelenteni mindnyájunk, utódaink – ráadásul már közvetlen utódaink, gyermekeink, unokáink – számára?” – vetette fel Vlagyimir Putyin.

Az állam az orosz elnök felfogásában a világ struktúraalkotó egysége marad. Bizonyossá vált, hogy szerepe nélkülözhetetlen a biztonság szavatolásában, legyen az a járvány megfékezése vagy az olyan monopóliumok eluralkodásának megakadályozása, amelyek a globális digitalizálás terén próbálják maguk alá rendelni az emberiséget. Putyin összefogásra szólított fel, és a felfordult világban mindenkit óvatosságra intett. Ennek kapcsán figyelmeztetett: „A történelmünkből vett példák kapcsán kijelenthetjük, a forradalom nem kiút a válságból, hanem a válság súlyosbításának módja. Egyetlen forradalom sem érte meg azt a kárt, amelyet az emberi potenciálnak okozott.” Ezt a leckét az oroszok már jól megtanulták.

Putyin szerint elfogadhatatlan, hogy egyes országok értékeket, politikai modelleket erőltessenek rá kívülről másokra. A Nyugat által propagált és túlhajtott értékek kapcsán megjegyezte, hogy ezek a receptek nem újak, 1917 után a hagyományos értékek lerombolását Oroszország egyszer már átélte. Az új megközelítések fanatikusai szerinte odáig mennek, hogy magukat a fogalmakat is el akarják törölni. Akik például vállalják a kockázatot, hogy kimondják, a férfi és női nem létezik, azokat szinte kiközösítik. Vlagyimir Putyin az úgynevezett progresszív erők agresszivitását a bolsevikokéhoz hasonlította. Az orosz államfő elfogadhatatlannak tartja, hogy a haladás nevében háttérbe szorítsák a családot, nemváltásra biztassanak gyerekeket, anyatej helyett emberi tejről beszéljenek, a genderviták abszurditásba torkolljanak, a rasszizmus elleni harcot pedig a teljesítmény helyére a bőrszínt tevő, megosztó fordított rasszizmussá változtassák.

„Amikor azt figyeljük, mi történik különböző nyugati országokban, ámulva ismerjük fel hazai praktikáinkat, amelyek szerencsére és remélem, végleg a régmúltban maradtak” – mutat rá Vlagyimir Putyin a jelenleg nyugaton teret nyerő gondolkodás visszásságára. Mint fogalmaz, az egyenlőségért és a diszkrimináció ellen folytatott harc abszurdumba hajló agresszív dogmatizmussá válik, amikor Shakespeare-t például azért utasítják ki az iskolákból és az egyetemekről, mert az általa megjelenített eszmék egyes ideológusok szerint elavultak. A klasszikusokat maradinak titulálják, mert nem értik a faji vagy a genderkérdést. Putyin a negatív példák között felhozza azt is, hogy Holly­woodban emlékeztetőket osztogatnak arról, hogyan és miről kell szólnia a filmnek, hány darab különböző színű és nemű szereplőt kell felvonultatni. „Ez bizony jócskán túltesz a Szovjetunió Kommunista Pártjának Agitációs és Propagandaosztályán!” – szúr oda a „haladóknak”. Vlagyimir Putyin felhívja a figyelmet arra, hogy a bolsevikok is közössé akarták tenni a nőket, és a Nyugat már csak egy lépésre van az ilyen őrülettől. A gender­őrület szerinte már az emberiesség elleni bűncselekmény határán van.

Putyin az öngyilkos értékvesztést megállítandó, a világ észszerű, józan és mérsékelt, más szóval egészséges konzervatív megközelítését ajánlja. Mint mondta, Oroszországot a világ dolgai­ban ez a gondolkodás fogja vezérelni. Az orosz elnök úgy látja, a konzervatív hozzáállás nem eszetlen maradiság, nem a változásoktól való félelem, nem kibekkelés, különösen nem önnön világunkba való bezárkózás. „Mindenekelőtt a hagyományra támaszkodunk, amely kiállta az idő próbáját, megőrizzük és növeljük lakosságunkat, józanul értékeljük magunkat és másokat, pontosan építjük ki a prioritások rendszerét, paritásba hozzuk a szükségeset és a lehetségest, körültekintően fogalmazzuk meg céljainkat, eleve elutasítjuk az extremizmust mint cselekvési módot” – ecsetelte az orosz gondolkodás lényegét, és mint hozzátette, a világrend küszöbönálló átszabásának időszakában, amely elég sokáig tarthat, és amelynek végkimenetele nem ismert, a mérsékelt konzervativizmus a legészszerűbb viselkedési mód. Ennek kapcsán a XIX. és XX. század fordulóján született orosz vallásfilozófiai gondolkodás egyik jelentős alakját, Nyikolaj Bergyajevet emlegette, aki szerint a konzervativizmus nem az, ami megakadályoz abban, hogy felfelé törjünk, előrehaladjunk, hanem az, ami nem engedi, hogy hátrafelé nézegessünk, a mélybe, a káoszba rohanjunk.