Zöldálmok és energiavalóság
Az egyre mélyülő európai energiaválság közepette a Paks II. projektet ellenző hazai balliberális ellenzék mélyen hallgat. Korábban a két új paksi blokk megépítését támadó ellenzéki politikusok és szakértőik azzal traktálták a közvéleményt, hogy a Paks II. projekt sohasem térül meg, mert a két új blokk üzembe helyezéséig csak minimálisan fognak emelkedni az áramárak, vagy akár csökkennek is, mert egyre több olcsó megújuló lesz a rendszerben. Azóta kiderült: rossz hatásfokuk miatt a nap- és szélerőműveket nem lehet igazán olcsónak tekinteni, ráadásul bizonytalanságot visznek az ellátórendszerbe.
Hogy a liberális energiapiaci célok mögött mekkora a szakmai hozzáértés, mutatja a momentumos Fekete-Győr András kijelentése, aki szerint a „napelem, az tulajdonképpen atomerőmű”…
A köztudottan külföldi országok és szervezetek, köztük az osztrák kormányszervek által is támogatott Energiaklub (2021/43) 2015-ös tanulmányában azt írta: „A villamosenergia-árra vonatkozó nemzetközi előrejelzések figyelembevételével magas a valószínűsége annak, hogy a Paksra tervezett új erőmű nem fogja tudni elérni az önálló piaci működéséhez szükséges értékesítési árakat, és tartósan állami támogatásra szorul.” A tanulmány legvalószínűbbnek mondott forgatókönyve szerint a villamos energia árának emelkedése maximum 25 százalékos lesz (ekkor 30-40 euró/megawattórás árak domináltak), és ennek következtében a hitel-visszafizetés időszaka alatt több mint 2000 milliárd forint lesz a veszteség. A dokumentumban németországi előrejelzésekre is hivatkoztak, amelyek 2021-re, vagyis az idei évre 32 euró/megawattóra árakat valószínűsítettek. Napjaink valóságában azonban Németországban ennek mintegy háromszorosára nőtt a nagykereskedelmi áramár!
Árzuhanás helyett árrobbanás
E félreprognosztizálások ellenére Márki-Zay Péter, a baloldal miniszterelnök-jelöltje antinukleáris aktivistákra bízná az környezetvédelmi és energetikai kérdések irányítását: Jávor Benedeket és Szél Bernadettet nevezte meg lehetséges tárcavezetőként.
Azt a Jávor Benedeket, aki Karácsony Gergely pártját képviseli Brüsszelben. Európai parlamenti képviselőként Jávor is azzal házalt Brüsszelben, hogy a paksi bővítés soha nem fog megtérülni, mivel a villamos energia ára az unió által is támogatott „zöldítésnek” köszönhetően folyamatosan csökken, sőt zuhan majd. „Az árzuhanás sokkal gyorsabb, mint amire számítottunk, és még messze nem állt meg. Hosszú távon átlagosan is 20 euró/megawattóra körül lehet a megújulók költségszintje, és döntően ez fogja meghatározni az árszinteket.”
Szél Bernadett pedig 2017 márciusában jelentette ki: „A hosszú távú piaci prognózisokból az derül ki, hogy az áram európai átlagára tartósan a mai szint körül marad.”
De hasonlóan pontatlan előrejelzést adott Mártha Imre volt MVM-vezérigazgató. Noha 2009-ben még az új paksi blokkok építése mellett tett hitet, 2017-ben már azt bizonygatta, hogy rossz boltot kötött Magyarország a Paks II. projekttel. Mint mondta, „az európai irányadó áramtőzsdén mostanában 31-40 euró/megawattóra között vannak a piaci jegyzések, igaz, ezek csak a húszas évek elejéig mutatják az irányokat, de ha mértékadó elemzőket olvasunk, ők a 40-es évek után is inkább árcsökkenést várnak a megújulók terjedése miatt. Nem látom, mitől emelkedne duplájára, triplájára a piaci ár pár éven belül.”
Fekete-Győr Andrásnál pártja sem sokkal kompetensebb. Idén áprilisában is még úgy vélte a Momentum, „valószínűtlen, hogy az áram piaci ára duplázódni fog, főleg az egyre kompetitívabb megújulók mellett. Paks II. nem fog megtérülni, a termelt áram árát támogatnia kell majd az államnak, hogy eladható legyen.”
Kiszámítható költségek
Ami a reálisabb számokat illeti: 2015 végén a magyar kormány nyilvánossá tette a Rothschild bankház által készített elemzést, amely szerint 57 euró/megawattóra áramár esetén a beruházás első évétől az erőmű bevételei az összes költségre fedezetet fognak nyújtani. A kormányzati nyilatkozatok hasonló számokról szóltak: Paks II. termelési egységköltsége a teljes, hatvanéves üzemidőre számolva mintegy 55 euró/megawattóra körül lesz. A projekt megtérülését az Európai Bizottság lezárult vizsgálata is alátámasztja, hiszen az eredmények szerint a két új blokk visszahozza a befektetett tőkét, és jelentős profitot is termel majd a tulajdonos magyar államnak. Ezen elemzés közzététele előtt, 2014 februárjában a Világgazdaság című lapban publikált számításaim szintén hasonló eredményre jutottak. Ezek az összes felmerülő költséget tartalmazzák, így például a hulladékkezelés és a majdani leszerelés költségeit is.
A kormányzati kommunikáció és szakértői nyilatkozatok az elmúlt években következetesen arról szóltak, hogy az áramárak növekedni fognak. Ez mára be is következett! Aktuális adatok szerint novemberben a villamos energia havi átlagos nagykereskedelmi ára közel 216 euró/megawattóra volt, de egyes órákban megközelítette a 422 eurós értéket is! Európa-szerte ilyen árakkal szembesülnek a fogyasztók is…
Középtávon az árszint bizonyára mérséklődni fog, de ezzel együtt is a korábbiaknál jóval magasabb áramdíjjal kell számolni. Ez abból adódik, hogy várhatóan a szén-dioxid-kvóta-árak is magas szinten maradnak, ráadásul a következő években, évtizedekben éghajlatvédelmi okok miatt hatalmas fosszilis termelőkapacitás fog kiesni az európai rendszerből, ami szintén drágít majd. Nem kérdés tehát, hogy bőven megtérül a Paks II. atomerőmű felépítése és biztonságos üzemeltetetése.
A jelenlegi piaci anomáliák időszakában fontos szempont az is, hogy az atomerőművek az üzemanyagárra kevésbé érzékenyek, mint például a gázerőművek. Ha például az atomerőművi üzemanyag árának százszázalékos emelkedése következne be, a termelési egységköltséget ez akkor is csak 10-15 százalékkal emelné meg, köszönhetően annak, hogy az üzemanyagköltség az önköltségen belül alacsony. Emellett az atomerőműveket nem terhelik a szén-dioxid-kvóta-árak sem. Ezért van az, hogy az atomerőművekben termelt áramot nagy árstabilitás jellemzi.
Ezzel szemben a gáz árának százszázalékos emelkedése esetén a gázerőművek egységköltsége 70-75 százalékkal is megemelkedik, hiszen az önköltségük döntő hányadát a gázköltség teszi ki. Erre pluszköltségként pedig még a szén-dioxid-kvóta ára is rárakódik. Épp e tulajdonságuk miatt a gázerőművek napjainkban csak roppant drágán tudnak üzemelni, egységköltségükből 160-200 euró/megawattóra adódik.
Erős alapanyag-biztonság
Az atomerőművek az ellátásbiztonság szempontjából is rendkívül stabilak. Hiszen a friss nukleáris üzemanyag stratégiai készletezése – a gáztól és a széntől eltérően – egyszerűen és kis költséggel akár több évre is megoldható, ráadásul a nukleáris üzemanyag piaca stabil, nincsenek olyan kilengései, mint a gáz piacán. A hatalmas energiasűrűség miatt két-három évre elegendő készlet akár egy nagyobb teremben is elfér. A paksi atomerőmű jelenleg is kétéves, folyamatos üzemelésre elegendő tartalékkal rendelkezik.
Ezenkívül a friss atomerőművi üzemanyag egyszerűen szállítható közúton, vasúton, hajón, de akár repülőn is. Ha szállítói oldalról nézzük az üzemanyagkérdést, akkor sem lehet függőségről beszélni, hiszen van alternatíva, a Paks II. projekt üzemanyag-szállítási megállapodása lehetővé teszi a későbbiekben akár más gyártók üzemanyagának használatát is.
Novemberi adatok szerint az atomellenes és megújulóbarát Németországban, Berlinben egy kilowattóra háztartási áram már közel négyszer annyiba kerül, mint Budapesten. Ebben szerepe van annak is, hogy a németek évente euró-tízmilliárdokkal támogatják a megújulókat – amit a fogyasztónak kell kifizetnie –, miközben leállítják az olcsó és folyamatos termelésre képes atomerőműveket. A hazai alacsony árszintben ugyanakkor kulcsszerepet játszik, hogy az itthon előállított árammennyiség közel felét az olcsón termelő paksi atomerőmű biztosítja.
