A közfoglalkoztatás
A Magyar Demokrata cikksorozatot indított, amelyben hiteles adatsorok segítségével mutatjuk be, hogy az elmúlt tíz évben milyen konkrét eredményei voltak a Fidesz-KDNP kormány tevékenységének, és ez hogyan viszonyul az azt megelőző évek időszakához. A grafikonokat a KSH, az Eurostat és az OECD nyilvános adataiból Szalai Piroska munkaerőpiaci szakértő készítette, vele értelmezzük a számok hátterét.
– Mai grafikonunkon a közfoglalkoztatottak számának havi átlaga látható. Ki számít közfoglalkoztatottnak?
– Akik a közfoglalkoztatási programban részt vesznek. A közfoglalkoztatás speciális munkaviszony, amely elősegíti, hogy a munkaerőpiacról valamilyen okból kiszorult inaktívak sikeresen bekerüljenek, illetve a munkanélküliek visszakerüljenek a foglalkoztatásba. A közfoglalkoztatók a központi költségvetésből támogatást kaphatnak annak fejében, hogy átmeneti munkalehetőséget nyújtanak hosszú ideje sikertelenül állást keresőknek. A közfoglalkoztatók legnagyobb része települési önkormányzat.
– A forrásokra kinél kell pályáznia az önkormányzatnak?
– A belügyminisztériumnál, ott van erre költségvetési keret.
– Milyen a tipikus pályázó település?
– Olyan, ahol nagyon kevés a munkalehetőség. Többnyire az ország keleti részén, de a Dunántúlon is vannak ilyenek, Baranyában, Somogyban például. Egy ideje már csak hátrányos foglalkoztatási helyzetű települések önkormányzatai számára van nyitva a lehetőség, mert ma az ország nagy részén inkább a munkaerőhiány a jellemző, nem a munkalehetőség hiánya.
– Mi a program célja?
– Az egész programnak az a célja, hogy ahol csak lehet, próbáljuk meg az aktív korú embereket a segélyezés jelentette szűkös megélhetésből a munkaerőpiacra bevonni. Korábban akik évtizedeken keresztül segélyekből éltek, erre be is rendezkedtek, az életvitelük, a mentalitásuk is ehhez alkalmazkodott, és el sem tudták képzelni, hogy ők valaha is rendes munkát kaphatnak. Őket igyekezett ebből a helyzetükből kimozdítani a program. Nemcsak munkát kaptak, hanem különböző képzésekben is részt kellett venniük.
– Hogyan aránylik a közfoglalkoztatotti fizetés a segélyekhez?
– Mindenképpen magasabb, hogy legyen miért fölkelni reggel, elmenni munkába, elvégezni a feladatot. De a minimálbér alatt marad, hogy megérje átmenni a rendes foglalkoztatásba. A KSH szerint 2020-ban a közfoglalkoztatottak bruttó átlagkeresete 81 800 forint volt havonta, amikor a minimálbér 161 ezer.
– Munkavállalóként hogyan kerül be az ember ebbe a rendszerbe?
– Jelentkezni is lehet, de az önkormányzat is megkeresi az érintetteket. Fontos tudni, hogy ezeknek a munkáknak az elvégzésére valóban szüksége van az önkormányzatnak. Arra is volt példa, hogy az ambiciózus polgármester maga teremtett munkahelyet, például zöldséget termeltek a helyi óvoda, iskola konyhájára. Sokan később szociális szövetkezetté alakultak, és az már normál foglalkoztatás.
– Mennyi a munkaidő?
– A heti negyvenórás, teljes munkaidőtől a különféle részidőkig változó. Olyanokról volt szó, akik évtizedek óta nem dolgoztak, sokuktól rögtön teljes munkaidős teljesítést elvárni nem lehetett.
– Biztosítási jogviszonyt létrehoz a közfoglalkoztatás?
– Természetesen.
– Nézzük a grafikont. Mit olvashatunk le róla?
– Közfoglalkoztatás 2010 előtt is volt, bár eléggé alacsony hatékonysággal, kevesen tudtak átmenni az elsődleges munkaerőpiacra. Az emberek gyakran csak addig maradtak benne, amíg újra jogosultak nem lettek valamilyen segélyre. E kettő között ingáztak.
– 2008-tól növekedést látunk. Mi áll ennek a hátterében?
– 2008-ban olyan döntés született, hogy a közfoglalkoztatásba próbálják átirányítani a munkanélkülieket, különösen olyan településeken, ahol a válság következtében bezárt a meghatározó munkaadó. A 2010-es kormányváltás után majdnem üres volt az államkassza, ezért a 2011-es csökkenés.
– Onnan viszont egyenletes emelkedést látunk.
– Koncepcionális váltás következett be, az lett a cél, hogy az egész rendszer az elsődleges munkaerőpiac felé nyíló kapu legyen. Erre teremtették meg az akkoriban évről évre bővülő költségvetési forrást. A csúcsot, mint látható, 2016-ban értük el. Ettől az évtől az elsődleges és a közfoglalkoztatási görbe kettévált, az előző tovább emelkedett, az utóbbi süllyedni kezdett.
– Miért?
– Bővült a gazdaság, jelentősen nőtt a munkaerőigény, egyre többen átléptek az elsődleges munkaerőpiacra. Fontos tény, hogy 2020-ban már járvány volt, az emberek mégsem estek ki a foglalkoztatásból, még a legalacsonyabb végzettségűek sem, akiket korábban a közfoglalkoztatás nagy számban alkalmazott. Bennük ugyanis addigra kialakultak azok a készségek, amik bent tartották őket a rendes munkahelyeken. Magyarán megtanultak dolgozónak lenni.
– Ebből a szempontból van-e kimutatás a romákról?
– Külön kimutatás nem készül, de az teljesen nyilvánvaló, hogy a foglalkoztatásban az alacsony iskolai végzettségűek körében nem tudott volna ilyen jelentős javulás bekövetkezni, ha a romák nagy számban nem állnak munkába. Végül hadd hívjam fel a figyelmet egy adatra. Az intenzív kormányzati munka eredményeképpen 2010-től máig úgy nőtt közel egymillióval a munkahelyek száma, hogy a közfoglalkoztatottak száma lényegében majdnem visszacsökkent a kiinduló helyzetbe.
