A békemisszió folytatódik
Mióta az ukrán krízis drámaian kiéleződött, egyetlen NATO-tagállam kormányfője sem tett látogatást Vlagyimir Putyinnál. Orbán Viktor volt az első olyan európai vezető, aki egy NATO- és EU-tagország vezetőjeként Moszkvába utazott, vállalva a békemissziót. Azóta többen is felbátorodtak és bejelentkeztek Moszkvába.
Európa békét akar, ám az egyes tagországok az Oroszország elleni gazdasági szankciók és a kiélezett Putyin-ellenes retorika miatt egyre inkább eltávolodtak az orosz elnöktől. Orbán Viktor szerint a hidegháborúba torkolló konfliktus csak kölcsönös tiszteleten alapuló párbeszéddel oldható fel.
– Életemben nem ültem még ilyen hosszú asztalnál – mondta a miniszterelnök, utalva a járvány miatti távolságtartásra. – De kárpótolt a tárgyalás hossza és mélysége. A mostani volt a tizenkettedik alkalom, de a legfontosabb, mert ez egy békemisszió volt. Az EU egységes, nincs olyan vezető, aki konfliktust akarna Oroszországgal, és ez különösen is igaz a közép-európaiakra. Amikor konfliktus volt Kelet és Nyugat között, akkor Közép-Európa rosszul járt. A feszültséget csökkenteni kell, hogy ne térjen vissza a hidegháború – tette hozzá.
– Magyarország álláspontja teljesen egyértelmű. Ezt brüsszeli nyelven úgy mondják, hogy deeszkaláció, magyarul meg úgy, hogy béke. Tehát mi a békében vagyunk érdekeltek – mondta még a találkozó előtt, hozzátéve, hogy mielőtt Moszkvába utazik, tárgyal a NATO-val és az EU-val is. Ezzel kinyitotta és szélesre tárta azt a berozsdásodott kaput, amelyhez már nem mert hozzányúlni senki.
Kettős játszma
Emmanuel Macron francia elnök azóta már többször beszélt telefonon Vlagyimir Putyinnal, a megbeszélések középpontjában az orosz–ukrán krízis állt. A tárgyalást Párizs kezdeményezte és megállapodtak abban, hogy előkészítenek egy személyes találkozót, amelynek időpontjáról még nem született döntés, ám a lehetséges helyszínként mindkét fél Moszkvát jelölte meg.
Az európai vezetők közül harmadikként jelentette be Olaf Scholz német kancellár, hogy rövidesen ő is Moszkvába utazik. Erre azt követően került sor, hogy Scholznak a szemére vetették elvtársai, hogy nagyon visszafogott az orosz–ukrán konfliktusban, konkrétan az Oroszország elleni szankciók kilátásba helyezésében: az Északi Áramlat-2-t is csak vonakodva vonta be az Oroszország elleni lehetséges szankciók körébe. Decemberben még azzal érvelt, hogy a gázvezeték egy magánberuházás, amelynek semmi köze a politikához.
Ezt párttársai nehezményezték, mint ahogy azt is, hogy Ukrajnának nemet mondott a fegyverszállításra. Német lapértesülések szerint egyes keleti NATO-tagállamok is sérelmezték, hogy Németország csak rohamsisakokat küldött az ukránoknak. A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint az utóbbi időben felerősödtek azok a hangok az USA-ban, amelyek kétségbe vonják Németország megbízhatóságát. A kancellár ezt visszautasította és gyorsan megüzente Moszkvának, hogy „sokba fog kerülni”, ha Oroszország megtámadja Ukrajnát.
Scholz a saját bevallása szerint is kettős játékot játszik: egyfelől szankciókkal fenyegeti Oroszországot egy esetleges ukrajnai bevonulás esetére, másfelől kész a párbeszédre, a konfliktus békés rendezésére. „Sok ember fél a háborútól Európa kellős közepén. Az a közös feladatunk, hogy ezzel a kettős stratégiával ezt megakadályozzuk” – így magyarázta a német kancellár a szociáldemokraták különös álláspontját. Ennek a kettős játszmának a jegyében most Washingtonba utazik és egyeztet Joe Biden amerikai elnökkel, majd ezt követően elmegy Kijevbe és csak azután Moszkvába.
A német lapok megjegyzik, hogy Scholz nem kapkodta el moszkvai látogatását. Csak Orbán Viktor és Emmanuel Macron után döntötte el, hogy akkor ő is tárgyalóasztalhoz ül Vlagyimir Putyin orosz elnökkel.
Korábban Angela Merkel sikeresebben közvetített az EU és Oroszország között, és évtizedeken keresztül kölcsönös érdekeken alapuló – és virágzó – gazdasági kapcsolatokat ápolt Moszkvával. Merkel kancellársága idején soha nem volt ennyire kiélezett Oroszország és az EU viszonya.
Scholz nem folytatja a korábbi politikát, inkább erőteljes transzatlantista hangsúlyt választ, ami ebben a helyzetben egyáltalán nem megnyugtató. A kancellár a közeljövőben találkozik a hagyományosan oroszellenes tagállamok, Lengyelország és a három balti kisállam, Litvánia, Lettország és Észtország vezetőivel.
A kancellár eddigi nyilatkozatai ellentmondásosak. Miközben szóban a párbeszéd híve, nemcsak magas költségekkel, de súlyos politikai, gazdasági és pénzügyi következményekkel is fenyegeti Moszkvát, amennyiben az oroszok bevonulnának Ukrajnába. „Elvárjuk Oroszországtól, hogy deeszkalálja a helyzetet, és csökkentse a csapatai létszámát az ukrán határon” – közölte a német kancellár. Retorikája korántsem engedékeny: fenyegetőzik, kioktat, szankciókat helyez kilátásba és követel…
Németország már két ízben sodorta Európát végzetes háborúba, Magyarországgal az oldalán. Ez harmadszor nem fordulhat elő, mert a legnagyobb vesztesek ismét a közép-európai országok lennének. Nem véletlen tehát, hogy Orbán Viktornak jutott a béketeremtő szerep. A magyar miniszterelnök álláspontjának lényege az, hogy az EU és a NATO tagjai vagyunk, de megadjuk a tiszteletet Oroszországnak, és a kétoldalú kapcsolatok bővítésére törekszünk. A magyar modell a kölcsönös érdekek, a tárgyalás és a másik fél meghallgatásának politikája. A béke azon múlik, hogy követi-e ezt a politikát a Nyugat.
Nyílt lapok
A találkozón Putyin elnök nyíltan beszélt az orosz–ukrán konfliktus okairól és világos biztonsági garanciákat kért, amit három pontban foglalt össze: a NATO mondjon le minden további keleti bővítésről, ne telepítsen rakétarendszereket az orosz határ közelébe és katonai infrastruktúráját állítsa vissza az 1997-es állapotra, amikor az Oroszország és a NATO közötti alapmegállapodást aláírták. Az orosz külügyminisztérium egyik konkrét követelése, hogy a NATO vonja ki az idegen csapatokat és a haditechnikát azon országok területéről, amelyek 1997-ben nem voltak a NATO tagjai.
Az Oroszország és a NATO által 1997 májusában aláírt alapokmányban a felek deklarálták, hogy nem tekintik ellenfélnek egymást, és létrehozzák a koordináció és a közös fellépés mechanizmusát. Azóta azonban a NATO felgyorsította a keleti bővítést: 1999-ben Magyarország, Lengyelország és a Cseh Köztársaság, 2004-ben Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia és Szlovénia, 2009-ben Albánia és Horvátország, 2017-ben Montenegró, 2020-ban pedig Észak-Macedónia csatlakozott a szövetséghez, amely a további bővítés lehetőségét sem zárta ki.
„A Nyugattól olyan ígéreteket kaptunk, hogy a NATO nem fog keletre terjeszkedni, mégis ezt tették. Lengyelország, Románia, balti köztársaságok… Egy dolgot mondtak, mást cselekedtek, egész egyszerűen becsapták Oroszországot” – mondta a találkozón az orosz elnök, feltéve azt a kérdést, hogy ha történetesen Ukrajnát felveszik a NATO-ba, akkor ők a NATO-val fognak harcolni? Egyik állam sem növelheti a biztonságát más államok rovására, szögezte le.
Közben a török elnök, Recep Tayyip Erdogan Kijevben tárgyalt és egyeztetett az ukrán elnökkel. Mindkét felet visszafogottságra szólította fel, mint mondta, egyik oldalra sem áll. Törökország abban bízik, hogy Erdogan látogatását követően enyhül a feszültség Ukrajna és Oroszország között. Törökország szoros kapcsolatokat ápol mindkét országgal, nem érdeke a konfliktus elmélyülése.
Ürügy a háborúra
Az amerikai Washington Post című lap szerint az oroszok „ürügyet gyártanának” a támadásra. A lap szerint bizonyíték van arra, hogy Moszkva cselhez folyamodik: egy nemlétező ukrán támadásról adnak közzé felvételeket, amelyre az oroszok megindíthatnák az inváziót.
Szergej Lavrov téveszmés kitalációnak nevezte a Moszkva elleni vádakat, hozzátéve, hogy ezekből egyre több van az utóbbi időben. Ezzel egy időben a Luhanszki Népköztársaság népi milíciája (orosz nemzetiségű kelet-ukrajnai szervezet) azt közölte, a Donyec-medencébe brit, amerikai és észt médiamunkások érkeztek, hogy megrendezett felvételeket készítsenek az állítólagos orosz agresszióról.
Egyre feszültebb tehát a helyzet, Fekete-Győr András, a Momentum bukott vezetője pedig már háborúra buzdít: „szövetségeseinkhez hasonlóan – fegyvereket és humanitárius segítséget kell felajánlani az ukrán kormány számára”.
Ezt a második világháborúban – „szövetségeseinkkel” – egyszer már kipróbáltuk. Pokoli árat fizettünk érte. A béke kulcsa most Közép-Európában van. Egy lehetséges újabb háborún ugyanis egész Európa veszítene… talán ezért követik egyre többen óvatosan Orbán Viktor lépteit.
