Gáz van Európában

A február 16-i Demokrata hetilapban megjelent írás.

Néhány nappal azután, hogy Magyarország aláírta Oroszországgal az új, 15 évre szóló hosszú távú gázszerződést, amelynek értelmében a gáz már nem Ukrajnán át, hanem Szerbián és Ausztrián keresztül érkezik Magyarországra, a Gazprom leállította a földgáz ukrajnai tranzitját. Szeptember 30-án üzemi nyomás alá helyezték az új szerb–magyar gázvezetéket, és október elsején megindult a gázszállítás az új, hosszú távú orosz–magyar szerződés alapján. A gázvezeték (Balkáni Áramlat) a korábban Déli Áramlatnak is nevezett Török Áramlat folytatása. A Balkáni Áramlaton a gáz a Fekete-tenger alatt jut el Oroszországból Törökországba. Innen Bulgárián át Szerbiába áramlik, majd a vezeték kétfelé ágazik: az egyik szakasz Bosznia-Hercegovinába, a másik Magyarországra, illetve a tervek szerint később Ausztriába vezet. Szijjártó Péter a szerb–magyar interkonnektor ünnepélyes átadásakor leszögezte, hogy a Gazprommal kötött megállapodás teljes mértékben megfelel a magyar érdekeknek: két útvonalon évente négy és fél milliárd köbméter orosz gáz érkezik Magyarországra.

Február elsején Moszkvában találkozott Orbán Viktor miniszterelnök Vlagyi­mir Putyin orosz elnökkel, és többek közt az orosz–magyar gázszállítási szerződésben szereplő mennyiség emeléséről is tárgyaltak. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a kormányinfón bejelentette: az oroszok nyitottak rá, hogy további egymilliárd köbméterrel növeljék a szállítási mennyiséget, de még zajlanak az egyeztetések. A magyar és külföldi lapok azonnal találgatni kezdtek, vajon mire kell Magyarországnak az újabb egymilliárd köbméter gáz? Pedig a válasz egyszerű: az orosz gáz ára jóval kedvezőbb, mint a világpiaci, és az energiaválság kellős közepén az jár jól, aki olcsóbban tud hozzájutni.

Magyarország földgázigénye évi kilenc-tíz milliárd köbméter. Ebbe a lakossági fogyasztás mellett (ami mintegy évi 3,8 milliárd köbméter) már az ipari felhasználás is beletartozik. A Gazprommal kötött tavaly szeptemberi hosszú távú szerződéssel évente 4,5 milliárd köbméter orosz gáz érkezik Magyarországra, amelyből a lakossági igény kényelmesen kielégíthető. Három és fél milliárd köbméter Szerbia felől, az október 15-én átadott szerb–magyar határkeresztező vezetéken, egymilliárd köbméter Ausztrián keresztül áramlik Magyarországra. A szerb–magyar határkeresztező vezeték kapacitása évi 8,5 milliárd köbméter, amelyen keresztül 2021. október elsejével megkezdődött a kereskedelmi forgalmazás is.

Magyarország gázellátása több forrásra támaszkodik. A horvátországi Krk szigetén található LNG-terminálról is érkezik cseppfolyósított gáz: a magyar kormány évi egymilliárd köbméter szállításában állapodott meg. A hazai kitermelésből pedig további évi 1,5-1,6 milliárd köbméter származik. Gáz tehát van, de nem mindegy, hogy mennyiért.

A legtöbb gáz korábban Ukrajnán keresztül érkezett az EU-ba. A csővezetéket még a hetvenes években építették, és sokáig ez volt az egyetlen. A Szovjetunió széthullása után Ukrajna az egész európai kontinensen egyedülálló méretű, földrajzi elhelyezkedése szempontjából megkerülhetetlenek tűnő gáztároló és -vezetékrendszert örökölt. Az évente több mint 120 milliárd köbméter gáz szállítására alkalmas vezeték összekötötte Szibéria gázlelőhelyeit Európával. A tranzitbevételek mellett további előnyt jelentett Ukrajnának az olcsó gázár. De ez nem sokáig maradt így.

Az orosz–ukrán gázvita a 2000-es években kezdődött. A földgáz szállításával kapcsolatban az ukrán fél az elszámolási árat vitatta, míg Oroszország rendszeresen az Európába tartó tranzitvezeték megcsapolásával vádolta Ukrajnát. Az eddigi legsúlyosabb helyzet 2009 januárjában alakult ki, amikor szinte teljesen megszűnt a szállítás, több európai ország ellátását veszélyeztetve. A két ország folyamatosan tárgyalt egymással a gáz áráról, de a legtöbbször még decemberre sem egyeztek meg. Oroszország azért kezdett bele az Ukrajnát elkerülő vezetékek építésébe, mert a nyugatbarát ukrán vezetés emelni kezdte a gázszállítás tranzitdíját, és fennállt a veszély, hogy egyre kiszolgáltatottabbá teszi Oroszországot.

A Gazprom 2005-ben kezdte építeni az Északi Áramlat-1 vezetéket, amelyet 2012-ben helyeztek üzembe. A földgáz az oroszországi Viborgból a Balti-tengeren keresztül jut el a németországi Greifswaldig, évente mintegy 55 milliárd köbméter. Ugyanezen a nyomvonalon halad az Északi Áramlat-2; a két vezeték kapacitása is megegyezik. A Jamal vezetéken keresztül is érkezik orosz gáz Németországba, Oroszország–Fehéroroszország–Lengyelország útvonalon. Az északiak után megkezdődött a Török Áramlat építése is, amely évente 32 milliárd köbméter gázt képes szállítani. Ukrajna földrajzi fekvéséből adódó monopolhelyzete ezzel végleg megtört.

2015-ben Janukovics elnök távozását követően a nyugatbarát ukrán vezetés felmondta az ukrán–orosz gázszerződést is, és piaci alapon kezdte beszerezni a gázt Magyarországról és Szlovákiából. A „reverz” gáz fizikailag továbbra is Oroszországból érkezett, és nem hagyta el Ukrajnát, de a számlán a magyar, illetve a szlovák eladó szerepelt, Oroszország tehát nem volt többé Ukrajna szerződő partnere.

Az Északi Áramlat-2, bár gázt egyelőre bizonytalan ideig nem szállít, politikai és geostratégiai játszmák főszereplőjévé vált, miközben Németországban soha nem látott mértékű gázáremelkedés következett be, és februárra a vésztartalékok is megcsappantak a tározókban. A gázvezeték sorsa még mindig kérdéses, mivel ebben az ügyben nem találta meg a közös nevezőt washingtoni találkozóján Joe Biden amerikai elnök és Olaf Scholz német kancellár. Az amerikai fél egyértelművé tette, hogy „ha tankok és katonák lépik át az ukrán határt, nem lesz többé Északi Áramlat-2”. Scholz kitérő, általános válaszából az derül ki, hogy felkészültek, és lesznek szankciók, de nem szeretné megnevezni őket, hogy „Oroszország ne tudja, mi jön még”. A némi derűre okot adó magyarázkodása hátterében az áll, hogy nem lelkesedik az ötletért, hogy a gázvezetéket bevonják az Oroszország elleni szankciók körébe, még akkor sem, ha az USA kész kisegíteni Németországot cseppfolyósított LNG-vel. A rekordmagas gázárak már egy jó ideje Európába vonzzák az amerikai tankereket: egyre nagyobb számban érkeznek cseppfolyós földgázzal megrakott hajók Európába az USA-ból. Oroszországot viszont nem különösebben hatják meg a szankciók. Kína gázigényének ugyanis nincs felső határa…

Ez az új helyzet a számunkra még akár előnyös is lehet. Ha ránézünk a térképre, láthatjuk, hogy Magyarországot sűrűn behálózzák a gázvezetékek. Központi elhelyezkedésünk, az Oroszországhoz fűződő jó kapcsolataink, az előrelátás, a hosszú távú gázszerződés, európai uniós tagságunk, tapasztalatunk és jelentős gáztározó kapacitásaink arra predesztinálnak, hogy Közép-Európa gázkereskedelmi központja legyünk. Látványos fejlődés történt az elmúlt években a magyar interkonnektorok számában, kétirányúságában és az elérhető piacok mennyiségében. Csak egy példa. Nem hittük volna, hogy valaha is megtörténhet: idén februárban már nemcsak papíron, hanem fizikai értelemben is mi szállítottunk gázt Ukrajnának. A hosszú távú gázszerződés értelmében a magyar állam által vásárolt orosz gázt nem adhatjuk el keleti szomszédunknak. Nem is ez történt. Ez a gázszállítási ügylet nem állami, hanem piaci szereplők között jött létre. Ahogy a régi mondás szólt: „Jön a Barátság, megy a kőolaj.” ν