Moszkva ellen, Moszkva mellett?
Verekedés tört ki a szlovák parlamentben az amerikai–szlovák védelmi egyezményről, azaz a DCA-szerződésről szóló vita során. Mindeközben a törvényhozás épülete előtt tömegtüntetés zajlott. A szlovák parlament végül 79 igen és 60 nem szavazat mellett elfogadta a szerződést, Zuzana Čaputová köztársasági elnök pedig már ratifikálta is. Szlovákia ezzel az orosz rakéták célkeresztjébe kerülhet.
Két kormánypárti és két ellenzéki képviselő esett egymásnak múlt héten a parlamenti szószék körül. Emelte a harc hőfokát, hogy előbbiek ukrán zászlót lobogtattak, noha a kabinet többször is hangsúlyozta, az amerikaiakkal való védelmi szerződésnek semmi köze az ukrán–orosz konfliktushoz. Az ellenzékieknek is volt zászlajuk: szlovák.
Érdemes úgy tekinteni a pozsonyi eseményekre, mint a folyton változtatásokra kényszerülő, személyes ambícióktól és hatalmi harcoktól terhelt, instabil kormányzás lenyomatára. A jelenlegi kabinet is belső harcok eredményeként lépett hivatalába 2021 tavaszán. Egyrészt lemondatva Igor Matovič miniszterelnököt, másrészt jelentősen átalakítva a kormányt, miközben a koalíció összetétele nem változott. Matovič egy orosz ügybe bukott bele, nevezetesen hogy Szputnyik vakcinát rendelt Moszkvától. Sürgette, segítette a változást Zuzana Čaputová államfő is, aki mellesleg egy Soros György által támogatott szervezetnél, a Via Iurisnál is dolgozott korábban. Az ellenzék, amelynek zászlóshajója a Robert Fico vezette baloldali Smer-SD, szívesen átvette volna az ország irányítását, de ehhez nem volt elég ereje.
Megint az oroszok
Az Egyesült Államok és Szlovákia között megkötött védelmi együttműködési szerződés kérdése is „orosz ügy” lett a szlovák belpolitikában. Mindenekelőtt Robert Fico figyelmeztetett arra, hogy a Washingtonnal kötött kontraktus súlyosan megosztja a szlovák társadalmat. A szlovákok jelentős részének ugyanis – szemben a lengyelekkel – nincsenek oroszellenes érzelmei, és komoly kockázatot lát abban, ha a kormányuk a rá eső NATO-kötelezettségeken túl bármiféle katonai szerepet vállal, akár közvetett módon is. A közvélemény jelentős részének fenntartásait erősíti az ellenzék véleménye is, miszerint a DCA-szerződés következtében szlovák települések válhatnak orosz rakéták célpontjává. Vlagyimir Putyin orosz államfő nemegyszer utalt rá – főként a lengyelországi és a romániai tíz-tíz amerikai rakétaállás telepítésekor –, hogy Moszkva betáplálja saját fegyverzeti rendszereibe az adott területek koordinátáit.
A szlovákhoz hasonló egyezményt összesen huszonhárom ország írt alá az Egyesült Államokkal, köztük hazánk is, 2019-ben. A szerződéseknek persze vannak országonként változó részletei. A szlovák egyezmény két repülőtérre, a malackai és a szliácsi légi bázisra koncentrál, és másokkal ellentétben megengedi katonai támaszpontok létrehozását és hadászati eszközök telepítését is. Tíz évre szól, lejárta után pedig automatikusan meghosszabbodik. Hatálybalépésével százmillió dollárnyi támogatást kap Szlovákia védelmi képességeinek fejlesztésére, védelmi beruházásokra. A kormány igyekszik megnyugtatni a közvéleményt, Ivan Korčok külügyminiszter kijelentette, hogy idegen hadsereg katonái továbbra is csak a szlovák parlament jóváhagyásával léphetnek az ország földjére. Jaroslav Nagy védelmi miniszter pedig azt mondta, csupán egy keretmegállapodásról van szó, amelynek részleteiről tovább kell majd egyeztetni.
A DCA-szerződés így vagy úgy, de kapcsolódik a NATO rendszeréhez, és Eduard Heger kormányfő már korábban leszögezte, hogy Szlovákia szeretné megerősíteni a NATO kelet-európai hadi kapacitását. A kormány az ágáló ellenzéknek pedig azt üzente: ne hangoskodjon, hiszen a szerződés alapjait még azokon a tárgyalásokon fektették le, amelyeket Robert Fico, majd utódja, Peter Pellegrini, tehát két baloldali politikus folytatott miniszterelnökként az amerikaiakkal. Ráadásul Fico idején Pozsony kétmilliárd dollár értékben vásárolt F–16-os vadászgépeket Washingtontól, melyeket ma is amerikai katonák tartanak karban, szlovák bázisokon.
Moszkva az ellenség?
Amíg a négypárti, meglehetősen színes szlovák kormánykoalíció saját parlamenti többségére támaszkodik a konfliktusban, addig az ellenzék a közvéleményt szólítja hadba. Utóbbi azt állítja, veszélyben Szlovákia függetlensége, Robert Fico szerint pedig az egyezmény nyilvánvaló célja, hogy Amerika Szlovákia sávjában is közelebb kerüljön az orosz határhoz. Juraj Blanár, a Smer-SD politikusa még rá is tett erre egy lapáttal, mondván, a DCA-megállapodás oroszellenes, sőt egyenesen ellenségként kezeli Moszkvát. Többször is elhangzott az a feltételezés a szkeptikusok táborában, hogy Amerika ukrán zsoldosokat akar kiképezni Szlovákiában az oroszok elleni harcra. Az ellenzék azzal is igyekszik meggyőzni a közvéleményt, hogy amerikai hadászati eszközök, azaz nukleáris fegyverek is kerülhetnek szlovák földre, háború esetén tehát Moszkva válasza egyértelmű és pusztító lesz.
Robert Fico népszavazást akar, úgy tűnik, ez az utolsó ütőkártya az ellenzék kezében. A kormány és parlamenti többsége azonban kapásból elvetette a referendum ötletét, ezért az ellenzék most aláírásgyűjtésbe kezdett. Több kormánypárti politikus is populizmust kiáltott a lépés kapcsán, Fico viszont úgy véli, meg kell kérdezni az embereket.
A szerződés körüli vita vesztese mindenekelőtt Zuzana Čaputová államfő. Annak idején, 2019-es elnökválasztási kampányában még határozottan leszögezte: nem engedné, hogy idegen katonai támaszpontok létesüljenek Szlovákiában. Most mégis sietett ratifikálni az egyezményt. Anélkül, hogy törvényességi kontrollra küldte volna a szerződés szövegét az alkotmánybírósághoz, pedig az ellenzék ezt kérte tőle. Fontos eleme a történéseknek még, hogy Maroš Žilinka főügyész harmincöt pontban fejtette ki aggályait az egyezménnyel kapcsolatosan. Szeretett volna felszólalni a szerződésről szóló parlamenti vitában, a kormánypárti többség azonban nem engedte. Mindeközben tudósok, művészek is petíciót fogalmaztak a szerződés ellen, ráadásul maguk a politikai táborok sem egységesek. A parlamenti szavazás alkalmával kiderült, hogy több kormánypárti képviselő is a DCA-egyezmény ellen szavazott, jó néhány ellenzéki honatya viszont mellette tette le a voksot.
Nálunk máshogy megy
De mennyiben más Magyarország esete az amerikaiakkal? Ahogy azt a szlovák védelmi miniszter, Jaroslav Nagy többször is felhozta, a magyarok is kötöttek védelmi együttműködési szerződést Washingtonnal, és ott nincs ebből probléma. Azt már nem tette hozzá, hogy ez a stabil és határozottan hazafias, értékközpontú kormányzás eredménye. Elhangzott ugyan néhány célzás a NATO részéről, hogy az orosz–ukrán feszültség fokozódásával Magyarországnak szüksége lehet külföldi csapatok állomásoztatására. A magyar vezetés, mindenekelőtt Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, de Benkő Tibor honvédelmi miniszter is nyilvánvalóvá tette, hogy nem kérünk belőle. Képesek vagyunk megvédeni magunkat.
Benkő Tibor ezt elmondta a nemrég nála vizitelő brit védelmi miniszternek, Ben Wallace-nek is, aki nemcsak elfogadta a magyar álláspontot, de dicsérte is a honvédség fejlesztéséért tett erőfeszítéseinket, látványos eredményeinket, amelyeket a NATO is példaértékűnek tekint. Ben Wallace egyben méltatta Orbán Viktor moszkvai békemisszióját is.
Tudva levő, hogy a magyar hadseregfejlesztés majdhogynem a nulláról indult 2010-ben, és 2023–24-re lép igazán a kiteljesedés szakaszába, ideszámítva a hazai fegyvergyártás talpra állítását is. Karen Donfried európai és eurázsiai ügyekért felelős amerikai külügyi államtitkár-helyettes is úgy reagált a magyar álláspontra, hogy Budapestnek joga van eldönteni, hív-e NATO-csapatokat az országába vagy sem. Immár felnőttnek tekintenek bennünket, mondta minderről Benkő Tibor a hétvégén a rádió Vasárnapi újság című műsorában. Szóval nálunk nem lesz verekedés.
