A liberális oktatás kiöli a hazaszeretetet?
Hogyan lehet a nemzeti identitást és a hazaszeretetet átadni a gyerekeknek a mai korban? Az MCC Budapest Summit nemzetközi konferenciáján ezekre a kérdésekre is keresték a választ.Az oktatás szerepe a nemzeti identitás formálásában címmel tartották meg az MCC Budapest Summit első napjának utolsó beszélgetését. A meghívott vendégek Ofir Haivry, a Herzl Intézet alelnöke; Josh Hammer, a Newsweek véleményrovatának szerkesztője, az Edmund Burke Foundation munkatársa; Héléne de Lauzun francia történész, a The European Conservative munkatársa; Klaus Wolf, az Augsburgi Egyetem egyetemi tanára és Stumpf István egyetemi modellváltásért felelős kormánybiztos voltak. A moderátor Gallai Sándor, az MCC Társadalom- és Történelemtudományi Iskolájának vezetője volt.
A beszélgetés résztvevői először saját nemzeti identitásaikról fejtették ki gondolataikat. Wolf, aki korábban könyvet írt a bajor identitásról, kifejtette, hogy Bajorország a legősibb állam Németországban. A bajor identitás tehát nagyon fontos a helyieknek, nem szeretik, ha hozzányúlnak. De Lauzun szerinta francia nemzeti identitás tiszta, míg például az osztrák erősen kevert.
Hammer az amerikai identitásról szólva a Függetlenségi Nyilatkozatot említette, mint az identitás egyik alapját, ez eltér az európai nemzeti vagy vallásos identitásoktól, de ez nem jelenti, hogy ne lenne amerikai hagyomány vagy életmód. Az izraeli Haivry szerint szerint a Biblia azt mondja, hogy a nemzet nem függ az államtól. A nemzetnek földje, hite, nyelve és törvényei vannak, és ez nem csak a zsidóságra igaz. Egyes helyeken a nemzet és az állam relatíve azonos fogalmak, de más helyeken korábban volt a nemzet, és csak aztán az állam, ilyen volt Izrael is. A két fogalom tehát nem teljesen azonos.
Stumpf István szerint a kommunizmus alatt tilos volt a nemzeti identitás fogalmában gondolkodni. Manapság az identitási forradalom időszakában élünk, és az identitások lecserélik a hagyományos eltéréseket a társadalomban. Korábban a munkásosztály volt fontos, most az úgynevezett progresszívek a kisebbségeket képviselik és az ő identitásukat. A nemzeti identitás, a család viszont egyre fontosabbak a konzervatív oldalon.
De Lauzun kifejtette: a 19. század volt Franciaországban az eszmei nemzet építésének ideje, mert tudták, hogy szintézisbe kell hozni a francia történelmet, a fő konszenzus a beszélt nyelv és a republikánus értékek, nem a vallás és a nemzeti háttér.A politikai elit ma tagadja a francia kultúra létét,
nemrég Macron is ezt mondta, pedig a francia kultúra évszázadokon át híres volt.
Az Egyesült Államokban sok vita van a bevándorlás értékeiről: Hammer Miamiban él, ahol lényegében másodlagos nyelv az angol, de szerencsére kicsit beszél spanyolul. Amerikában mindig finom egyensúly volt a különböző népek és hagyományaik között, de általánosságban nyilván angolul kéne beszélni. Hammer szerint ki lehetne jelenti, hogy a kormányzás nyelve igenis az angol. Persze szinte minden amerikai bevándorlók elnöke, ő is kelet-európai felmenőkkel rendelkezik. Az 1920-as évekig szabad bevándorlás volt, aztán moratórium jött, majd 1965 után ismét lazítás. Ez azért volt, mert úgy érezték, hogy az eddig érkezetteknek kell idő a beilleszkedésre. Ma sok fiatal konzervatív érzi azt, hogy nem lehet évente sok millió embert beengedni. Haivry szerint Izraelben nincs eltérés a nemzeti identitás és a vallás között. A zsidó vallásban a központ nem a zsinagóga, hanem a családi otthon. Izraelben a többség szekuláris, de mégis részt vesznek a vallásos ünnepeken, mint a nemzeti identitás részeiben.
