Illovszky Rudolf száz éve született
Száz éve, 1922. február 21-én született Illovszky Rudolf labdarúgó, edző, szakvezető, szövetségi kapitány, az angyalföldi és a magyar futball legendás egyénisége. Az MTVA Sajtóarchívumának portréja.
Ifjúsági labdarúgóként 1933-tól az MTK színeiben szerepelt. 1941-ben igazolta le a Vasas, amelynek pályafutása végéig, 1956-ig játékosa maradt, az angyalföldi klubot előbb jobb-, majd balszélsőként erősítette. 270 bajnoki mérkőzésén 87 gólt szerzett, a válogatottban háromszor kapott játéklehetőséget. Technikás, gyors futballistának tartották, bár felrótták neki, hogy néha egy kicsit öncélúan játszott.
Még aktív futballistaként kezdett edzősködni a Vasas serdülő csapatánál. Visszavonulása után, 1957-ben a Testnevelési Főiskolán szakedzői oklevelet szerzett és még ebben az évben átvette Baróti Lajostól a Vasas felnőtt csapatának szakmai vezetését. Szeretett klubjának kispadján hét időszakban (1957-1963, 1965, 1967-1969, 1974-1977, 1982-1983, 1984-1986, 1995), összesen 445 mérkőzésen ült és négyszer (1961-ben, 1962-ben, 1965-ben és 1977-ben) lett magyar bajnok. A piros-kékekkel három Magyar Kupa (1973, 1981, 1986) és egy Közép-európai Kupa győzelmet is elért, ő volt az első magyar edző, aki (az 1957-58-as idényben) csapatával a legjobb négy közé jutott a Bajnokcsapatok Európa Kupájában (BEK).
A válogatottnál 1963 és 1966 között pályaedzőként dolgozott, majd két alkalommal, 1966-1968, illetve 1971-1974 között ő töltötte be a szövetségi kapitányi posztot. A nemzeti tizenegy vezetésével 39 összecsapáson szerepelt, 1972-ben a müncheni olimpián ezüstérmet szerzett, illetve ugyanebben az évben Európa-bajnoki 4. helyezést ért el.
Edzőként sikeresen dolgozott külföldön is, 1970-1971-ben a görög Pierikósz FC-nél, 1978-1979-ben az osztrák Admira Wackernél, majd 1980-1981-ben a szintén görög Olimpiakosznál. 1983-ban egy évig a Vasas utánpótlás labdarúgó-szakágának igazgatója, majd két évig az első csapat edzője volt, 1986-ban nyugdíjba vonult. 1995-ben, hetvenhárom éves korában a kiesés szélére került Vasas vezetőségének kérésére újra leült a kispadra, és sikerült az első osztályban tartania szeretett együttesét, ezután a csapat szakmai igazgatója és elnökségi tagja volt. A 2000-es évek közepétől egyre többet betegeskedett, többször is kórházi kezelésre szorult. Illovszky Rudolf 2008. szeptember 23-án, 86 évesen Budapesten hunyt el.
„Rudi bácsi”, ahogy mindenki szólította, 1961-ben lett mesteredző, 1995-ben Orth György-életműdíjat, 2002-ben Bay Béla-díjat, 2007-ben a magyarországi labdarúgás érdekében végzett tevékenysége, sportpályafutása elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét vehette át. 1996-ban Budapest XIII. kerületének díszpolgára lett, 2002 óta az ő nevét viseli a Vasas Fáy utcai stadionja, ahol 2019-ben felavatták egész alakos bronzszobrát.
A Vasas legendája munkája során mindig arra törekedett, hogy lehetőséget adjon a fiatal, tehetséges labdarúgóknak. Neve egybe forrt a piros-kék együttessel, amelynek élete 86 évéből 67-et szentelt. „Nekem nem papíron, hanem szóban egy örökös szerződésem van a Vasassal, amíg élek és mozgok, és hívnak, addig én mindig ott leszek” – szavai 2019 óta olvashatók az új Illovszky Stadion falán.
