Ellenzéki kultpol Aczél-módra

„Azt viszont nem látni, mit tervezne az ellenzék a kultúrpolitikával: saját kulturális programja eddig csak a Momentumnak van, ebben olyan ígéretek szerepelnek, hogy visszaadják a kultúra szabadságát; a helyi közösségeknek a saját színházaikat; bevonják a civil szervezeteket a feladatellátásba.”

A fenti megjegyzés nem egy jobboldali-konzervatív sajtóorgánumon, hanem a baloldali hvg.hu-n jelent meg még 2021 júniusában, amikor még csak a szocialista Hiller István neve merült fel az összefogás kultúrfelelőseként. Azóta legfeljebb a szakpolitikus-jelölt személye változott, ugyanakkor az elejtett ellenzéki megnyilatkozások már nagyjából körvonalazzák, mire számíthatnánk egy esetleges kormányváltás után.

Főcenzorban bízva

Január végén derült ki, hogy kulturális szakpolitikai vezetőjének Inkei Pétert jelöli az ellenzék, akinek a nevével eddig kevesen találkozhattak. Pedig az újdonsült ellenzéki kultúrfelelős nem akármilyen múltat tudhat magáénak, ahogyan azt Békés Márton történész, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója A kultúrkáder című tanulmányában kifejtette. Inkei Péter köznevelési technokrataként került a Köpeczi Béla vezette Művelődési Minisztérium Kiadói Főigazgatóságának élére 1987-ben, emiatt szakmai körökben főcenzornak hívták. Érdekesség, hogy Inkei később egy interjúban elismerte: „Kétségtelen, hogy a főigazgatóság a gondolat­rend­őrség őrse volt […] én voltam a vezetője annak a hivatalnak, amely formálisan és hivatalosan ezt a munkát végezte.”

A „főcenzor” a Művelődési Minisztérium Kiadói és Irodalmi Főosztályának vezetője lett a rendszerváltás után, és kibővült addigi jogköre: az új kiadók engedélyeztetése mellett gondoskodnia kellett az állami befolyás alatt álló könyvpiacnak és magának az állami könyvterjesztő hálózatnak a privatizálásáról, valamint a magánkiadók profitorientálttá válásáról.

1991. április végén a Magyar Nemzet kiszivárogtatta a támogatásban részesülő írói alkotások listájának egy részét, amiből az derült ki, hogy javarészt balliberális szerzők műveire – különösen Göncz Árpád akkori államfő Esszék, kritikák című könyvére – vagy még el sem készült írásokra adtak több millió forintokat. A cikk szerint ráadásul a támogatásokról döntő bírálóbizottság akkori elnöke, Pomogáts Béla két könyvét is komoly összegekkel finanszírozták, míg Katona József vagy Mikszáth Kálmán opusainak kiadását már nem voltak hajlandóak dotálni. Akkor Inkei Péter a maga nyájas stílusában azzal magyarázkodott, hogy a lista nem végleges, illetve „a bírálóbizottság véleménye nem a szerzők minősítése, hanem a kiadói pályázat elbírálása”. A lap által nyilvánosságra hozott korrupciógyanús botrányt követően Inkeit 1991 nyarán leváltották a főosztályvezetői pozícióról.

Nem kellett sokáig szomorkodnia, 1994-ben ugyanis a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál igazgatója lett, ami még nagyobb hatalmat biztosított neki, mint akkor a főcenzori tisztség. Innentől kezdve a baloldali kormányokban aktív szerepet vállalt a hazai kultúra formálásában: ismét megkapta a Művelődési és Közoktatási Minisztérium művelődéspolitikai főosztályvezetői tisztségét a Horn-kormány idején, Medgyessy Péter miniszterelnöksége alatt pedig a 2003-ban felállított Kulturális Stratégiai Tanács tagja lett, amelynek feladata a hazai kultúra jövőjének „megszabása” volt. Nem szűnt meg a bizalom Inkeivel szemben akkor sem, amikor Gyurcsány Ferenc jutott hatalomra: 2005-től egészen 2009-ig a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) Kiemelt Kulturális Események Szakmai Kollégiumának az elnöke volt, és programkoordinátori feladatot vállalt a 2010-es „Európa kulturális fővárosa” pályázatban. Nem mellékesen 1999 óta annak a Budapesti Kulturális Obszervatóriumnak az elnöke, amely formálisan a térség kulturális termékeinek az elemzésére, valamint a pályázatok segítésére szakosodott. Ez az intézmény kilencven százalékban UNESCO-forrásból működött tíz éven át, sőt a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítványokkal és azok különféle szervezeteivel szoros kapcsolatot ápolt és ápol a mai napig, Inkei pedig ezzel egy időben az ugyancsak Soros-féle Közép-európai Egyetem (CEU) Press kiadóigazgató-helyetteseként is dolgozott. A kulturális szakpolitikai vezetőjelölt életrajza közel sem teljes, a fentiekből mindenesetre jól látszik, hogy nagyot váltott az ellenzéki összefogás, amikor idén januárban a zaklatási botrányba keveredett Gréczy Zsolt helyére jelölték ki az egykori „főcenzort.”

Elejtett mondatok

Apropó Gréczy Zsolt. Az egykori DK-s szóvivő a Népszavának adott interjúban azt közölte, új személyt nevezne ki a Petőfi Irodalmi Múzeum élére, leváltva Demeter Szilárdot. Ráadásul a Nemzeti Színház vezetését sem bízná újra Vidnyánszky Attilára egy kormányváltás esetén, akinek jövőre lejárna a megbízatása. „Ősszel az új kormány pályázatot írna ki a posztra, biztosan megtörténik a váltás” – mondta Gréczy a rendező sorsáról.

A személyváltásokon túl intézmények jogkörét is farigcsálná a baloldal. Az ellenzéki összefogás sajtótájékoztatóján a jobbikos Brenner Koloman januárban arról beszélt, felül fogják vizsgálni a Magyar Művészeti Akadémia „eltúlzott” jogköreit, valamint kezdeményeznék a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia jogállásának rendezését. Az országgyűlési képviselő mindezt azzal magyarázta, hogy „nem lehet fenntartani azt az állapotot, hogy egy olyan akadémia ítéljen fontos kulturális kérdésekben, amely csak egy szűk réteg érdekeit képviseli”. Az érvelés finoman szólva azért is érdekes, mivel az elmúlt tíz évben összesen több milliárd forint támogatást kaptak azok a liberális filmrendezők, akik a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) modellváltása ellen tiltakoztak, sőt egyenes a kormányváltást követelték.

Ha mindez nem lenne elég, Inkei Péter az Indexnek adott interjúban egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tett arról, hogy viszonyulna a baloldal a jobboldali-konzervatív kultúra képviselőihez: „Nem éreztem azt, hogy a belvárosi, Nyugatra tekintő elit akár a színházi területen olyan arrogánsan kiszorító lett volna. Volt egy gravitációs vonzerejük, ez tény […] De ez nem agresszíven, adminisztratívan leosztott vagy kiszorítással megvívott, másokat a pályáról letaszító vonzerő volt, hiszen azoknak, akik most a hatalmat képviselik, sokkal nagyobb mozgásterük volt, mint amennyit most meg akarnak hagyni a baloldalnak.” Egy későbbi kérdésre Inkei viszont már „tabula rasát”, azaz tiszta lapot ígért az ellenzéki kultúrpolitikában, „így állnánk hozzá minden új kinevezéshez, jelöléshez” – summázta.

Nácizás és fenyegetés

Nem először iktatná ki szimbolikusan a jobboldali kultúrát a baloldal. A szocialista Kunhalmi Ágnes két éve Nyirő József írót próbálta meg lenácizni az ATV-ben, ehelyett Nyírő Gyula, a baloldal által bezárt Lipótmezei Elmegyógyintézet egykori főorvosa emlékét sikerült meggyaláznia. Emlékezetes az is, hogy az önkormányzati választás után a frissen megválasztott főpolgármester, Karácsony Gergely egy interjúban nácinak nevezte Wass Albertet, kijelentve, nem örül annak, hogy az erdélyi író nevét tér viseli Budapesten. Ráadásul ugyanekkor nyilatkozta azt is: „nem valószínű”, hogy Dörner György továbbra is az Újszínház élén marad. A baloldali fenyegetés később is folytatódott, az SZFE modellváltása elleni tüntetések idején Gyurcsány Ferenc a következőket írta az intézmény kuratóriumi elnökéről: „Vidnyánszky Attila lett a Színművészeti ura. Kultúrharc a javából. Pusztuljon a nyitott, szabad művészet és kultúra! Jöjjenek a pártkatonák! Lehet így is. Most nincs mit tenni. Készülni kell. Vidnyánszky és társai addig maradnak, amíg Orbán. Utána buknak. Sőt! Minden értelemben földönfutók lesznek.”