Célpontban az ukrán elnök

A Demokrata hetilap március 2-i számában megjelent cikk.

– Miről van szó? Agresszióról vagy arról, hogy egy hosszú nemzetközi konfliktusban Moszkva újra átvette a kezdeményezést?

– A hidegháború végén, 1990-ben, a Szovjetunió összeomlásakor az Egyesült Államok a világ egyedüli, meghatározó hatalmává lépett elő. Amikor a Szovjetunió szétesett, Washington számára úgy tűnt, hogy a Jelcin elnök nevével fémjelzett érában Amerika messzemenően érvényesítheti gazdasági érdekeit az orosz terrénumban. A fiatal orosz oli­garchákon keresztül ugyanis megnyíltak a lehetőségek például az energetikai ipar fontos részeinek vagy a jelentős ásványkincskészleteknek az olcsó felvásárlására. Ez 2000-ig tartott, amikor színre lépett Vlagyimir Putyin, és Oroszország gazdasági, politikai, de katonai, sőt titkosszolgálati téren is megint világhatalmi szereplő lett. Ami Ukrajnában történik, az a világ újrafelosztásának egyik momentuma, sajnálatos módon a mi határainkhoz igencsak közel. A jelek szerint véget érhet az eddig regnáló ukrán politikai elit menetelése.

– Mi okozhatta az ukrán hadsereg és vezetés kezdeti passzivitását?

– Hónapok óta kapták a figyelmeztetéseket, de mégis váratlanul érte őket az orosz támadás. Ne felejtsük el, olyan politikai vezető áll az ország élén, aki jól ismeri a filmforgatások, a valóságshow-k és a kabarék világát, ám képtelen kiigazodni a politikai élet labirintusában. Számára a való élet is egy valóságshow, egy szappan­opera. Nemrég még azt mondta, véres fejjel tántorognak majd vissza az oroszok, ha rátörnek Ukrajnára. Ehhez képest csak igen lassan talált magára az ukrán hadsereg, amely szervezetlen, készületlen
hát­országot tudhat most is maga mögött. Az ukrán elnök bejelentette, hogy aki önkéntesnek jelentkezik, annak a kezébe nyomnak egy fegyvert meg néhány tölténytárat, aztán harcoljon, ahogy tud. Ez nagyon véres fejleményekhez vezethet. Tévében mutatták be, miként kell Molotov-koktélt készíteni, bűnözőket engednek ki, hogy csatasorba állíthassák őket. Katonai értelemben ez már a szakadék széle.

– Mi a különbség az orosz és az ukrán hadsereg között? Ukrajnába jelentős fegyverszállítmányok érkeztek az utóbbi időben az Egyesült Államokból…

– Érkeztek és érkeznek már uniós tagországokból is. Ám a használatukra még nem volt idő kiképezni a katonákat. Főként harci helyzetekben nem, ráadásul ezek nem is kompatibilisak azokkal a régi, a Szovjetuniótól örökölt fegyverekkel, amelyekre most rá van hagyatkozva az ukrán hadsereg. Látni például a tudósítások képein az ukránok ősrégi radarjait. Ezeket iktatták ki először az oroszok, de nemcsak a radarokat, hanem az ukrán kommunikációs rendszert is leblokkolták.

– Igen, de a felvételek szerint az oroszok is kifejezetten régi fegyverekkel operálnak. T–72-es harckocsikkal, 152 milliméteres önjáró lövegekkel. Ezek sem mai darabok.

– Egyrészt kímélik a legújabb eszközeiket, például az Armata típusú harckocsikat, nyilván tudják, hogy Ukrajna valóban kapott páncélelhárításra képes drónokat Törökországtól. Másrészt a modernitás nem feltétlenül a tankok és az ágyúk szintjén jelenik meg ebben a konfliktusban, hanem a precíziós rakétatámadásokban, amelyek nagy hatékonysággal gyűrték le az ukrán légierőt még a földön. Érzékelhető, hogy a kibertérben is operálnak az oroszok, és rafinált propaganda-hadjáratot is folytatnak. Egyébként Moszkva olyan új fegyverrendszereket állított hadrendbe, amelyek miatt nagyságrendekkel erősebb az orosz hadsereg, mint az ukrán haderő, amelynek most Elon Musktól kellett műholdas segítséget kérnie.

– Milyen rafinált propagandafogásokra gondol?

– Nyolc éve fordított az új, Amerika által összehozott ukrán vezetés a kocsirúdon. Ez az idő kevés volt ahhoz, hogy kiszűrjék a hadseregben és a titkosszolgálatokban ott maradt, egykor a Szovjetunió akadémiáin végzett, a szovjet érában szocializálódott embereket, akiknek nyilván személyes kapcsolataik is vannak orosz évfolyamtársaikkal. Nem véletlenül üzent Putyin az ukrán vezérkarnak, hogy kergesse el a Zelenszkij-féle rezsimet, mert a katonák biztosan könnyebben meg tudnak megegyezni Moszkvával. Azt látni, hogy bármit hittek is az oroszok a támadás sebességéről és gördülékenységéről, belső, ukrán információk nélkül nem indultak volna neki.

– Klasszikus lépéssel, az ellenség repülőinek és a repülőtereinek kiiktatásával indult a hadművelet. Milyen szinten áll az orosz katonai vezetés?

– A modern hadviselés kulcsa a légtér uralma. Ez bevett forgatókönyve egy inváziónak, tanítják az akadémiákon. Pontosan tudják, de ugyanez vonatkozik a kommunikációs rendszerekre is. Zavarták az ukrán bankrendszer működését, terheléses támadást indítottak kommunikációs vonalak és hálózatok ellen, arra számítva, hogy ez demoralizálja az ellenfél hátországát. Ez is akadémiai tananyag.

– Komoly akció zajlott Csernobil elfoglalásáért. Vajon miért?

– Volodimir Zelenszkij néhány hete meglebegtette, hogy atombombát állíthat elő Ukrajna. Szerintem ezzel lépte át a vörös vonalat. Putyin nem is annyira burkoltan azt üzente Zelenszkijnek: jobb, ha gépre száll, és Románia vagy Lengyelország felé veszi az irányt. Moszkva végső célja a jelenlegi ukrán vezetés eltávolítása.

– Az ukrán elnök azon kesergett, hogy országa egyedül maradt. Ez az ébredés pillanata?

– Nem ismeri a történelmet. A magyarok is várták, hogy 1956-ban végre megjelenjen Budapest felett az amerikai 82. légi szállítású hadosztály. De nem jöttek. Pedig a SZER naponta buzdította a pesti srácokat, hogy tartsatok ki, jönnek az amerikaiak. De nézzük Afganisztánt, ahol Amerika ugyancsak otthagyta segítőit a tálibok martalékának. Világos az is, hogy az amerikai titkosszolgálatok pontosan felmérték az orosz had erejét, Moszkva politikai szándékait. És számba kellett venniük azokat a logisztikai nehézségeket, amelyek egy Ukrajnában harcoló amerikai sereg ellátása jelentene hosszú távon.

– Esetleg megsejthetett ebből valamit az ukrán elnök? Mert hirtelen Kína felé kezdett gravitálni, egy oroszellenes összefogás reményében…

– Washington ekkor be is árazta az ukrán vezetés hűségét. Még egy ok, hogy Amerika ne avatkozzon be. Másrészt Oroszország és Kína most a pekingi téli olimpia alatt sok-sok pontból álló együttműködési szerződést írt alá. Halkan teszem hozzá, az orosz invázióval egy időben megszaporodtak a kínai légierő berepülései a tajvani légtérbe.

– Mi a helyzet az ukrán vezetés morális állapotával? Úgy tudjuk például, hogy a tisztek pénzért árulták a kiskatonáknak a nyugatról küldött felszerelést.

– A külföldről érkező fegyverbeszerzési támogatásokat megcsapolták, luxuscikkeket vásároltak belőle maguknak. A külföldről érkező rohamsisakok is rövid időn belül megjelentek a kijevi feketepiacon. Az ilyesmi nagyon rossz üzenet a katonáknak, akik azért egyes nagyvárosokban és főként a fővárosban igyekeztek odatenni magukat, nyilván nem a politikai vezetés védelmében.

– Az idő Kijev védőinek dolgozik?

– Nem feltétlenül. Úgy látni, az orosz hadsereg körbekeríti a várost és kiéhezteti. Se töltény, se gyógyszer, se áram, se víz, és csak fogy és fogy az élelem is. Dolgozik az idő, és egyre fokozódik a gyűrűn belül a szenvedés.

– Milyen hatásuk lehet az Oroszországgal szembeni szankcióknak?

– Európa fizethet a sokszorosan drágább palagázért, nagy cégek elveszítik az orosz piacaikat, és így tovább. Szankciókkal még sohasem lehetett megtörni Oroszországot. Ezek inkább összekovácsolják az orosz népet és vezetőit. Kiépítették saját pénzügyi rendszerüket, digitális csúcstechnológia tekintetében pedig számíthatnak Kínára. Csakis a Moszkvával folytatott politikai tárgyalásoknak, egyeztetéseknek van értelmük. Semmi másnak. Ha hihetünk a híreknek, akkor hétfőn reggel megikezdődtek a Moszkva és Kijev közötti megbeszélések a fehéroroszországi Homelben. A magasabb szintű tárgyalásokat már nálunk lehetne megejteni. Nagyon pozitív gesztus, hogy a magyar kormány felajánlotta ehhez Budapestet. Ez lehet a mi igazi részvételünk a konfliktusban.