Fékezés – Atomkorszak

Itt állunk tanácstalanul az atomkorszak közepén (őskor, ókor, középkor, újkor, legújabb, majd atomkor – morzsolgatjuk a fejünkbe vert lépcsőzést mi, kiknek még tanítottak valami történelmet). Az atomkorral már belelógtunk a jövő fantasztikumába, amikor majd maghasadásból kapott energia hajt tenger­alattjárót és mozgat fogkefét. Lett atomóránk, minek abszolút pontosságával képzeltük igazítani menetrend szerinti járatainkat a Holdra és a Marsra (szegény Orson Welles fantazmagóriái!), s az embereknek főzniük se kell, mert kész pasztillákat kapkodnak be, mint az űrhajósok a maguk évtizedes útjain. És észre se vettük, hogy belecsúsztunk a celofán, fólia és más öröklétű műanyagok korába. Mert bizony a műanyag nem vész el, csak összetöredezik, koszolódva csúnyul, és ma már vízben, levegőben, zöldségben, gyümölcsben, borban, pálinkában, tejben-vajban esszük, isszuk, lélegezzük be parányi méretűre zúzódva. Majd rádöbbentünk: ha így folytatjuk, úgy becsomagoljuk a Földet, hogy halálába fülled. Ezért tehát ugyanazok, akik hatalmi szóval beleverték a világot a műanyagságba – most a zöldterrorral állnak elő. Ma az LMBTQ- és zöldséges tagság cserélt helyet a 90 előtti párttagsággal. A politika nadrágjában jövő-menő „zöldgondolat” hovatovább mindenhatóvá növekedik.

Most már aztán igazán mentsük meg a Földet! – ordibálják minden utcasarkon azok, akik véglegesen tönkretennék, ha hagynánk nekik. És azért ordibálnak, hogy ne rájuk terelődjék a figyelmünk.

Várható, hogy az agresszív, magukat zöld (még éretlen) gondolatúnak nevező világbolondítók igyekeznek biciklire visszaparancsolni a világot. Magam felajánlok egy igazi zöldgondolatot: be kell tiltani a fékezést mint a lehető legnagyobb energiapocsékolást! A már betáplált energiát ne alakítsuk át gumi- és ferodolporrá!

Elvtársak! Fékezés nélkül hátra a bolsevizmus útján!