Ökológiai csapás
Az orosz–ukrán háború, ahogy a fegyveres konfliktusok általában, nem csak az emberéleteket pusztítja, súlyos csapást mér a környezetünkre is. Szennyezett ivóvíz, tönkretett talaj, kigyulladt erdők, töméntelen dízelfüst – ahol a hadak átvonulnak, pusztul a természet is, és ez a lakók egészségére is hatással van.
Ha egyszer beköszönt a béke, hosszú évekig tart majd, mire egyáltalán fel lehet majd mérni, mekkora pusztítást végzett a háború a környezetben. Elég csak a százszámra bevetett harci járművek irdatlan károsanyag-kibocsátására gondolni: egy T–72-es harckocsiban egy köbméteres üzemanyagtartály kapott helyet, tele tankkal nagyjából négyszáznyolcvan kilométert tud megtenni, vagyis több mint kétszáz litert éget el százon. 840 lóerős V12-es, léghűtéses dízelmotorjának megtervezésekor még mutatóba sem voltak klímavédelmi szempontok, ami a szovjet időkből megmaradt összes nagyvasról, páncélozott csapatszállítóról és egyéb járműről szintén elmondható. Ezek mozgatása már jóval a háború előtt elkezdődött, emlékezetes, hogy az ukrán határ közelében zajlott az orosz és a fehérorosz fegyveres erők Szövetségesi eltökéltség – 2022 elnevezésű hadgyakorlata Fehéroroszországban. Ide orosz részről mintegy tízezer kilométeres távolságról csoportosítottak át nehéz haditechnikai eszközöket és Sz–400-as légvédelmi rendszereket.
– A háborúk okozta környezetvédelmi problémák különbözőek. Már az ókori és középkori háborúk is jelentősen befolyásolták a környezetet, hatással voltak a kereskedelmi és hadi útvonalakra, következményei az emberáldozatok utáni tömeges járványok vagy az építkezések voltak – mondja a Demokratának dr. Kovács Erik, a Klímapolitikai Intézet munkatársa.
A szakértő rámutat, hogy az ipari forradalom után a háborúk okozta környezet- és tájátalakítás felerősödött. A széniparra épülő kohászat, a fegyver- és gépjárműgyártás jelentős károsanyag-kibocsátással járt. A XXI. században ez a technika fejlettségével csökkent, de a nagy intenzitású háborúk hatalmas mennyiségű üzemanyagot igényelnek, ami így továbbra is tetemes kibocsátáshoz vezet. A fegyverek és a hadászati járművek pedig károsítják a biodiverzitást, szennyezik a talajt, a vizet, a levegőt.
Veszélyben az ivóvíz
A pusztítás ráadásul nem ma kezdődött. Kelet-Ukrajnában 2014 óta nincs béke. Mindez súlyos nyomokat hagyott eddig is az erősen iparosodott Donbaszon. Számos szénbánya, kohó, vegyi üzem működött itt a háború előtt, ezek jó részét be kellett zárni, amivel megnőtt annak a kockázata, hogy karbantartás híján az itt felhalmozott szennyező anyagok a talajba szivárognak.
A konfliktusos zónában nem épp a víz minőségének megőrzése a legfőbb szempont, az önállósodott régiókban az évek óta tartó harcok miatt annyira leromlott a szennyvízhálózat, hogy a tartalma nagy mennyiségben jutott a Donyec folyóba, ami súlyos kockázatot hordoz a térségben élők egészségére nézve.
Veszélyt jelentenek az ivóvízre a felhagyott bányák is, ezekből több tucat található Kelet-Ukrajnában, tárnáik radioaktív anyagokat és nehézfémeket, például higanyt, ólmot és arzént tartalmaznak. Mivel a háborús helyzetben ezekre senki nem figyelt, megteltek vízzel, nem volt, aki kiszivattyúzza, őket így a káros anyagok elkezdtek belemosódni a talajvízbe.
De még a harcok után visszamaradt, fel nem robbant töltények is szennyezik a vizeket, mivel mérgező vegyi anyagokat bocsátanak ki. Súlyos probléma ez a helyieknek, már ahova egyáltalán eljut a víz. A harcok során ugyanis több helyen is elzárták a vezetékeket, csatornákat. Ukrajna bosszúból a teljes Krím félsziget vízellátását elrekesztette. Az elmúlt hét napban pedig több város vízellátása esett ki, miután az ágyúzásban megsérültek a csővezetékek.
Pusztít a háború
A gyakori ágyúzás és a taposóaknák, valamint az éghajlatváltozás hatásai érzékenyebbé tették a régiót az erdőtüzekre is. Az ENSZ már négy évvel ezelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy az Ukrajna keleti régiójában zajló háború legalább 530 ezer hektárt, köztük 18 természetvédelmi területet pusztított el. Ezt elsősorban erdőtüzek okozták, amelyek az összecsapások közelében, vélhetőleg a tüzérségi tevékenység miatt lobbantak fel.
– Súlyos szennyezéseket okozhat az is, ha energetikai létesítményeket megrongálnak vagy megzavarnak. A nagyobb konfliktusok során nagy mennyiségű katonai hulladék keletkezhet, a bennük lévő szennyező anyag pedig a talajvízbe jutva kipusztíthatja a benne élő organizmusokat. A kutatások szerint 50-60 kilométeres távolságra is kihat a talajszennyezés, vagyis nemcsak lokális, hanem regionális problémákat is okoz a biodiverzitásban, állítja Kovács Erik.
Továbbá egészséget és környezetet károsító szálló por kerülhet a légkörbe, amennyiben az energiatermelést, a bányászatot, a feldolgozást szolgáló létesítmények is megsérülnek. Egy olajfinomító felrobbanása során annyi káros anyag jut a levegőbe egy hét alatt, mint egy nagy nemzetközi repülőtéren évente megforduló repülőgépek egész éves kibocsátása.
Katasztrófa fenyeget
Leila Urekenova, az ENSZ Környezetvédelmi programjának elemzője is figyelmeztetett, hogy a Donbasz ökológiai katasztrófa elé néz, amit a levegő, a talaj és a víz szennyezése okoz a nagy mennyiségű lőszer elégetésével az ipari üzemekben zajló harcok során. Ezért szükség lenne ökológiai monitorozásra a fegyveres konfliktusból eredő környezeti kockázatok felmérésére és minimalizálására. Csakhogy gyors megoldás akkor sem lenne kilátásban, ha már ma békét kötnének a harcoló felek, hiszen a romeltakarítás és újjáépítés közepette aligha lenne a helyzet magaslatán az amúgy sem túl erős ukrán környezetvédelmi felügyelet. Arról nem is beszélve, hogy már olyan kockázatok is jelentkeznek, amelyeket például a zaporizzsjai atomerőműnél folyó harcok okoztak, amelyek során akár tűz is keletkezhetett.
– Az ukrajnai invázió első hetében az oroszok a katonai célpontokra fókuszáltak, de olajfinomítót, gázvezetéket is megkárosítottak. A légi bázisokon, a lőszerraktárakban bekövetkező robbanások során nehézfémek és mérgező anyagok juthattak a levegőbe és a talajba – értékeli a helyzetet Kovács Erik.
Ráadásul a lakóépületek révén is kerülnek szennyező anyagok a levegőbe, Lviv épületeinek 47 százalékában van azbeszt, de Kijevben is eléri a 35 százalékot ez az arány. Az azbeszt tüdőbe jutó, pár mikrométer hosszúságú, spirális szerkezetű szálai a szervezetből már nem tudnak távozni, és évtizedes lappangás után rosszindulatú daganatot okozhatnak.
A háborús taktikák közé tartozik a mezőgazdasági infrastruktúra lerombolása is, ráadásul találat esetén a szállító járművekből kifolyó üzemanyag akár évtizedekre is terméketlenné tudja tenni a mezőgazdasági területeket, így veszélybe kerülhet az ottaniak megélhetése.
Ukrajna gyenge és elmaradott környezetvédelme miatt számos régióban súlyos és tartós környezeti károsodás várható a katonai szennyezések után, amelyek súlyosbítják az egyébként is meglévő problémákat, és hatással lesznek a bioszféra egészére.
