A társalgásból egyebek között kiderül, hogy a milliárdos politikus ötmillió forintot biztosan adott a Finder Bt.-nek a titkos nyomozáshoz. Emellett az olvasók tisztábban láthatják, hogyan, milyen nemtelen eszközökkel szeretné ellehetetleníteni ellenzékét az az MSZP, amelynek meghatározó alakja Gyurcsány Ferenc.

– A Fidesz évek óta tisztában van vele, hogy tagjait nemcsak politikai, hanem erkölcsi-egzisztenciális értelemben is el akarják lehetetleníteni. Erre vonatkozóan korábban is voltak gyanúk, de a héten nyilvánosságra került ügy az első, amely bizonyítottnak is tekinthető – értékelte sajtótájékoztatóján Kövér László a Magyar Nemzetben közzétett megfigyelési botránysorozatot. A volt titokminiszter arra a következtetésre jutott: joggal vetődik fel a kérdés, hogy a megfigyelési ügyben vajon értelmi szerző volt-e Gyurcsány Ferenc, aki mint ötletgazda ott sündörgött az akkori kormányfő mellett. Kövér kíváncsi, hogy a következő Gyurcsány-féle önvallomásban – amilyen volt a Debreczeni József által szerkesztett, a kormányfőről szóló könyv – olvasható lesz-e az a történet, miként tanácsolta Kapolyi Lászlónak vagy Keller Lászlónak, hogy magáncéget kell felbérelni arra, amit akkor az állami nemzetbiztonsági szolgálatok nem mertek, nem tudtak ellátni. – Mindahhoz, hogy ez a rémálom véget érjen, amelynek napról napra elszenvedői vagyunk, politikai fordulatra van szükség Magyarországon – hangsúlyozta végül a Fidesz politikusa.

Eközben Gyurcsány Ferenc miniszterelnök internetes blogjában arról értekezett, hogy a megfigyelési botrányról szóló cikksorozat nem létező esetről tájékoztat. Szerinte a Magyar Nemzet manipulálja az egész országot, és sokan nem hajlandók észrevenni, hogy egy konstruált politikai játszma áldozatai. Ugyanezzel a lendülettel megfenyegette a balliberális sajtót is, mondván, hogy a mértékadó média egy része, mintha valóságos történetről lenne szó, elkezd foglalkozni a kérdéssel, ahelyett, hogy kikérné magának, hogy játszanak vele.

*

„Keller urat akkor én kiszolgálom…”

A 2002-es választások után a Finder magánnyomozó betéti társaság megbízást kapott Orbán Viktor volt kormányfő, Simicska Lajos egykori APEH-elnök és Kalmár István, a Magyar Posta volt elnök-vezérigazgatójának levadászásához. A Finderrel Kapolyi László milliárdos vállalkozó szerződött a nyomozásról Keller László akkori közpénzügyi államtitkárral egyeztetve. Kapolyi nem fizette ki a bt. által 55 millió forint plusz áfáról kiállított számlát, ezért a felek egy tisztázó beszélgetésre szánták el magukat. A beszélgetést titokban rögzítették.

A pénzügyi egyeztetésen hárman voltak jelen. A nyomozást megrendelő Kapolyi László, valamint a Finder Bt. képviseletében Stotz Gyula és Gubuznai Zoltán. Beszélgetésükből szó szerinti részleteket közölt a lap:

Kapolyi László: (…) Keller, aki ugye azt mondta, hogy valami beszélgetést kértetek tőle, és ő ahhoz tartja magát, amiben itt egyszer későn megállapodtunk, hogy idézőjelben, ugye rajtam keresztül történik az ügy, és ő külön nem akar… Tehát ő kvázi félti a politikai helyzetét.

Stotz Gyula: (…) Megpróbálom én is röviden összefoglalni neked, hogy hogyan látom ezt az esztendőt, ami mögöttünk van. (…) Engem tavaly december, tán novemberében ért egy megkeresés mint nyomozó céget, hogy dolgozzak ki egy tervet, illetve segítsek kidolgozni egy olyan stratégiát, ami arra az összetett feladatrendszerre szolgál, hogy bizonyos bonyolult ügyeket, amik gazdasági súlyuknál fogva érdekesek a hatalom számára, azonban érzékenységük miatt nem várható, hogy a hatóságok jól fognak velük bánni. (…) Próbáljuk meg őket feltárni, és úgymond kidolgozottan átadni azoknak, akik végrehajtják a dolgukat vele. (…) Ide sikerült érkeznünk egy kidolgozott anyaggal a te helyiségedbe. Keller úrral együtt ültünk le, s elé tártunk egy tervet. Ez őt úgy érdekli, hogy ha leteszünk arról a gondolatról, hogy az ő mögötte álló tárca finanszírozza, és te, illetve a te mögötted álló gazdasági társaság vállalja a munka finanszírozását. Erre kötöttünk egy szerződést, s aztán pedig több lépcsőben módosítottuk a megállapodást. (…)

Kapolyi László: Írásos szerződést, milyet?

Stotz Gyula: Te két szerződést olvashattál. Az egyik a System Consulting-os szerződés volt, ami mögött egy olyan számla kelt, amit te nem kértél, mondván, hogy ezt majd megoldjuk a te saját finanszírozásodban mint magánember finanszírozásában, és kötöttünk egy olyan szerződést, amit te mint magánember írtál alá velem az én cégemmel, amely mögött volt egy költségvetés is, amit nem kifogásoltál soha. Viszont a költségvetés a legkisebb mértékig sem komolytalan, tehát én olyan munkákba fogtam, és az én környezetem, amely nem politikusokból, hanem végül is valamifajta specialistákból, gazdasági szakemberekből, nyomozókból, jogászokból áll, amibe nem fogtunk volna bele akkor, hogy ha nem tartjuk méltónak a megbízót, hogy egy ilyen nehézségű feladatot tőle elfogadjunk, elvállaljunk. (…) Biztosan emlékszel, hogy többször is találkoztunk a tavaszi hónapokban, sőt, különösen az elején, amikor a finanszírozást áttárgyaltuk, átalakítottuk a tervet. (…) Keller Lászlóhoz pedig azért fordultam nemrégiben, mert úgy gondoltam, hogy valamilyen módon rendet kell vágni ebben az ügyben. Ugyanis nagyon sokat és nagyon kínosan dolgoztam ebben az ügyben, és szeretném, hogy valamilyen módon rendezést nyerne. És ha már úgy nem lehetett megoldani, ahogy szerettük volna, tehát az eredeti tervek nem teljesültek, az utólagos megállapodások sem teljesültek, akkor adjunk egy újabb keretet az egész munkának. Mert én nem szeretném kidobni a mögöttem álló évet az ablakon, mint egy sikertelen vállalkozást, egy fiaskót. (…) És akkor jött az, hogy lehetséges lenne a faktorálás.

Kapolyi László: Ki és milyen számlát akar faktorálni?

Stotz Gyula: Hát azt a számlát, amit mi annak idején kiállítottunk, és én a (Gubuznai – a szerk. megjegyzése) Zolival is abban egyeztem meg, hogy abban az esetben, ha találunk egy olyan pénzügyi szereplőt, aki dr. Kapolyi László magánszemély által befogadott számlát faktorálni tud, illetve akar, akkor megállapodunk egy faktoringban. Tehát én ezzel a számlával, aminek a másolatát mellékeltük, amit te, ugye, magadhoz vettél, mert átadtam neked azt a tömböt, talán emlékszel, a felső irodádban…

Kapolyi László: …de akkor arról volt szó…

Stotz Gyula: …hogy te megsemmisíted, azért semmisíted meg, mert másképp egyezünk meg, hogy nem céggel finanszírozod, hanem magánemberként, s megállapodtunk akkor többféle időzítésben, hogy hányszor ennyi milliót, annyi milliót… (…)

Kapolyi László: (…) Egyszer adtam át neked ötmillió forintot, aztán utána nem tudott menni. (…)

Stotz Gyula: (…) Én azt gondolom, hogy ötmillió forinttal, amit év elején rendelkezésünkre bocsátottál, az a nagyságrendű munka, amibe belefolytunk, s azért egy jelentős részben el is végeztünk, úgy érzem, hogy nincsen kifizetve. És én nem azt gondolom, hogy föltétlenül neked kell megfizetned, mert te ugyanolyan gazdálkodó vagy, mint bárki más, miért kellene neked a zsebedbe nyúlni? Én azt gondolom, hogy amit mi végeztünk, az egy állami feladatnak az outsourcingszerű megoldása (az állami feladat kiszervezése egy külső magánvállalkozásba – a szerk. megjegyzése). Lehet, hogy ezt nem nekünk kellett volna csinálni, hanem másnak, de olyan erőbefektetéssel, olyan helyeken magunkat exponálva, olyan kellemetlen szituációk kialakulásával kell, ugye, szembenéznünk, amelyet, úgy gondolom, hogyha épeszű ember tudja előre, akkor nem vállal fel. A másik része az ötmillió forintnak: amikor arról tárgyalunk, hogy te ekkor és akkor ennyi tíz milliót és annyi tíz milliót fogsz fizetni, s ezt nekem különösen megígérted, (…) akkor amikor te adsz ötmillió forintot egy kollégámnak, akkor azt én úgy veszem, hogy az nem azt jelzi, hogy te ki akarsz hátrálni az ügyből, hanem sokkal inkább azt, hogy tényleg komolyan küzdesz azzal, hogy meg tudd oldani ezt az egészet. (…)

Gubuznai Zoltán: (…) Itt négyen elég komolyan megbeszéltük annak idején, elég komoly munkára vállalkozva, a feladatot, amelyet írásban is leraktunk. (…) Az is meg volt beszélve, hogy és tényleg nem tudom, hogy ti a Keller Lacival hogyan állapodtatok meg, hogy volt ez az egész a finanszírozás témában.

Kapolyi László: Én megmondtam jó párszor, hogy én nem tudtam előteremteni.

Gubuznai Zoltán: (…) Leírtuk, megbeszéltük, hogy hogyan lesz, leadtam egy javaslatot, amelyen volt egy összeg. Ahhoz képest utána mi megbeszéltük, megállapodtunk személyesen, amely annál mérsékeltebb összeg volt. Utána került kibocsátásra egy 55 milliós számla. Akkor volt egy időszak, hogy kezdjük el faktorálni, keressünk más megoldást. Ez így volt. Utána mondtad azt, hogy ezt nem tudod így, egyéb okok miatt finanszírozni, akkor lett az egész visszavonva. Akkor lett utána odaadva gyakorlatilag az ötmillió forint. (…) Elhangzott, talán ennél az asztalnál, hogy esetleg negyedévenként, ha másképp nem megy, egy húszmillió forintos összeggel… (…) Azt is elmondtad utána, és ez végérvényes volt, hogy nem tudod finanszírozni. (…) Te azt mondtad, hogy az ötmillió forint előleg, amelyért a Gyulának le kell tennünk az asztalra valamit. (…) Senki nem azt kérte, félreértés ne essék, hogy neked kéne finanszíroznod végig, csakhogy nem tudtuk, hogy ez a dolog hogyan működik.

Kapolyi László: (…) Az ember azt mondja, hogy nem tudja finanszírozni, és nem kéri, csak egyrészt nem kell csinálni, de másrészt, ezért a pénzért az égvilágon semmiféle anyagot nem kaptam.

Gubuznai Zoltán: De kaptál. Kaptál tőlem, az eredetit.

Kapolyi László: (…) Amikor odaadtam azt a Kellernek, akkor már huszonöt példányban nála volt.

Gubuznai Zoltán: A Bankár-anyagot? Nem tudom, honnan. Én nem tudom, ki adta neki a Kellernek a Bankár-anyagot, én biztosan nem.

Kapolyi László: Én a következőt mondom. Ebben az egész kavalkádban én hivatalosan ezt nem fizetem ki. (…) Be lehet perelni, fel lehet jelenteni, mindent lehet csinálni, magánemberként a saját zsebemből valamennyit kész vagyok kifizetni, amire azt mondtad, hogy erre igényt tartasz. Én semmiféle anyagra nem tartok igényt. Én egyre tartok igényt, hogy itt és most, amikor megmondtad, teljesítem, s utána felejtsük el a kapcsolatot. És mi ketten is ezzel zárjunk le mindent, mert így nincs értelme. (…) Tőlem kérhetsz egymilliárd forintot, egy forintot, teljesen mindegy. Kérsz, amit kérsz, valamilyen módon elő fogom teremteni. (…) Nem akarok a továbbiakban semmi ilyenféle dologban részt venni, mert azt látom, hogy olyan ügyekhez kellettem, amelyekben nem ismerem ki magam, tehát nem értek hozzá, és olyan helyzetbe keveredtem, ami messze nem esik egybe a szoros üzleti tevékenységemmel. (…) Ott szeretném kezdeni, hogy én a magánnyomozó irodával sem mint a System Consulting, sem név szerint nem akarok kapcsolatba keveredni. (…) Nem kaptam semmit. (…) Miközben látom, hogy ez a kör, amibe bekerültünk, sajnálatos módon összerendeződtünk, hogy udvariasan fogalmazzak, ez egy olyan kör, amiben én nem ismerem ki magam, ezért egyszerűen nem is akarok semmiképpen sem a továbbiakban sem benne maradni, sem részt venni. (…) Ezt az egészet el akarom felejteni. Energetikával foglalkozó ember a jelek szerint nevetséges helyzetbe került, és nem akarom azt sem, bennem egy olyan érzés maradjon, hogy valamiféle kötelezettségnek nem tettem eleget, de természetesen ezt a saját zsebemből kifizetem.

Stotz Gyula: Laci, én egy olyan kötelezettséget kérnék számon (…), amelyet szerződésben rögzítettünk.

Kapolyi László: Én a köztünk lévő, s a Zolival való beszélgetésünk során többször is elmondtam, hogy nem tudtam ezt a részét megoldani. Tehát én egy autogramot sem kaptam, nekem senki egy elismerő mondatot, már nem úgy, hogy az aranyvitézségért, hanem egy olyan mondatot nem mondott, hogy ő egyetlen olyan információt sem kapott, amivel bármit is tud kezdeni.

Gubuznai Zoltán: Csak egyetlen pillantást vessél rá ezekre a nevekre.

Kapolyi László: Milyen nevekre?

Gubuznai Zoltán: És ezek nem mellébeszélhető dolgok. Olyan rendszer van kidolgozva.

Kapolyi László: Ezek a Keller kezében vannak?

Gubuznai Zoltán: Nincsen ebben a pillanatban, tudod miért, mert nem az volt a megállapodás, hogy Kellernek odaadjunk bármit.

Stotz Gyula: Három hónapos időintervallumban gondolkoztunk akkor, amikor megállapodtunk.

Kapolyi László: Nem fizetik meg, de valószínűleg soha nem is fogják megfizetni, de én nem is kérem, úgyhogy én akarom rendezni azt, hogy ne legyen köztünk semmiféle függő dolog, és már el akarom az egészet felejteni.

Stotz Gyula: (…) Elfogadom azt, hogy nincs tovább, viszont ahhoz továbbra is tartom magam, hogy egy nagyon nehéz terepen dolgoztam, nagyon sokat. Elhoztam neked. Te elhoztad a Kékessyt, elmondom neked, hogy legalább tizenöt alkalommal találkoztam vele, sok órát töltöttem vele, rengeteg mindent elmondott. Ő azt mondta, hogy ő akkor tud olyat nyújtani, konkrétan Orbán Viktorról, amit vártunk, ha megtesszük azt, hogy az ő… hát ismered azt a dolgot. Elég sok információt adott az Orbán–Medgyessy-konfliktusról, ami a becsületrend-kérdésben merült föl, ami miatt került ő olyan helyzetbe… Folyamatosan feltárta és elemezte, ő miért van olyan támadott helyzetben, amilyenben van. (…)

Stotz Gyula: Lehet, hogy a Bankár-anyag, amely harminc évre titkosított államtitok, minden egyes lapja, huszonöt példányban ott volt a Kellernél.

Gubuznai Zoltán: Meggyőződésem, hogy ha ott volt, akkor kilopták az APEH-tól. (…)

Stotz Gyula: Én azt gondolom, volt még ugye, más témánk. Volt még a Simicska, a Kalmár, azt is világosan leírtuk, hogy a Kalmár-ügynek olyan dokumentumai vannak, amelyek egyetlenegy példányban léteznek, Kaposvárott vannak, őrzik, és pénzbe kerül. Azért, mert amiatt annyi ember vesztette jelképesen a fejét, hogy azért már nagyon félnek többen. Amiatt lett új APEH bűnügyi igazgató, amiatt lett a Kalmárból postaelnök, s amiatt már nagyon sok mindenkivel sok minden történt, mert egy évre kilencmilliárdos bűncselekmény bizonyítása dokumentumokkal, az mindenkinek sok. Milyen téma volt még, amit vállaltunk?

Gubuznai Zoltán: Simicska volt, Kalmár, Orbán párizsi ingatlana, Bankár. Ez a négy.

Stotz Gyula: Ehhez képest volt még egy.

Gubuznai Zoltán: Tudom, hogy a Bankár a jelenlegi helyzetben miért nem érdekes…

Kapolyi László: Én a következőt tudom mondani. Azt még egyszer leszögezem, hogy én ebben hivatalosan nem fizetek. (…) Két eset van, vagy anulláljátok, visszavonjátok, hogyha nem, akkor mi visszautasítjuk. Ha ti nem vonjátok vissza, akkor hétfőn az ügyvéddel íratok egy levelet, amiben azt mondom, hogy mutasd meg először, hogy ezért mit teljesítettetek, és akkor utána a számlát kiegyenlítjük. Márpedig számlát akkor szoktak kiegyenlíteni, ha megvan a szerződés és megvan mellette a teljesítés. (…) Jaj, ez neked is kényelmetlen, nekem is kényelmetlen, mert fogsz adni egy olyan tájékoztatást, amire az égvilágon semmi szüksége a Systemnek. Nyilvánvaló, hogy lehet még itt fokozni az egymásnak okozott kellemetlenséget.

Stotz Gyula: (…) Én azt gondolom, ha nincs szükség sem arra a stílusra, sem arra a tevékenységre, amit én végeztem, akkor természetesen én kivonulok. A számlám mindössze annyit jelez, hogy komolyan veszem magam… Én úgy gondolom, hogy annak ellenére, hogy előre fizetésben állapodtunk meg, nem jelentéktelenben, mert egy ilyen munkát drága dolog szervezni. (…)

Kapolyi László: Megmondtam, hogy nem tudom finanszírozni, másrészről meg nem tartanak rá igényt. Egy olyan számla van előttem, amit én ugyanolyan alapon fogok rendezni, mint ahogy rendeztem már egy párat a Zoli által jól ismert körben. Én téged nagyra becsültelek, de én ez irányú tevékenységben nem kívánok részt venni, mert énnekem személy szerint nincs rá szükségem, mert a cégem egész mással foglalkozik.

Gubuznai Zoltán: Kelleréknek nincs rá szüksége?

Kapolyi László: Ő eleve azzal hívott föl, hogy szemrehányást tett, hogy te milyen alapon kerested őt személyesen, amikor megállapodtunk abban, hogy egyáltalán, ha valami történik, csak rajtam keresztül lehet csinálni. Hogy milyen kapcsolatot hozok én, akik a megállapodást felrúgják…! (…)

Stotz Gyula: (…) Én nem keveset dolgoztam, nem keveset tettem, tégy egy ellenajánlatot, és én el fogom fogadni.

Kapolyi László: Nem tudok ellenajánlatot tenni.

Stotz Gyula: Miért, Laci?

Kapolyi László: Te mondj egy olyan ajánlatot, amikor egy cég nem fizet, hanem az adózók pénzéből, zsebből fizet, amivel nem kell utána csinálni semmit, nem kell lekönyvelni. Ez az egyetlen megoldási mód.

Stotz Gyula: Jó. Fizesd ki a számla felét!

Kapolyi László: Ennek az 55 milliónak?

Stotz Gyula: Igen, a felét.

Kapolyi László: Jó, hát akkor egyet fogok kérni, hogy valamit azért mutassatok a Kellernek belőle. Tehát úgy, hogy én ide hívom. (…) Én azt tudom megígérni, hogy egy összegben nem fogom tudni kifizetni. Részletenként fogom kifizetni, és legkésőbb decemberig.

Stotz Gyula: Akkor erre adunk kezet egymásnak?

Kapolyi László: Persze.

Stotz Gyula: Akkor köszönöm, akkor úgy lépek tovább, ahogy megbeszéltük, a Keller urat akkor én kiszolgálom.

Kapolyi László: Tehát az én jelenlétemben. Úgyse fog veletek külön leülni. Itt szervezek egy találkozót, ezt az ábrát mutassátok meg neki.

Gubuznai Zoltán: Nem csak az ábra, ehhez még egy csomó bizonyíték párosul. Ez egy elég komoly dolog, de ez nem Keller célpontja. De meg fogjuk mutatni, hogy lássa, hogy mi dolgoztunk és nem mellébeszéltünk. És hogy nem akartuk azt a látszatot kelteni, hogy nekünk pénz kell és onnantól kezdve csak röfögünk. (…)

Kapolyi László: (…) Én a továbbiakban a saját szakmámban kívánok dolgozni.

Stotz Gyula: Ezt az infós üzletet mi befejezzük, és ez nem érinti a ti kapcsolatotokat. (…)

Kapolyi László: (…) Te úgy érzed, hogy hiába dolgoztál, én meg erre az összegre, amit kifizetek, úgy érzem, mint egy összeget, amit az ablakon kell kidobnom. (…) Minden vállalkozásnak van plusz százaléka. Ez egyértelmű. Valamilyen formában lassan csak rájövök arra, hogy meg kell néznem, mi az, amit aláírok, amibe belemegyek, mert van tanulópénz. Kész. (…) Még egyszer mondom, ezek olyan hírek, ezek olyan vizek, amelyen egy magamfajta pasasnak nem érdemes elmennie. (…)

Stotz Gyula: És akkor hogyan és mikor folytatjuk?

Kapolyi László: Hétfőn beszélek a Kellerrel, és akkor megbeszélek vele egy időpontot.

Stotz Gyula: Anyagiakban pedig?

Kapolyi László: Elkezdem a törlesztést. Azt kell még megbeszélni, hogy milyen formában, mert nyilván úgy kéne, hogy kézből kézbe kell adni ahhoz, hogy ne szerepeljen sehol semmi. Megbeszélünk egy találkozót.

Stotz Gyula: Jó. Sajnálom, hogy nehézséget okoztam.

Kapolyi László: Én is sajnálom, hogy így alakult.

Stotz Gyula: Akkor egy jobb jövőért, és minden jót kívánok.

Kapolyi László: Köszönöm. (…)

(Magyar Nemzet)