A kampány elején többször „jelezték” felém Dávid Ibolya párton belüli támogatói, országosan ismert politikusok: legyek óvatosabb, gondoljam újra a jelöltséget, és lépjek vissza, ha édesapám cégének a prosperitását a jövőben is meg szeretnénk őrizni.

Mindezeket először csak fenyegetőzésnek, blöffölésnek értékeltem. Majd érzékelve a kampány egyre keményebb eszközeit: például azt, hogy legközvetlenebb politikai munkatársamat, Huber Szebasztiánt az MDF vezetése megpróbálta állásából eltávolítani, a fővárosi önkormányzat bizottsági helyéről egy másik támogatómmal Szilassy Gábor Cézárral együtt visszahívták.

Augusztus elején az UD Zrt.-hez fordultam, hogy vizsgálják át a lakásomat, hiszen erősen élt bennem a gyanú, hogy lehallgatnak.

Az Országos Választmány előtti péntek este – 2008. szeptember 12-én – mindezen események új színezetet kaptak. Az engem ért fenyegetések mögött pénteken a Hatalom, a titkosszolgálat sejlett fel, új értelmet adva, sokkal fenyegetőbbé téve a korábbi eseményeket is.

2008. szeptember 12-én, péntek reggel Dávid Ibolya egy titkosszolgálati eszközökkel készített felvétellel próbált rávenni, hogy lépjek vissza az elnökjelöltségtől. Ugyanezen napon, feleségem ellen – aki három éve folyamatosan GYES-en van két gyermekünkkel – rendkívüli APEH vizsgálatot indítottak, amelyet ugyancsak pénteken kézbesítettek, nyilvánvalóan a megfélemlítés szándékával. Ugyancsak péntek este, egyik, az MDF-en belül közismerten mellettem álló megyei elnök – Balla György – érzékelhetőn riadtan felhívta Lasztovicza Gábort, az MDF elnökségi tagját és csak annyit mondott, hogy azonnal menjen el otthonról és dobja telefonját a Dunába.

Ezután csak annyit tudtunk Balla Györgyről, az MDF Somogy megyei elnökéről, hogy valaki elvitte otthonról és a családja sem tudta hol van. Egész szombat reggelig nem tudtuk mi történt vele. Később kiderült, hogy családi vállalkozásukba zárás előtt belépett egy fegyveres, kommandós egyenruhát viselő, NBH-s jelvénnyel rendelkező férfi és felszólította, hogy kövesse. Nem vihetett magával semmilyen kommunikációs eszközt, az előbb említett hívást is a fegyveres felszólítására, nem a saját készülékéről bonyolította le. A férfi elvitte egy idegen lakásra, végig vele maradt, ahonnan reggel 6-kor vitte haza, majd a választmányi ülésre vezető úton követték. Mindezt rajta kívül tanúsítják mindazok, akik ezen félelmetes akció időszakában az esemény helyszínén tartózkodtak.

Reggel, mielőtt a végleges döntést meghoztam azt a hírt kaptam – mely, azt hiszem példa nélküli a modern magyar demokrácia történetében –, hogy az aznap szombati Országos Választmányi ülésen megjelentek a titkosszolgálat emberei, fegyverüket láthatóvá téve, headsettel a fülükben. Olyan eszközökkel, amelyek csak egy ilyen szervezet birtokában lehetnek.

A pénteki zsarolás, amit akkor határozottan visszautasítottam, a gyerekeim és a feleségem megfenyegetése, az MDF Somogy megyei elnökét és más mellettem álló MDF-eseket ért támadás, az MDF OV-n részt vevő fegyveresek együtt ekkor már a hatalom és annak egyik legfélelmetesebb szerve általi közvetlen fenyegetéssé vált, amely a családomat, barátaimat személyükben fenyegette, miközben nekem nem voltak eszközeim a megvédésükre.

Mivel a Dávid Ibolyával folytatott szombat reggeli beszélgetésem alapján egyértelmű volt, hogy ez csak a kezdet, folytatni akarják személyem és a mellettem állók lejáratását, fenyegetését, valamint egyértelművé vált, hogy neki és az őt pozíciójában támogató hatalomnak semmi sem drága. Nekem viszont a politikai ambícióimnál lényegesebb volt a családom és barátaim biztonsága, visszaléptem.

A rendszerváltozás utáni magyar politikát ismerve ugyanis sok mindenre fel lehettem készülve, de ilyenekre nem. Megszólalássommal azért vártam eddig, mert végig kellett gondolnom, hogy ezek után még részt akarok-e venni a hazai közéletben, ugyanakkor azokra gondoltam, akik a hihetetlen nyomás és rágalomhadjárat ellenére is mertek az Országos Választmány ülésén nemmel szavazni az ilyen körülmények után egyedül maradt elnökjelöltre, Dávid Ibolyára, – és azokra, akik az elmúlt években, és az elmúlt hetekben is támogatásukról biztosítottak. Idő kellett ahhoz is, hogy megszervezzem családom, barátaim védelmét, jogi védelmemet, ugyanakkor úgy éreztem: vissza kell zökkenteni a Normális Magyarország Pártját, a demokratikus, félelemmentes, jogszerű és erkölcsi normák szerint működő, tehát valóban normális menetébe. A mai magyar politikai élet egyik komoly problémája, hogy sokan azt teszik, ami az érdekük és nem azt, ami helyes. Én ezzel szeretnék szakítani.

Én ezért továbbra se rágalmazok, én csak kérdéseket teszek fel és a közvélemény bölcsességére bízom a válaszokat:

– Én nem figyeltettem meg Dávid Ibolyát, ugyanakkor hogyan kerül az ő kezébe csak titkosszolgálati eszközökkel megszerezhető hangfelvétel?

– Ha Dávid Ibolya jogkövető ember és megdönthetetlen bizonyítékai voltak – állítása szerint szerda óta – , akkor a hangfelvételt vajon miért az én megzsarolásomra használta fel (amit a pénteki sajtótájékoztatóján el is ismert) és miért csak ennek sikertelensége után fordult az ügyészséghez két nappal a hanganyag kézhezvétele után?

– Vajon honnan tudta Dávid Ibolya (amit szintén elmondott pénteken), hogy én találkoztam az általa megnevezett vagyonvédelmi cég második emberével?

– Dávid Ibolya pénteken ezt mondta: „Kényelmetlen, szomorú és kiábrándító, hogy ma Magyarországon ilyen és az ezt követő néhány hanganyag megszületett”. Ez is azt bizonyítja, hogy több ilyen anyagot is gyártottak. Vajon miért csak egyet hozott nyilvánosságra, a többit még vágták?

– Kik és miért fenyegették meg – egyik legfőbb támogatómat – az MDF Somogy megyei elnökét?

– Mikor Dávid Ibolya hangzatosan szónokol az üzleti és politikai szféra elválasztásáról miért nem beszél a homályos hátterű Tisztelet Társaságáról, aminek hátteréről én, mint az MDF alelnöke sem szerezhettem tudomást?

– Kinek és kiknek állt érdekében akár ilyen eszközökkel is megakadályozni, hogy a tisztújítás után egy független, erős jobboldali MDF álljon fel?

– Amennyiben Dávid Ibolya tisztességes versenyre készült, miért csak én álltam elő programmal? Vajon ő már korábban is tudta, hogy valami történni fog?

Célom nem változott: erős, független, jobboldali párt építése, amely meghatározó lesz a jelenlegi rezsim bukása utáni Magyarország felépítésében. Ugyanis biztos vagyok benne, hogy annak a kormánynak és segítőinek, akik ilyen a kommunista időket idéző eszközöket alkalmaznak hamarosan távozniuk kell erre utal ez a plakát is.

Ezért arra kérem a szombati Országos Gyűlés résztvevőit, hogy minden fenyegetés ellenére szavazzanak nemmel Dávid Ibolya elnökké választására, ezáltal lehetőséget teremtve, hogy egy új jelölő Országos Választmány és egy új Országos Gyűlés során lehetőség legyen közös álmunk egy önálló, erős, független MDF megteremtésére.

Budapest, 2008. szeptember 25.

Almássy Kornél

A Magyar Demokrata Fórum Alelnöke