Mennypokoljárás
Hogyha Sarlós Boldogasszony az emberi világot járva egy erdőben találkozik Robespierre francia forradalmárral, akkor csakis a hívő Hamvas Béla siethet a segítségére, hogy a vérszomjas ateistát agyonvágja egy cseresznyefával és megmentse az isteni világrendet. Mindez őrültség-e vagy a legszebb transzcendens megváltástörténet, melyet kortárs prózánkban olvashatunk? Juhász Kristóf Történelmi esemény utáni tabletta című új novelláskötete humorosan komoly, és a szerző olyan garabonciásan bánik a magyar nyelvvel, mintha egyszerre imádkozna és káromkodna rajta, s felfedné isteni meg ördögi arcát.
Juhász Kristóf: Történelmi esemény utáni tabletta. Budapest, 2021, Előretolt Helyőrség Íróakadémia
Hamvas Béla elhatározta, hogy imakönyvet ír ateisták számára, s megírta a tisztességes családanyák, peszudoértelmiségiek és vidéki borászok polcain szunnyadó A bor filozófiáját. Ha tudta volna, hogy e kis gasztroszellemi esszéje lesz a legnépszerűbb műve, akkor alighanem tűzbe veti. Juhász Kristóf (1982) elhatározta, hogy novelláskötetet ír ateisták számára, egy ateista korban, ateista művészeti közegben, melyben már nem hisznek a nyelv transzcendenciájában, melyben a nyelv csak profán kommunikációs eszközzé, kommünikék szolgálólányává vált, magyarán a szavak megfosztattak szakrális erejüktől, csak fiziognómiai jelentésük van, gnosztikus nincsen. Nos, az író szakít a materialista hagyománnyal, szövegkorpusza átváltozik, és minden mondata mögött valami transzcendens jelentést kell keresnünk, hogy igazán élvezhessük az írásait.
Kezdjük is az egyik legfontosabbal, a Történelmi esemény utáni tabletta címadó novellájával. Esemény utáni tablettáról már hallottunk, a terhességmegszakítás eszköze, ám a novellabeli pilula az identitásmegszakítás eszközévé válik. Ebben a képzeletbeli világában minden nép önfenntartásra rendezkedett be, gyanakvóak egymást iránt és akadozik a nemzetközi kereskedelem, így hát egy tudós kitalálja s a közgazdászoknak, menedzsereknek bejelenti, hogy feltalált egy tablettát, mely tartalmazza az összes történelmi esemény, trauma, megrázkódtatás, válság és megaláztatás tökéletes feledését. A nemzet, mely az előírásoknak megfelelően fogyasztja, minden sérelméről egyszerűen megfeledkezik, és így újra lehet vele kereskedni, vagy őszintébben: újra ki lehet zsákmányolni. Íme egy kis részlet: „ – Bedobjuk a tablettát a kínaiaknak, azok elfelejtik, hogy kínaiak, és akkor el lehet adni őket az oroszoknak. Az oroszok persze nem bírnak logisztikailag és társadalom-lékeltanilag mit kezdeni az új erőforrásokkal, de aztán eladjuk az oroszoknak a többi tablettát, amit majd ők adnak be megint a kínaiaknak, amitől azok azt is elfelejtik, hogy emberek, és akkor lehet belőlük vodkát készíteni… – Vodkát? Nem ópiumot? – kérdezte összezavarodva a kereskedő. – Attól függ, hogy hazafias vagy kozmopolita oligarchák állnak az ügyünk mögött – felelte nagyvonalúan a menedzser.”
Humorosan meghökkentő? Ez Juhász Kristóf prózájának a sajátossága, hisz vérkomoly gondolatok rejlenek ebben a szövegben, például hogy mégis mi tesz egy nemzetet nemzetté. A kötet írásai közül kiemelném a Hogyan beszéljünk kulturáltan anyagiakról? című társadalmi-párkapcsolati szatírát; Az eltűnt víz című metafizikai horrortörténetet; a Miért csapkodja a szél a budiajtót? Című írást, mely Örkény István groteszk humorát megidéző tanmese a vidéki férfilétről; Az égi Trianon-konferenciát, melyben a természetfölötti szférákban próbálnak igazságot tenni az ügyünkben, s ugyanilyen élvezetes Az elveszett havibaj, Az elsüllyedt Szentádám apokaliptikus látomása vagy a Magyar költő – ez utóbbi a magyar nyelv megváltástörténete, kevesen írtak szebb hódolatot nyelvünk ethoszáról (Faludy Györgytől az Óda a magyar nyelvhez tartozik ide), mint Juhász Kristóf e rövid munkájában, melyben a magyar költőt megkísérti a zsoldos, a kurva, a bankár és a halál. A Történelmi esemény utáni tabletta vádirat a szellemtelenség, az istentelenség, a lesátánult kortárs ember ellen. De nem csak egyfajta Bornemisza Péter-i kirohanás, melyben a társadalom igénytelenségét ostorozzák, hanem pikareszk humorral, szent meggyőződéssel fűszerezett szellemi utazás, tehát egyfajta mennypokoljárás, népi meg urbánus környezetben.
