Őket sem kíméli a golyó
Nemcsak a háború elől menekülő emberek érkeznek keleti határunkra, de állatok is, amelyeket gazdáik hoznak magukkal, minden akadályon és veszedelmen át. De nemcsak ez a ragaszkodás az érdekes, hanem az is, ahogy itt, a határon Magyarország segítve, támogatva fogadja őket.A cikk eredetileg a Demokrata hetilap április 6-ai számában jelent meg.
Egy rendőr jelenik meg a konténer ajtajában, és azt mondja, doktornő, jöjjenek, mert egy beteg galamb vergődik elöl a tűzcsapnál.
Dr. Radványi Anikó állatorvos és az állatorvosi egyetem harmadéves hallgatója, Ivanics Dorottya van szolgálatban. Behozzák a madarat, csúnya, véres seb látható a begyén. Talán meglőtték, vagy beleakadt egy drótba? Ráadásul mintha eltörött volna az egyik szárnya. Megnézik közelebbről, lábán kék gyűrű, amiből kiderül, hogy Ukrajnában regisztrált postagalambról van szó. Megsérült, és elvergődött valahogy a határig… Előbb vizet kap, majd magot is szereznek neki, és Budapestre küldik. Itt nem tudnak mit kezdeni vele, valószínűleg egy-két napon belül elpusztulna.
Egyszerűen lelövik
Tiszabecsen, a határátkelőn vagyunk. Ezen a napon már tizenöt állatot hoztak be ide menekülő gazdáik, magyarázza Ivanics Dorottya. Ez nem is olyan sok, magán a határállomáson most elég gyér a forgalom, viszont volt olyan nap, amikor nyolcvan állatot is fogadni kellett, még arra sem igen volt idejük, hogy kimenjenek a vécére. A menekülők nagy része képtelen megválni kedvencétől. Ivanics Dorottya szerint annak ellenére sem, hogy egy kutyával azért sokkal bonyolultabb dolog útra kelni. De ő sem volna képes hátrahagyni Bodza nevű pumiját… Évek során gazdájuk igazi társai lettek ezek az állatok, tagjai a családjuknak, kölcsönös kötődés jöhetett létre köztük és a családban élő gyerekek között is.
Egy ilyen kutyának nincs esélye arra, hogy magára hagyva túlélje a háborús viszonyokat, megpróbáltatásokat, mondja dr. Sótonyi Péter, az Állatorvostudományi Egyetem rektora. Különösen ott esélytelenek a kedvenc állatok, ahol az emberek már a radiátorból isszák a vizet, hiszen nem működnek a közművek, és elfogyott az élelem is. Menekülők beszámolói szerint megesik, hogy amikor a gazdátlan, kétségbeesett kutya ennivalót keresve odacsapódna a katonákhoz, azok lelövik, mert ha sokat forgolódik az álcázott állásuk körül, felfigyel rá az ellenség. Sok a kóbor állat a háborús övezetekben, például azért, mert meghal a gazdájuk, vagy egyszerűen csak elkeveredtek tőle a hatalmas zűrzavarban.
A menekültek által hozott társállatokat mindenképpen meg kell vizsgálni. Nálunk az ukránnál sokkal szigorúbb szabályozás van érvényben, például egy bejövő kutyának chippel, oltási igazolással is kell rendelkeznie. Mindez azért lényeges, mert csak ilyen feltételekkel utazhat tovább a gazdáival bárhová az unión belül. Az EU, vele együtt Magyarország is, veszettségmentes, mondja Radványi Anikó doktornő, Ukrajnában viszont sok a veszett állat. Egy bejövő ellenőrizetlen kutya behozhatja a betegséget, és átterjedhet az emberekre.
Itt nagyobb a szigor
Az állatokat megvizsgálják a határon, ha kell, beoltják. A tapasztalatok szerint az ukrán kutyák nagy része nincs beoltva, a macskák között pedig különösen ritka az oltott. A chip sem nagy divat a határ túloldalán. A vizsgálatot most egy ukrán nyelvű kérdőív is segíti. Ha mindent elvégezett a magyar állatorvos és asszisztense, akkor regisztrálják az állatot, ami egyben uniós regisztráció is. Hiába állították ki odaát például egy kutya útlevelét, azt itt nem fogadja el a magyar protokoll, mert nem felel meg az uniós követelményeknek.
A kutyák megszeppentek, a macskák viszont vadak és öntudatosak, mondja Ivanics Dorottya. Az állatok többségén látszik, hogy menekülés közben is gondoskodik róluk a gazdája. Egy ilyen jó állapotú kis fehér kutyával, egy bolonkával lép be a konténerbe egy negyvenes ukrán asszony. Kijevből menekül, férjével, két gyermekével együtt. Először le kellett húzódniuk a pincébe a bombázások, rakétázások miatt. Később kiköltöztek vidékre az asszony édesanyjához, de ahogy tolódtak ide-oda a frontvonalak, már ott sem voltak biztonságban, és elindultak Magyarország felé. Bécsbe tartanak, igaz, nem várja őket senki, de turistaként jártak már az osztrák fővárosban, megpróbálják ott kihúzni a háború végéig. Szendzsi – így hívják a kutyát – remeg a félelemtől, még úgy is, hogy a gazdája a karjában tartja. Megint új környezet, megint új emberek… Van oltása, van chipje is, őt csak regisztrálni kell.
Dr. Sótonyi Péter az egyetem komondorszobrával
Katarina Doros, az ukrán állatvédő
Megszeppenve, de már biztonságban
A szívós macskák is veszélyben vannak
Kék útlevelekkel érkeztek a négylábúak
Befogadunk, de azért óvatosak vagyunk
A doktornő és segítője a beültetett chip működését ellenőrzi
Súlyosan sérült ukrán postagalamb
A fehér bundás Szendzsi Bécsbe tart
Árad a segítség
Nem ilyen szerencsés az a tizenhárom kutya és két macska, amelyre a szomszédos Milota református parókiáján találunk. A lelkész, Sipos Péter és családja, gyülekezete gyűjtésekkel segít a menekülőkön, a háború civil szenvedőin. A kutyák igencsak megszeppentek, megviselte őket a nagyon hosszú utazás, soványak, elgyötörtek. Katarina Doros, egy ukrajnai állatvédő csoport tagja, valamint két önkéntes segítője hozta el az állatokat. Az utcán szedték össze őket. Semmit sem tudni róluk, feltehető, hogy Kijevben vagy a környékén maradtak magukra, és déli irányba kóboroltak a háború zaja elől. Vélhetőleg meghalt vagy elkeveredett a gazdájuk, de nyilván akad olyan is köztük, amelyet egyszerűen elzavartak. Több kutya is nagyon szocializáltnak tűnik, bizalmasak az idegen emberrel is. Hallgatnak a parancsszóra, feltéve, ha ukránul szólunk. Katarina Doros azt mondja, nagy távolságokat is képesek megtenni kétségbeesésükben az állatok. Az egyik kutyát elütötte egy autó, megsérült, a szép vörös macskának pedig kiszúrták a jobb szemét. Lehet, hogy őt hazaviszi a két magyar önkéntes segítő, Somogyi Zsolt és párja. Milotára jöttek, innen ők szállítják tovább az állatokat, az interneten jelentkeztek az önkéntes feladatra. Menhelyekre fuvarozzák majd a kutyákat és macskákat.
A határon létesített állatorvosi szűrőrendszer harmincöt segítő egyetemistát kért. Jelentkeztek nyolcvanöten… Maga az egyetem amúgy is nagy adománygyűjtési akciót szervezett, és tizenöt köbméternyi rakományt indított útnak, benne élelmiszerrel, higiéniai kellékekkel, takarókkal, ágyneművel és egyebekkel is, mondja Sótonyi Péter rektor. Az egyetem mindezeken felül felajánlott tíz kollégiumi szobát is a menekültek elhelyezéséhez. Az önkéntes szerveződés pedig huszonnégy óra alatt lépett működésbe a Magyar Állatorvosok Szövetsége, a Magyar Állatorvosi Kamara, az Állatorvostudományi Egyetem és a Nébih együttműködésében, és negyven rendelőben látja el a menekültekkel érkező állatokat, ingyen. A felmerülő költségeket egyfelől gyógyszerforgalmazó cégek, másfelől pedig a Magyar Állatorvosi Kamara és a Nébih fedezi. Az állatok élelmezésében nagy szerepe van a lakossági felajánlásoknak, az egyetem dolgozóinak és hallgatóinak, de a Fehér Kereszt Állatvédő Ligának és Royal Canin Hungary Kft.-nek is.
Az egyetem folyamatos kapcsolatban áll a Magyar Állatorvosok Világszervezetének kárpátaljai szekciójával. Az a cél, hogy már ott, Kárpátalján megkezdődjön a menekülő állatokkal kapcsolatos munka, ehhez pedig a budapesti egyetem igyekszik minden szükséges támogatást megadni.
Ha meg akarsz ismerni egy nemzetet, először is nézd meg, hogyan viszonyul az állatokhoz, fejezi be Sótonyi Péter. És a magyarok állatszeretete híres szerte a világban.
