Picasso nőügyei kerültek a MeToo célkeresztjébe

„Számomra csak kétfajta nő létezik: az istennő és a lábtörlő” – fogalmazta meg meglehetősen sarkosan a szebbik nemről alkotott véleményét Pablo Picasso, a modern művészet egyik legzseniálisabb alkotója. Ezen és az ehhez hasonló számos más kijelentése miatt ma minden bizonnyal lángra kapnának a Twitter szerverei, annyi letiltást kellene kipostázniuk – hacsak nem tiltanák le a művészt örök életre a publikálástól.

Picasso életútja nőkkel volt „kikövezve”: két feleség, legalább hat kitartott és számtalan szerető sorakozik az út mentén, nem beszélve arról, hogy törzsvendége volt a nyilvánosházaknak. 

A korkülönbség sem volt számára akadály: amikor 79 évesen másodszor is megnősült, az ifjú ara mindössze 27 éves volt. Picasso viselt dolgai 1973-ban bekövetkezett halála után váltak igazán ismertté a nem egyszer vérig sértett családtagok könyvei és nyilatkozatai révén.

A művész megnyilvánulásai manapság – különösen a szexuális zaklatásokat évtizedeket visszamenően is előásó MeToo (Engem is) mozgalom után és az eltörléskultúra dühöngése közepette – nem szalonképesek, s ez nem kis gondot okoz a Picasso-hagyaték kezelőinek.

Nyilvánvaló, hogy a MeToo mozgalom elhomályosította az alkotó hírnevét

– mondta a France24 francia csatornának Cécile Debray, a párizsi Picasso Múzeum igazgatója. – A támadások annál is inkább erőszakosak, mert Picasso a modern művészet leghíresebb és legnépszerűbb figurája, egy bálványt pedig le kell dönteni – tette hozzá. A problémát mindazonáltal nem kell a szőnyeg alá söpörni. A párizsi múzeum nemrégiben vitát rendezett a témában női művészek részvételével, s barcelonai testvérintézménye is hasonló eszmecserére készül májusban, amelyre művészettörténészeket és szociológusokat is meghívtak.

Számos szakértő ferde szemmel nézi szeretett mesterük pocskondiázását. Egy a témában készült díjnyertes francia podcast nemrégiben felélesztette a vitát, főként egy Sophie Chauveau nevű újságíró 2017-ben megjelent, Picasso, a minotaurusz című könyve alapján, amelyben a szerző erőszakosnak, féltékenynek, perverznek és destruktívnak nevezte Picassót. Debray szerint az állítások jó része anakronisztikus, s történelmi utalások nélküli találgatásokon és kijelentéseken nyugszanak. Úgy véli, hogy a kihívás hasznos, mivel „a művészetet korunk kérdései és az új generációk viszik előre”. S nem egyszerű elválasztani a művészt a művészettől sem. 

Nagyapja nőügyeiről így írt az unoka, Marina Picasso: 

Alávetette őket állati szexualitásának, megszelídítette, elbűvölte, elfogyasztotta, majd felkente őket a vászonra.

A cikket teljes terjedelmében IDE kattintva olvashatja el.