Meglepte a választás eredménye?

Hirdetés

Tulajdonképpen az arányok leptek meg inkább a választás sikerében. Az ellenzék azt hitte a hatpárti koalíciójáról, hogy ha összerakja mindenét, amije csak van, akkor a különböző saját értékek egyszerűen összeadódnak, a hibák pedig elmosódnak. Képiesen szólvavolt egy pár barna bakancs, egy vörös bricsesz, egy rózsaszín selyeming,

egy pár zöld bokazokni, meg egy fekete cilinder.

Ezt mind ráadták a boldogtalan Márki-Zayra, de ráadásul még a méretek se stimmeltek. Aztán mikor kiküldték a színpadra, csodálkoztak, hogy mindenki hahotázik, senki nem veszi komolyan. A végén tán ők maguk sem.

Korábban írtuk

Mégis sokan úgy látták, ő lesz, az, aki alapvetően jobboldali figuraként összetartja majd ezt a csapatot, és hoz még jobbos szavazókat is.

Márki-Zay jobboldaliságát se nagyon vették komolyan. Jobboldali keresztény emberként reklámozza magát egy olyan politikus, aki a Gyurcsány vezette Demokratikus Koalíció, valamint az annál is távolabbi identitású Momentum szövetségeseként akar leváltani egy jobboldali kormányt? Ilyen trükkel eddig még senki nem próbálkozott.Márki-Zay még ha akart volna, se tudott volna jobboldali, pláne keresztény politikát folytatni,

még saját frakciója sem volt. Legalábbis nehéz azt gondolni, hogy Gyurcsány Ferenc azt mondta volna, hogy „igen, kapitányom, a kedvedért csinálok egy hátraarcot és mostantól én is keresztény, jobboldali politikát folytatok”, el tudja képzelni, hogy ez így lett volna, amíg mögötte áll a DK? Egyébként a jelekből ítélve mintha Gyurcsány sem Márki-Zayért, sem Karácsonyért nem rajongana.

Az eredmények megismerése után aztán korántsem állt mögötte, csak a momentumos Donáth Anna és Karácsony Gergely főpolgármester volt vele hajlandó egy színpadra állni. Sajnálta ön akkor Márki-Zayt?

Én nem kedvelem őt, megvan a véleményem a személyiségéről. Ha tényleg ő maga akart egyedül a kamerák elé állni, annak is meg lehetett az előzménye. Abban sem vagyok biztos, hogy Márkit idehaza találták ki.Már Karácsony visszalépése is a matematikai logikával ellentétes volt,

és nem is hiszek annak önkéntességében. Ettől függetlenül szerintem minden jóérzésű emberben felébredt a sajnálat vagy empátia Márki-Zay iránt, aki látta, hogy mennyire magára hagyták a legnehezebb pillanatban, ráadásul a gyermekeivel, akikért nekem fájt a szívem. Úgy érezhették, mindenki az apjukat bántja. Nagyon nem volt elegáns, amit tettek vele a szövetségesei. Ugyanakkor sokat elárul ez a gesztus arról is, hogy mennyit ért ez az úgynevezett ellenzéki összefogás.

Az az összefogás, amely sokszínű egységet hirdetett, s ami ön szerint elbukott emiatt a heterogenitás miatt.

A politikai érzelmektől függetlenül sem nagyon lehet különböző ideológiák mentén, egy közös gyűlöletből táplálkozva, megfelelő vezető, kormányzóképesség és szavahihetőség hiányában hatalomvágyakat kielégíteni. Kiszámítható, stabilan működő hatalmi gépezetet, mint a kormány, amely ad is az embereknek – egyebek mellett biztonságérzetet – ilyen gyenge elképzeléssel az ellenzéki összefogás nem lehetett képes leállítani, vagy hitelteleníteni. Még kevésbé olyan, papagájszerűen ismételt vádakkal, amelyek nagyjából egészében épp önmagukkal szemben megállnak. Ennek az ellenzéknek fenyegetőzésen, vádaskodáson kívül nem volt olyan mondanivalója, ami a többséget megérintette volna.Az ellenzéket a Fidesz vasárnap valósággal elsöpörte.

Kivéve Budapestet. Hogyhogy itt nem sikerült az áttörés?

Az egyedüli Budapesten sem azért nyert az ellenzék – jellemzően szerény különbséggel –, mintha felmutatott volna valamit. Európa már rég olyan, hogy rendszerint a nagyvárosokban, különösen a fővárosokban koncentrálódik az offenzív és fölényeskedő baloldali-liberális véleményformáló humánértelmiségi elit. Módszereit tekintve szerintem bolsevista stílusú, kizárólagosságra törekvő. Akkor is, ha ezt a jelzőt, nyilván nem véletlenül, harminc éve gúnyosan tagadja és bagatellizálja.Csak olyan demokráciát ismer el, ahol az akarata érvényesül.

Ha nem, akkor elintéz egy kis jogállamisági tortúrát. Az a meghatározó réteg, amelyik a jórészt kezében tartott kulturális szektor és vele baráti média segítségével, hatékony propagandával képes napról-napra a konvencionálistól meghatározóan eltérő ideológiákkal és felfogásokkal átmosni a hatótávolságon belül élő emberek sokaságának, főként fiatal korúaknak agyát. Nem véletlen, hogy tudomásom szerint Európában már csak a spanyol fővárosnak van jobboldali választott főpolgármestere. Azért hangsúlyozom, hogy választott, mert Hollandiában például a király nevezi ki a polgármestereket.

2010-ben és 2014-ben mégis sikerült az ön személyében jobboldali főpolgármestert választani, és a választókerületek többsége is narancsba borult – most nagyon nem ez a helyzet, az országos kétharmad dacára.

Az egy kegyelmi állapot volt, hogy 65 év után először jobboldali városvezető nyerhetett a tanácsi idők, és a húszéves Demszky-éra után, ráadásul kétszer. Egyébként hozzátenném, nem voltak olyan nagy különbségek most ezekben a budapesti választókerületekben a Fidesz rovására, mint vidéken a javára, ahol a Fidesz valósággal letarolta az ellenzéket. Vagyis az egyébként tényleg jellemzően inkább liberális baloldali beállítottságú fővárosban is van keresnivalója a jobboldali, akár keresztény felfogásnak, szóvalez a jövőre nézve is üzenet: kár lenne Budapesten végleg leírni.

Itt is küzdeni kell, ahogy 2006 és 2010 között küzdöttünk.

A teljes interjút IDE kattintva olvashatja el.