Miért szavaz jobbra a vidék?
Milyen a jó idő? Könnyen rávágja az ember: amikor süt a nap. Különösen, ha városban él, emeletes házban, és a házát aszfaltozott utcák veszik körül. Ha viszont vidéken lakik, kertje van, esetleg a megélhetése függ a földművelésről, akkor biztosan nem ez lesz a válasza. Hanem az, hogy esete válogatja, van, hogy a napsütés a jó idő, de van, hogy az eső, minél tovább tartó, annál inkább.
Sokat elmondó különbség ez a városi és a vidéki ember között. Az idei télutó, tavaszelő kivételesen száraz volt, de erről sok nagyvárosi lakos legföljebb a hírekből értesült. Falun viszont mindennapi aggodalomra adott okot az elhúzódó aszály, és hatalmas megkönnyebbüléssel fogadták az emberek a két napon át csendesen hulló hideg esőt, ami a földekből hiányzó vízmennyiségnek legalább egy részét pótolni tudta.
Mindez természetesen nem tükröz értéksorrendet, önmagában attól, hogy hol lakik, az egyik településtípus lakosa sem különb a másiknál, de a jelenség élesen világít rá a tényre, hogy a vidéki ember másképp szemléli a világot, mint a városi, különösen nagyvárosi. És megmagyarázza azt is, hogy miért rajzolódik ki olyan világosan a különbség a városi és a vidéki lakosok pártpreferenciái között.
A cikkünkhöz csatolt táblázat pontosan mutatja ezt az eltérést. Az idei választásokon a kormánykoalíció támogatottsága fordítottan aránylott a település lélekszámával, a legnagyobb városban volt a legalacsonyabb és a legkisebb falvakban a legmagasabb. Mint a táblázatból látható, így volt ez négy és nyolc éve is, még a belső arányok is csak csekély mértékben változtak.
Milyen választói magatartás vagy megfontolás rejtőzhet emögött? A balra húzó nagyvárosi értelmiség évtizedeken át a vidéki ember elmaradottságát, műveletlenségét, befolyásolhatóságát vélte felfedezni a jelenség mögött. Azt hangoztatták, hogy csupán az információhiány vezethet valakit arra, hogy ne az ő meggyőződésüket vallja. E nézetet kiegészítették azzal, hogy a kistelepülések lakói a helyi kiskirályok kiszolgáltatottjai, és félelemből nem szavaznak a baloldalra. Végül azt föltételezték, hogy a kistelepüléseken rendre csalások tömege történik.
Az ellenzéki érzelmű nagyvárosi értelmiség az idei választáson sajátos módon szembesült ezeknek a föltételezéseknek a tarthatatlanságával. Az ellenzék szervezésében huszonnégyezer, elsősorban értelmiségi választási megfigyelőt toboroztak, akik szerte az országban főleg kistelepülési szavazókörökben vettek részt az egész napos szavazási folyamatban. E megfigyelők azóta beszámolók sorában adtak számot a tapasztalataikról, mindenekelőtt arról, hogy a választások korrekten zajlottak, és az emberek meggyőződésük szerint szavaztak. Az elmaradottság, az információhiány, a megfélemlítés, a csalás vádja tarthatatlanná vált, de arra ezek a beszámolók továbbra sem adtak magyarázatot, hogy a kistelepülések miért húznak jobbra.
Azzal számolnunk kell, hogy a jelenség korántsem csupán magyar sajátosság, hanem az egész világon megfigyelhető. A világvárosok egytől egyig inkább balliberálisak, a vidék mindenhol inkább jobboldali. Nekünk mégis a hazai folyamatokat kell igazán megértenünk, hogy erre a megértésre építhessük a sikeres Magyarországot.
Tanulságos következtetésre ad lehetőséget, ha az egyes települések jómódját vetjük össze a választási eredménnyel. Bár ebből a szempontból teljes körű országos felmérés még nem készült, az világosan látható, hogy a települések jómódja (a lakosok átlagos vásárlóereje) fordítottan arányos a jobboldal választási eredményével. Magyarán, minél gazdagabb egy település, április 3-án annál inkább húzott balra, és minél szegényebb, annál inkább jobbra.
Ezen a ponton már egy konkrétumot is tetten érhetünk: a jobboldali kormány következetes szegénységpolitikáját. A Magyar Demokrata a közelmúltban tényadatokkal alátámasztott cikkben számolt be arról, hogy a nemzetközi sztenderdek alapján mért szegénység – a szegénységnek és társadalmi kirekesztettségnek kitett lakosság aránya – az elmúlt évtizedben hogyan csökkent mélyen az uniós átlag alá. Azt könnyű belátni, hogy az elszegényedés a kistelepüléseken sokkal jobban fenyeget, mint a nagyvárosokban. Budapesten a gazdasági válság legrosszabb éveiben is könnyebb volt elfogadható bérű munkát találni, mint egy kisvárosban vagy községben, ahol jó ha egy vagy két komolyabb munkáltató található. Arról van tehát szó, hogy miközben egy megyeszékhely vagy Budapest lakosai kevéssé érzékelik a gazdaságpolitika változásának következményeit, a kistelepülés lakói számára a közelben létesült munkahely a szegénységből való kiszabadulást jelenti.
A kétféle választói magatartás közötti különbség valószínűleg ebben ragadható meg legjobban: minél kisebb egy település, annál fontosabb a lakosoknak, annál húsba vágóbb a jó kormányzás. A nagyvárosi ember hajlamos úgy gondolni, hogy egymaga is elboldogul a világban, a politika legjobban teszi, ha távol marad az ő életétől. A vidéki ember számára ez egészen másképpen néz ki. Hány embert érdekel egy nagyvárosban, ha a kormány megszervezi, hogy odatelepüljön egy csavargyár, és meghirdessen ötven állást? Talán azt az ötvenet sem. De egy községnek a sorsát fordíthatja rosszról jóra: ötven, addig szegénységbe szorult ember munkát talál, költenek a boltban, ezért megmarad a bolt, felújítják a házukat, ami más embereknek ad munkát, a család nem költözik el, megmarad az iskola, megmarad a tanítónő állása, adóbevétel érkezik az önkormányzatnak, abból rendbe teszik a horgásztavat, nyaralók jönnek, költenek a boltban – megújul a falu.
Ez a megújulás annak is fontos, akit személy szerint egyáltalán nem érintenek a változások, hát még ami közvetlenül is érinti a lakosokat. A nagyvárosok legtöbb lakója valószínűleg nem is nagyon értesült róla, hogy négy évvel ezelőtt, 2018 tavaszán útjára indult az ötezres lélekszám alatti települések fejlesztését támogató Magyar falu program, amelynek révén, pályázatok keretében milliárdokat fordít a kormány a települések fejlesztésére. Működik a falusi csok, az útfelújítási alap, falusi civil alap, a kisbolttámogatás, a vállalkozásfejlesztési alap, százféle pályázat az iskola- és templomfelújítástól a közösségszervezésen át a járdaépítésig és temetőrendezésig.
Magyarországon ma közel háromezer ötezernél kevesebb lakost számláló település található. Sokáig szinte valamennyinek csökkent a lakosságszáma. Az elmúlt évtizedben azonban egyharmadukban már megfordult a változás iránya, a népesség növekedésnek indult, ami biztos jele az életminőség javulásának. Az ott élő emberek számára tisztán a ráció, saját érdekük felismerése által diktált döntés a Fidesz–KDNP-koalícióra való szavazás. És ha ehhez még a vidéken jelentős szerepet betöltő egyházak, valamint a nemzeti – és nemzetiségi! – tradíciók ápolásának támogatását is hozzávesszük, nem lehetnek kétségeink, hogy a tendencia tartós is marad.
A Narancssárga vidék című mellékletünk további cikkei ide kattintva olvashatók.
