„Gyurcsány megy” – ezzel a címmel közöl cikket a magyarországi politikai válságról az Economist legfrissebb száma. A lap idézi a miniszterelnök szombati bejelentését a lemondási szándékról, és megállapítja, hogy az éveken át tartó rossz irányítás, valamint a szocialisták kudarca az állami kiadások csökkentésében az összeomlás szélére sodorta a magyar gazdaságot.

Az Economist szerint az egykor sokak által fiatal újítóként méltatott Gyurcsány Ferenc soha nem épült fel teljesen a 2006 őszi tiltakozásokból, amelyek az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után kezdődtek. Félénk kísérleteinek az adóteher csökkentésére nem volt komoly hatásuk, a munkanélküliség 8,4 százalékra nőtt, és az idei évre a kormány előrejelzése szerint 3,5 százalékkal fog visszaesni a GDP. (Az Economist hozzáteszi, hogy a Capital Economics nevű kutatóintézet ennél jóval nagyobb, 7,5 százalékos visszaesésre számít.)

Magyarország továbbra is a korrupció foglya, az európai uniós forrásokat például egy „meghitt kartell” osztja fel – írja a lap, amely szerint eközben a krízis ellenére is hamis illúziók uralkodtak el. Nacionalista értelmiségiek a harmincas évek nyelvezetén szólva támadják a külföldi tőkét és a „kozmopolita” befolyást – írja a szabadpiaci elveket valló Economist, hozzátéve, hogy az ellenzék vezére, Orbán Viktor azon siránkozik, hogy az ország pénzügyi rendszerének 80 százaléka külföldi kézben van.

A hetilap szerint ugyan egyértelmű az ellenzék fölénye, de korai lenne még Gyurcsányt temetni. Az egykori ifjúkommunista vezetőből lett multimilliomos ravasz játékos – írja Gyurcsányról a lap, amely hozzáteszi, hogy a lemondás meg volt koreografálva, és a politikust gyorsan újraválasztották pártelnökként. Egy új miniszterelnök lehetőséget adhat a szocialistáknak arra, hogy azt mondják, belekényszerültek a népszerűtlen kiadáscsökkentésekbe, eközben pedig egy megújult Gyurcsány mozgathatja a szálakat a háttérből – zárja elemzését a hetilap.

(origo.hu)