– Hogyan alakult meg a zenekar, és mennyit változott az elmúlt öt évben?

– 2004 májusában, akkori otthonom kis kertjében Pálhegyi Máté fuvolaművész barátommal beszélgettünk arról, hogy mik a terveink a közeljövőben, milyen zenekarban éreznénk jól magunkat. Hamar kiderült, hogy hasonlóak az elképzeléseink a tökéletes zenei közegről, és mivel mindketten tettre kész emberek vagyunk, szinte azonnal nekiláttunk a megvalósításnak. Ezt nyugodtan értsd szó szerint, mert Máté azonnal telefont ragadott, és még aznap megszervezte az együttes klasszikus zenei részlegét, amíg én a jazz-zenészeknek telefonálgattam. Estére összeállt a névsor, a feleségem kiötlötte ezt a bonyolult és nehezen felkonferálható nevet, amit inkább rövidítve használunk, egy hét múlva meg már próbáltunk. Hát így. Azóta a tagok jöttek-mentek – főként a vonós szekcióban –, és a kezdeti 20-24 fős létszám mostanra 15-re csökkent, de azt hiszem, ez a csökkenés a jóféle borpárlatokhoz hasonlóan az esszencia lassú kiérlelődésével járt, ezért nem is törekszünk arra, hogy többen legyünk. Persze, ha egy produkció megkívánja a nagyzenekari hangzást, akkor a régebbi tagok szívesen csatlakoznak, hiszen baráti viszonyban vagyunk. A mostani műsorunk viszont ezzel a 15 fős gárdával működik jól, így vagyunk a Free Style Chamber Orchestra.

– Mivel telt ez az öt év? Mennyire vagytok elégedettek ezzel az idővel?

– Most léptük át a kisgyerekkor küszöbét, és amellett, hogy szépen tudunk késsel-villával enni, meg ügyesen lehúzzuk magunk után a vécét, olvasni is megtanultunk, szóval iskolaérettek lettünk annak rendje és módja szerint. Komolyra fordítva a szót, az elmúlt évek tanulással teltek, és bizton állíthatom, nem eredmények nélkül. Amellett, hogy számos fesztiválon és nagyobb zenei rendezvényen megfordultunk (MOL Jazz Fesztivál, Művészetek Völgye, Zempléni Művészeti Napok, Szigeten, Pozsonyi Jazz Fesztivál, Drezdai Jazz Fesztivál, stb.), tavaly önálló estet adtunk a Művészetek Palotájában, és az öt év alatt három lemezt készítettünk (sorrendben: Pop music, 21 – a European Mantrával közösen –, Pannon Kelta Tánc). Azt hiszem, ekkora terméssel elégedettek lehetünk. Ami viszont az érem másik oldalát illeti, van bennem egy kis hiányérzet: jó lenne egy profi menedzsment, aki szervezhetné a koncerteket, no meg a szponzoroknak sem mondanék nemet, ha most hirtelen megrohannának az ajánlataikkal.

– Ha már a piszkos anyagiaknál tartunk: mit gondolsz a siker érdekében kötött kompromisszumokról?

– Nézd, én azt gondolom, hogy amit ez a zenekar művel, az a zenének egy olyan szegmense, amelyet művészetnek nevezhetünk. Nem egy iparágat képviselünk, nem egy fogyasztói réteget szolgálunk ki, a közönségsiker nem befolyásolja azt, ami a színpadon, vagy otthon a zongoránál születik meg. Igazából nem is értem a kérdést, hisz ebben a műfajban ez elég nehéz. Ebben a műfajban én nehezen tudom értelmezni ezt a kérdést. Saját produkcióimban soha nem kötök zenei kompromisszumot.

– Mit gondolsz, mitől jó egy zenei ötvözet, mi a jó stíluskeverék titka?

– Akkor jó, ha őszinte. Ez a legfontosabb. Ha nem azért keverednek a stílusok, mert ez a divat, hanem mert az alkotók sokszínűsége ezt kívánja. Tizenéves koromtól tanulok jazzt, közel húsz éve kántorkodom, évekig néptáncoltam. Ezek a zenék meghatározóak számomra, így természetes, ha visszaköszönnek a zenémben. Az együttesben játszó előadók szintén sokféle zenei múlttal rendelkeznek és mindenki hozzáteszi a produkcióhoz a saját egyéniségét. Így ez nem egy mesterséges keverék hanem egy igazi, mesteri zenei koktél.

– Mit érzel kihívásnak ebben a zenekarban?

– Nem érzem kihívásnak ezt a zenekart. Talán azt érzem a legnehezebbnek, hogy olyan számokat írjak, amiket szívesen játszanak a zenészek. De ezzel nem törődöm mikor írom, inkább miután megszületik egy darab utána izgulok, hogy megfelel-e?

– Meg vagy elégedve a saját zenei világoddal? Minden zenei vágyadat kielégíti?

– Érdekes kérdés. Nem vagyok elégedett, de jól érzem magam benne. Igyekszem azt írni, játszani amit hallok, és ha ez sikerül, akkor abban a pillanatban elégedett vagyok. Az más kérdés, hogy mikor visszahallgatom, akkor milyen hibákat vélek felfedezni. De próbálom tökéletesíteni zenei tudásomat, és remélem, idővel egyre közelebb kerülök a tökéletes megvalósításhoz.

– És a muzsikus társaid? Ők kielégítik (zenei vágyaidat)?

– Kicsit provokatív vagy…el kell keserítselek. A válaszom igen. Az öt év alatt – különösen az utóbbi egy évben – olyan muzsikusgárda alkotja az FSCO-t, hogy a kérdés nem az én zenei vágyaimon van. A kérdés: megfelelek-e zenémmel, játékommal a muzsikusoknak? Erről őket kellene megkérdezni.

– Mikor lennél boldog s így elégedett? Függ a boldogságod a sikerektől vagy valamilyen nagyívű felkéréstől, színhelytől…stb., vagy egy aprócska, jelentéktelennek tűnő , utolsó próbahelyen is érzed a "megfogalmazhatatlant”?

– A boldogság és az elégedettség ilyen módon nem függ össze számomra. Az utolsó próbahelyen is tudok boldog lenni a muzsikától. Az elégedettséghez már jobban hozzátartozik a színhely, a közönség.

– Milyen hatással van rád a közönség? Érdekel (őszintén)?

– Mikor írom a zenét, akkor nem érdekel. Mikor játszom akkor igen. De nem általánosan a közönség hanem azok akik ott vannak. A jelenlévők véleménye, fogadtatása nagyon fontos. Sokszor előfordul, hogy a színpadon rosszul érzi az ember a közönség reakcióját. Ez talán a saját produkciónkba vetett hit kicsinysége miatt van. Ha nagy a csend, akkor hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy nem jó, amit játszunk. Pedig legtöbbször pont az ellenkezője történik. A produkció erőssége teremti meg a csendet, az odafigyelést.

– Az FSCO fennállása óta más együttessel való fúzióban is gazdagította néhány gyöngyszemmel a hazai koncertéletet. pl. FSCO-Mantra, Modern Art Orchestra and Free Style Chamber Orchestra… Tervez a zenekar ilyen jellegű közös produkciót a közeljövőben?

– Vannak tervek más együttesekkel és előadókkal de ezek még csak tervek, beszélgetések. Az együttes tagjai sem tudnak ezekről. E tekintetben babonás ember vagyok. Csak ha biztos valami akkor szeretek róla beszélni.

– Kik a zenekar tagjai?

– Nagy János – zeneszerző, zongora, Csonka Gábor – hegedű, Frankie Lato – hegedű, Szirtes Edina – zeneszerző, hegedű, ének, Kézdy Luca – zeneszerző, hegedű, Kalmus Boglárka – hegedű, Haraszti Krisztina – brácsa, Kertész Endre – cselló, Kalmus Felicián – zeneszerző, cselló, Szappanos György – basszusgitár, Berdisz Tamás – dobok, Pálhegyi Máté – fuvola, Zsemlye Sándor – szaxofon, Blaskó Mihály – fagott, Szerényi Béla – tekerőlant.

– Milyen lesz a jubileumi koncert?

– Nagyon készülünk erre az alkalomra. Nem csak a jubileum miatt, hanem mert a koncertből felvétel készül a Mezzo TV számára. Ezt a programot, ezzel a felállással még nem játszottuk Budapesten így mindenképp újdonság lesz azok számára, akik eljönnek. A Pozsonyi Jazz Fesztivál és a vidéki városok közönségének fogadtatásából ítélve, pedig bátran remélhetjük, nem okozunk csalódást a koncertre ellátogatóknak.

– Addig is hol informálódhatnak a zenekarról az érdeklődők?

– Weboldalunk a www.fsco.hu. Itt az aktuális koncerteken kívül, zenék, videók, fotók, régebbi cikkek és sok más érdekesség várja a zenekar iránt érdeklődőket.

(Forrás: www.hangmester.hu)