Hogyan lehetne itt szebb világ?

„Párba állított ellentétek határozzák meg a vágyaidat, és ezek a vágyak börtönbe zárnak.”
(Frank Herbert)

Élhetetlen ez az egész. Hiába, hogy a kormányoldal elsöprő erejű győzelmet aratott, az egyesített ellenzék pedig szinte megsemmisült, a két tábor még mindig egymásnak feszülve acsarkodik. Nekem viszont volt egy unalmas tíz percem, ami alatt ki is gondoltam, miként lehetne ennek az áldatlan állapotnak idejekorán véget vetni.

***

A megoldás nevetségesen egyszerű! Tervem szerint a két politikai ellenpólusnak állatokat kellene választania. Egyikük lenne a kutyapártiak, másikuk a macskapártiak. Ezután már csak kötelezni kellene őket arra, hogy a választások után legalább fél évig csak és kizárólag ebben a kérdésben nyilvánuljanak meg. Jó, hát a kormányra jutott pártszövetség dolgát megnehezítené, hogy nekik ugye az ország bel- és külügyeivel is kellene közben törődniük, de legalább az ellenzék lekötné valamivel a nagyfokú frusztrációval súlyosbított fölös energiáit.

Hát nem szebb lenne minden? Gondoljunk csak bele! A politikusok plakátjait felváltanák a west highland white terrierek, sziámik, német juhászok és orosz kékek fotói. Illetve, bocsánat… Az orosz kékeket Európa és a világ biztonságának érdekében, valamint a nemzetközi stabilitás újbóli elérésére törekedve inkább kizárnám ebből a körből, na persze a  perzsákkal együtt, hiszen az iráni jüan alapú dollárelszámolás nehogy már ellehetetlenítse a petrodollárt!

De maradnának a házi macskák, mint az egyetemleges európai cicakultúra egyetemleges európai képviselői, akik vérvonalukban hordozzák kardfogú őseiktől kezdve a Tolnát és a Baranyát, kiemelt fontossággal megemlítve, hogy olykor-olykor még kandúrjaik is egymással kandúrkodnak, nőstényeik között pedig nem ritka a másik nyalogatása, nem feltétlenül tisztálkodási céllal. 

***

Ugyanilyen megfontolásból a moszkvai őrkutya, a kaukázusi juhász vagy a palotapincsi se igen férne bele a polkorrekt állatversenybe, ahogyan tulajdonképp a kuvasz vagy a komondor se, melyek köztudottan képesek szexuális kapcsolatba kerülve közös utódokat létrehozni a Kárpátokon túl őshonos fajtákkal.

Ugye, hogy nem is annyira bonyolult ez? És mennyivel szebb, mennyivel humánusabb, mint azon acsarkodni, hogy Orbán vagy Márki-Zay, vagy éppen kit hova visz a Szél? Helyette szépen megtöltenék a közösségi oldalakat is a cica kontra kutyus posztok, kulturált hangnemben elküldve egymás szülőanyját arra a tájra, ahol a globális felmelegedés a leginkább probléma.

És az utcákat is ellephetnék a kutya- vagy macskabüszkeség napi felvonulások, az észszerűség kedvéért nyilván azon mérő alapján megszervezve, hogy az adott a városok polgármesterei milyen preferáltsággal rendelkeznek. Mert mondjuk egy vizslatenyésztő polgi nehogy már teret engedjen a hozzánk begyűrűzni akaró abesszin vagy bengáli őrületnek! És egy skót lógófülűvel rendelkező városvezetőtől se várhatjuk el, hogy holmi négylábon ugató, kétes elemeket beengedjen településére!

Persze nyilán lennének olyanok, akik nem átallanák azt terjeszteni, hogy nagy szeretetben, illetve szükség esetén kutya és macska simán tartható egy fedél alatt, de erős akarattal és kellő odafigyeléssel ki lehetne szűrni ezeket a valóságtól eltávolodni igyekvő honfiakat. 

***

Hát nem sokkal szebb hely lenne így napsütötte, vadvirágos kis országunk? Hát nem rögtön ízibe megkedvesülne, megjóulna mindegyikünk? A szeretet és az elfogadás meleg (mű)szőrme köpenyébe burkolódzva olyanok lennénk, mint a bibliai képen egymás mellett füvet legelő bárány és oroszlán, feltéve, de nem megengedve, hogy az utóbbi fenevad húsevő gyomra két napon belül megadná magát, tulajdonosa pedig iszonyú kínok közt, ámde annak boldog tudatában  pusztulna el, hogy a szomszédságában füvező birka egyáltalán nem jelent majd veszélyt kihűlő félben lévő tetemére. 

Mondom mindezeket annak tudatában, hogy a szabályok egyszer és mindenkorra megváltoztak, hiszen régebben csak az mondott okosakat, aki okos volt, minek következtében arra mondták, hogy okos, aki okosakat mondott. Mára viszont minden jobb és egyszerűbb, hiszen mostanság, aki kellő határozottággal sok mindent mond, az okossá koronáztatik. Dixi, dixi.

Még egyszer mondom, majdnem egész tíz percet gondolkodtam, míg ez az ötlet kivételes elmémben megfogant és szárba szökkent. Márpedig ez az időintervallum elfogadottan egy TikTok-videó vagy egy tévés megszólalás előkészületi ideje, mindenben megfelelve az instant kultúra instant elvárásainak.

***

Az ötlet megszületett, az elgondolás jó és kivitelezhető. 

Már csak az kell, hogy a díszhalasok, a hüllőtartók és a madarasok bele ne pofázzanak, és szét ne barmolják az egészet!