Hirdetés

Vegyes érzelmekkel olvastam a győztes választás utáni első napon a „pesti aszfaltpalánták” magyarázatát a csúfos és totális balliberális/kommunista kudarcról. A vegyes szó részben sajnálatot, részben – igen nagy mértékben – felháborodást takar. Valamint bizonyos szégyenérzetet is, amit egy kommentelővel ellentétben nem azért érzek, mert kettős állampolgárságom ellenére inkább magyarnak, mint svédnek érzem magam.

Én azt szégyellem, hogy olyanokat kell születésük alapján „magyar honfitársamnak” tartani, akik azért szégyellik magukat, mert magyarok. Bukásuk egyik lehetséges magyarázata szerintem magyarságellenességük és a vidéket zsigerből lenéző álláspontjuk volt. Tisztelet a néhány kivételnek, akik szintén nyilatkoztak a közösségi médiában.

Egyik érvük a csúfos vereségre az volt, hogy a vidéki és a VIII. kerületi szavazó tudatlan, félig analfabéta, fogatlan és teljesen tájékozatlan egyén. Ezen emberek nagy része 65 év feletti. Ez azt jelenti, hogy esetleges félanalfabetizmusukért és emiatti tudatlanságukért az 1946-ban kezdődő és 1948-tól totálissá váló, valamint 1990-ig tartó kommunista diktatúra a felelős. Nem az utolsó 12 év! Különben ha olyan nagyon szégyellik magyar voltukat, jelenleg nincsenek zárt államhatárok, hanem szabadon hagyhatják el Magyarországot és próbálhatják meg valamelyik nyugati „paradicsomi” államban megalapozni egzisztenciájukat. Csak előtte alaposan meg kell nézniük, hogy fehér bevándorlóként milyen nagyvárosi kerületben keressenek és találjanak lakást az esetleges későbbi, személyüket érintő atrocitásokat megelőzendő (lásd „no go-zónák”, melyeket Svédországban „különösen kitett érzékeny kerületeknek” neveznek. A rendőrség szerint az ország nagyvárosaiban jelenleg több mint ötven van belőlük.).

Kapcsolódó cikkünk