Elsüllyednek-e a Moszkvával együtt Putyin álmai?
Nemcsak szimbolikus jelentőséggel bír, de katonai értelemben is komoly veszteség az orosz Fekete-tengeri Flotta Moszkva nevű zászlóshajójának elvesztése. Ez egyben az immár több mint két hónapja tartó háborúban Ukrajna egyik legnagyobb harci sikere is, amely megmutatja Kijev és a mögötte álló Nyugat erejét és elszántságát. A cirkáló elsüllyesztése körül még mindig sűrű a homály, ám tanulság már így is akad bőven.
2022. április 13-án reggel 6 óra 52 perckor a Fekete-tengeri Flotta zászlóshajója, a Moszkva Odesszától 80 tengeri mérföldre (148 kilométer) járőrözött, amikor két R–360 Neptun típusú, hajó elleni ukrán rakéta találta el. Az orosz védelmi tárca nem ismerte el, hogy ukrán támadás érte volna a hajót, tájékoztatása szerint a cirkáló lőszerrobbanás következtében kigyulladt és elsüllyedt. E verzió szerint a fedélzeten tűz ütött ki, eloltották és megpróbálták a megsérült Moszkvát a szevasztopoli kikötőbe vontatni, de nem sikerült, mert állítólag a viharos idő miatt a cirkáló elsüllyedt. Az orosz hatóságok kezdetben nem adtak hírt halálos áldozatokról, majd napok múltán közölték, hogy egy tengerész meghalt, 27-en pedig eltűntek.
A Moszkva finoman szólva sem volt az orosz flotta legmodernebb hajója. Az ellenséges repülőgép-hordozók ellen szánt 1164-es tervszámú Szlava cirkálóosztály első egysége és egyben névadója lényegében rendszerbe állítása óta nem esett át érdemi modernizáción. Építését még 1976-ban kezdték meg a mikolajivi hajógyárban, így 45 évével maga a hajótest is élettartamának végén járt. Három év múlva bocsátották vízre, majd Szlava néven 1983. január 30-án állították szolgálatba a Szovjet Haditengerészet Fekete-tengeri Flottájánál. A cirkáló a szovjet delegáció szálláshelyeként részese volt George Bush amerikai elnök és Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár 1989-es máltai csúcstalálkozójának.
A Szovjetunió széthullásakor, 1990 végén a radikális költségcsökkentés jegyében a viszonylag fiatalnak számító cirkálót modernizáció helyett kivonták a hadrendből, és csak elhúzódó állagmegóvási munkálatokat követően, immár Moszkva néven, 2000-ben került vissza a flotta állományába és lett egyúttal a Fekete-tengeri Flotta zászlóshajója. Részt vett a grúz háborúban, a többi orosz hajóhoz hasonlóan a feladata a tengeri blokád fenntartása volt. Ott volt a szír háborúban is. Előbb 2013-ban vezényelték Szíria partjaihoz, majd 2015 szeptemberében ismét, és a fedélzetén elhelyezett Fort légvédelmi rendszerrel a Latakiába telepített orosz repülőegységek légvédelmi feladatait látta el.
Mindezek ellenére a 2010-es évek második felében komolyan felmerült a cirkáló elbontásának gondolata. Habár többéves dokkban és kikötőben állást követően végül a legszükségesebb állagmegóvási és nagyjavítási munkálatokat megkaphatta, azok csak a normál működéshez voltak elegendők. Jellemző, hogy a Moszkva még a testvérhajónak számító Usztyinov marsall modernizált automatikus tűzvédelmi rendszerét sem kapta meg. Pedig ez most talán segíthetett volna. Legközelebb az ukrajnai orosz invázió első napjaiban a Kígyó-sziget elleni támadás során került a hírekbe. A Moszkva rádión keresztül üdvözölte a sziget helyőrségét és követelte a megadást, mire azt a választ kapta, hogy „orosz hadihajó, húzz a f…ba!”. Ezután minden kapcsolat megszakadt a Kígyó-szigettel, a tizenhárom fős ukrán helyőrséget pedig elfogták, Zelenszkij elnök már hősi halottaknak is nyilvánította és kitüntette őket, mikor fogolyként felbukkantak Szevasztopolban.
Így érkeztünk el 2022. április 13-hoz, amikor a hajó ismét nem messze a Kígyó-szigethez őrjáratozott. Rögtön emeljük ki, hogy hetek óta bejáratott útvonalon, ráadásul kísérő hajó nélkül. Miközben a Fekete-tenger térségében a támadást megelőző napokban Forte10/11 kódjelű Global Hawk drónok és RC–135 River Joint felderítő repülőgépek cirkáltak. Ezekkel pedig az ukrán haditengerészet valós idejű információkat kaphatott az orosz flotta egységeinek aktuális helyzetéről.
Ezt a verziót megerősítve a napokban a brit The Times azonban arról ír, hogy a találat előkészítésében az Egyesült Államok egységei is részt vehettek. A cikk szerint a támadás napján a térségben jelen volt az amerikai haditengerészet P–8 Poseidon felderítő repülőgépe. Ennek pontosan az a feladata, hogy megkeresse az ellenséges hajóegységeket, és azok pontos helyzetéről jelentsen. Ez magyarázhatja az ukrán csapás sikerét is. Az öt méter hosszú, 150 kilogrammos robbanófejjel ellátott Neptun rakéták ugyanis csak repülésük legvégén kapcsolják be saját radarjukat a célra vezetéshez. Az indításhoz tehát tudni kell, hol található az ellenséges hajó. A Poseidon repülőgép azt is képes továbbá megállapítani, hogy az ellenséges egység radarjai, egyéb rendszerei működnek-e.
A Moszkva esetében ez erősen kérdéses, mivel védelmi rendszere el tudta volna hárítani a találatokat. Ezért azt feltételezik, hogy a radarokat zavarták, vagy be sem voltak kapcsolva. Ha nem ez utóbbi az igaz, akkor az ukránok a NATO segítségével olyan elektronikai ellentevékenységet tudtak folytatni, amelynek fedezetében a hajó védelmi rendszerei nem látták a közeledő rakétát. Az orosz Pervij Kanal műsorvezetője, Ruszlan Osztasko blogjában szintén azt erősíti meg, hogy a Fekete-tengeri Flotta zászlóshajójának a radarjait „elvakították”, méghozzá Románia területéről. Ennek kapcsán egyes orosz források azt is felvetik, hogy a hajó elleni támadást nem is ukrán rakétával hajtották végre.
Osztasko azt is pedzegeti, hogy a Moszkva azért került a célkeresztbe, mert egy ideje a lokátorai mérték be a Romániából felszálló ukrán gépeket és vezették célra az orosz elfogó vadászokat. Az orosz Szu–35-ösök a Krím repülőtereiről és Doneck környékéről felszállva így kilenc MiG-et és Szuhojt lőttek le. A cirkáló ugyanis azt a feladatot kapta, hogy Odesszától 100-120 kilométerre lásson el harci szolgálatot, hogy 250-300 kilométeres körzetben irányítsa a légteret. A Moszkva ezzel nagymértékben beavatkozott a katonai repülőgépek (helikopterek és repülőgépek) titkos átszállításába Romániából Ukrajna területére. A cirkálót tehát feltehetően figyelték, a NATO légi felderítése dolgozott rajta. Bemérték a radar pozícióját, majd Osztasko verziója szerint a Moszkvát először egy drón találta el – lokátorok és antennák törtek el –, akkor a cirkáló lelőtt egyet, de már félig „vak” volt. Ezután az ukránok két cirkáló rakétát indítottak a partról egy Románia felett lebegő NATO-gép útmutatása alapján.
Az biztosnak látszik, hogy a flotta zászlóshajójának megsemmisítését stratégiai feladatként tervezték és kezelték. Ettől függetlenül az egész történet egyrészről nagyon „oroszos”, másrészről pedig jól mutatja, mekkora katonai támogatást kap a Nyugattól Ukrajna. Itt messze nemcsak a 19 országból dőlő, egyre komolyabb minőségű fegyverszállítmányokra, hanem a közvetlen hadvezetési tanácsadásra és az azonos idejű felderítési információkra kell gondolni. Ez utóbbit jól mutatja a Moszkva elsüllyesztése mellett immár kilenc orosz tábornok levadászása is. A nyugati tisztek közvetlen támogatására jó eséllyel fény derülhet a mariupoli Azovsztal alagútjainak megtisztítása során. Ebből az eltökéltségből is egyértelműen látszik, hogy a Nyugat, azon belül is mindenekelőtt az Egyesült Államok célja túlmutat Ukrajnán. Pontosabban itt, az ukrajnai harcmezőkön akarja Washington hosszú időre helyretenni Moszkvát. Természetesen az ukrán nép segítségével és akár Ukrajna lerombolása árán is.
Ezzel szemben Oroszország újrapozicionálná önmagát az átalakuló világban, így az ő céljai is túlmutatnak Ukrajnán. Ehhez azonban előbb ezen a harcmezőn kell győzni, és mint a Moszkva esete is mutatja, ez nem is olyan könnyű, mint ahogy Moszkvában esetleg sokan gondolták. Az két hónap után már egyértelmű, hogy fél gőzzel nem lehet nyerni. Ukrajna annál keményebb ellenfél. Az orosz vezetés a modern fegyvereket láthatóan félti, az egész hadsereg modernizációja pedig még messze van az ideálistól. Különösen érvényes ez a flottára. De baj van a mentalitással is. Mintha a rendszer árnyoldalai ütköznének ki a háborúban is. Nem elég rugalmas a hadsereg irányítása, és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a Fekete-tengeri Flotta zászlóshajója nem hajózhat egyedül, radar nélkül, rádiócsendben az ellenséges fegyverek hatótávján belül. De mintha még a vízzáró rekeszek sem lettek volna bezárva. A sort még folytathatnánk, de úgy tűnik, az orosz csapatok két hónap alatt felfogták, hogy olyan háborúba keveredtek, amilyenre talán nem is számítottak. Erre szükség is van, mert ez a háború jó eséllyel a most kezdődő donbaszi csatában dől el, és az orosz hadseregnek össze kell szednie magát, ha nem akarja, hogy az orosz álmok a Moszkvával együtt elsüllyedjenek.
