Szívszorító

Anthony teljesen elvesztette a kapcsolatát a külvilággal, de még nagyobb probléma, hogy minderről fogalma sincs; súlyos demenciában szenved, olykor még a lányát sem ismeri fel. Florian Zeller saját színdarabjának adaptációja a legnyomasztóbb horror, amelyet nem is annak szántak: a szellemi leépülést még egyetlen alkotás sem mutatta be fájóbb hitelességgel. A rendező lehengerlő bravúrja, hogy a betegség ábrázolásába a nézőt is bevonja: a cselekmény csaknem végig egyetlen lakásban játszódik, a berendezési tárgyak vagy a falon függő festmények pedig éppen úgy változnak, ahogyan a címszereplő emlékei torzulnak. Még hangsúlyosabb ez játék a fel-felbukkanó szereplők esetében, akik mindig más arcukat mutatják, de mivel az idős férfi szemszögéből követjük a cselekményt, magunk sem tudjuk elkülöníteni a valóságot a hallucinációktól. Anthony Hopkins élete alakítását nyújtja, méltán kapta meg tavaly a második Oscarját. Az apa az utóbbi idők egyik legkiválóbb és legszomorúbb filmje, ezért is fájó, hogy néhány speciális vetítést leszámítva elkerülte hazánkat, most azonban az HBO Max kínálatában megtekinthető.