Semjén Zsolt: Jogunk van az önvédelemhez

– A választás után Ferenc pápa fogadta a magyar miniszterelnököt és az őt kísérő delegációt. Ezek szerint szent a béke a két fél között. Megalapozatlan a baloldali véleményformálók zavarkeltése?

– A katolikus egyház és a Szentatya vonatkozásában a baloldal az utolsó, aki véleményt mondhat… Szent István országában – ahol a kereszténység történelmileg és szociológiailag is releváns – természetszerű, hogy az ország kereszténydemokrata kormányának feje az egyetemes kereszténység legfontosabb személyiségéhez, Róma püspökéhez menjen először tisztelgő látogatásra megválasztása után.

– Mit magyarázott félre a baloldali sajtó a pápa megnyilatkozásaival kapcsolatban? A magyar kormány álláspontja tényleg ellentétben áll azzal, amit a Vatikán, a pápa képvisel?

– A migráció az a téma, amivel szembe akarják állítani a magyar kormányt a pápával. Noha csak egész egyszerűen más állapotbeli kötelessége van a Szentatyának, és más a magyar kormánynak. A pápa a világegyházat képviseli, és így az egyetemes emberiség szempontját nézi. Mi pedig Magyarország, a magyar nemzet érdekeit először, másodszor és harmadszor, és csak utána jöhetnek más szempontok. Jogunkban áll megvédeni például az identitásunkat, sőt, kötelességünk nemzeti identitásunk megvédése. Ezért más nézőpontból mérlegeljük a migráció kérdését. Magyarország kereszténydemokrata kormánya számára fontos a Szentatya iránymutatása. Hit és erkölcs kérdésében a római pápa álláspontja a katolikusok számára normatív. Bizonyos világi kérdéseket illetően pedig tisztelettel meghallgatjuk a véleményét. A katolikus egyház tanítása szerint mindenkinek – az egyes embereknek és az államoknak egyaránt – kötelezettségeik vannak a menekültekkel szemben, ugyanakkor elismeri, hogy az államok felelősséggel tartoznak polgáraik biztonságáért. Mi ezzel összhangban azt valljuk: karitáció a migránsokat illetően, de önvédelem a migrációval szemben. A migráció ugyanis lényegileg rossz dolog. A cél csak az lehet, hogy minden ember emberi életet élhessen a szülőföldjén. Ha ez valamilyen körülmény – például háború – miatt lehetetlenné válik, az első biztonságos országban védelmet kell nyújtani a menekülőknek addig, amíg a veszély fennáll. Olyan jog azonban nem létezik, hogy valaki a világ bármely pontján eldöntheti, hogy a világ mely országában akar élni. Egy szuverén államnak joga van megmondani, hogy beenged-e valakit a területére vagy sem. És egy szuverén államnak – és polgárainak – joga van a saját identitásának, életformájának a védelméhez. Például ahhoz, hogy az otthonánál harang szóljon, ne müezzin.

– Orbán Viktor egy Szent Márton-bronzplakettet kapott ajándékba Ferenc pápától. Tudatában annak, hogy Szent Márton valódi béketeremtő volt, mintha a Szentatya szándéka az lett volna, hogy kifejezze elismerését a kormánynak a béke érdekében tett erőfeszítéseiért.

– Az orosz–ukrán háború tekintetében tökéletesen megegyezik a pápa és a magyar kormány álláspontja: békét akarunk, nem háborút. Mindenkinek joga van a biztonsághoz, a nemzetközi jog érvényesüléséhez, beleértve a kisebbségi jogokat! Meg kell akadályozni a háború eszkalálódását; a Szentatya sem helyesli a fegyverszállítást. A szent legendájából azt is tudjuk, hogy kettévágta a köpenyét, és egy koldusnak adta a felét. A plakett így nyilván utalás volt a karitász fontosságára is, és elismerés az ukrán menekültek – ők valóban menekültek – fogadásáért és befogadásáért. A pápa jót nevetett, mikor a miniszterelnök azt mondta, Varga Mihály pénzügyminiszter úr is megérti, hogy a köpeny felét a szegényeknek adjuk, de mindig hozzáteszi, hogy a másik fele kincstári tulajdon, azzal a pénzügyminisztériumnak kell elszámolni. Az ajándékon túl azonban több jelzésértékű gesztust is tett nekünk a Szentatya.

– Milyen gesztusokról van szó?

– A katolikus egyház számára a húsvét a legnagyobb ünnep, a nagyhét és az azt követő fényes hét. A húsvét utáni napokban ezért nincs itt az ideje az audienciáknak. Velünk, magyarokkal kivételt tett. Ráadásul ha formálisan nézem, a látogatás időpontjában Orbán Viktor leköszönő miniszterelnök volt, az ilyen lehetőség pedig a hivatalba lépőkre vonatkozik. A találkozó bensőséges voltáról sokat elárul, hogy a pápai audienciák természetüknél fogva formalizáltak, a szokásos rend, hogy a pápa húsz percet beszél az illetővel, utána tízet a családdal, illetve a kísérettel. A Ferenc pápa és Orbán Viktor közötti beszélgetés 40 percig tartott. És hozzá kell még tennem, hogy a Szentatyának láthatólag erős fájdalmai voltak a térde miatt. Másnap kórházba kellett mennie, minden más programját lemondta. Tehát az, hogy ilyen fájdalmak között fogadott minket, személyes gesztusnak tekinthető.

– A találkozón felmerült az is, hogy Ferenc pápa hamarosan ismét Magyarországra látogat. Lehet már részleteket tudni az eseményről?

– Az Eucharisztikus Kongresszus valóban csodálatos volt! A Szentatya meg volt hatódva attól a szeretettől, amivel a magyar hívek a Hősök terén fogadták. Mielőtt felszállt a repülőgépre, még beszélgettünk, megígérte, hogy visszatér Magyarországra egy hosszabb apostoli látogatásra. 2023 tavaszán láthatjuk vendégül újra. Az alkotmányos rendnek és az egyház szabadságának megfelelően erre az apostoli látogatásra a Magyar Katolikus Püspöki Kar meghívására kerül majd sor, ehhez a magyar állam csatlakozik és minden támogatást megad.

– Feltételezem, a pápán is van politikai nyomás, hogy tartsa távol magát a magyar kormánytól. Így különösen nagy a jelentősége, hogy közösséget vállal a magyarokkal.

– A pápa elsősorban Krisztus földi helytartója, másodsorban Vatikán állam feje. Az egyház természetéből kifolyólag a pápaság az örökkévalóságban gyökerezik, arra irányul, de a világban létezik, mint mindannyian. Politikai nyomások és ellennyomások érik a pápaságot és magát a pápát is. Az én személyes tapasztalatom az, hogy a vatikáni államtitkárságon jobban érezteti hatásait a világ politikai konstellációja. Az államtitkárság jobban ki van téve a mainstream nyomásának, a Szentatya azonban teljesen szuverén módon gondolkodó és cselekvő személy.

– Evezzünk uniós vizekre! A politikai nyomás kapcsán eszembe jutott, hogy európai parlamenti képviselőjük, Hölvényi György sem lehet elkényeztetett helyzetben az Európai Néppártban (EPP). Vannak még olyan néppárti képviselők, akikkel érdemes szóba állni?

– Ha nem volnának, nem maradtunk volna a Néppártban. Tény, hogy a hitvalló keresztény vonal kisebbségbe szorult, azt azonban nem merném állítani, hogy teljesen marginálissá vált volna. Ha a kérdés arra irányul, hogy a KDNP miért maradt a Néppártban, akkor arra három nyomós okom volt. Először is a KDNP előbb volt a Néppártban, mint maga a Néppárt. Az EPP ugyanis az EUCD és az EDU egyesüléséből jött létre. A KDNP mind a két elődszervezetnek tagja volt. Amikor ’90-ben, a Kereszténydemokrata Néppárt parlamenti erővé vált, teljes jogú tagjaivá lettünk mind a két elődszervezetnek, ahol Surján László alelnök is volt annak idején. Kohl kancellár és Antall József hívott meg minket a szövetségbe, ezt a tradíciót és szellemi tőkét nem adom fel. Második indokunk: Magyarország érdeke, hogy a kisebbik kormánypárt Európa – szerintem még mindig – legkomolyabb politikai pártcsaládjában maradjon. Harmadrészt pedig miután a határon túli magyar pártok az RMDSZ-től a felvidékiekig az Európai Néppártban vannak, az a helyes, ha együtt marad a magyarországi és a határon túli magyarság képviselete. A KDNP-nek egyébként nem volt konfliktusa a Néppárttal. Az sem titok, hogy a Néppárt vezetői közül többen fontos gesztusokat tettek azért, hogy a KDNP tagja maradjon az EPP-nek.

– Az utóbbi időben azonban jelentősen megváltozott a Néppárt iránya. Egy hangos kisebbség uralja a közösséget?

– A Donald Tusk-féle – lengyel belpolitikától motivált – ámokfutás az oka annak, hogy a Néppárt már messze nem az, ami Martens vagy még Daul idejében volt. A probléma gyökere az, hogy annak idején fölvettek a szövetségbe egy sor észak-európai marginális liberális pártot, hogy megtartsák elsőségüket az EP-ben. Ezek a pártok, noha a saját országukban szinte semmilyen súlyuk nincs, hangos liberálisok. A mi politikai hitvallásunk az, hogy a Néppártot – és Európát – vissza kell vezetni az Adenauer, Schuman, De Gasperi által kijelölt útra, akik a szuverén nemzetekre és a keresztény civilizációra épülő Európai Uniót álmodtak meg. Úgy fogalmaztuk meg Hölvényi Györggyel, hogy az Európai Unió bűnben él, de nem bűnben fogant.

– Apropó Európa bűnei. Brüsszel Kirill moszkvai pátriárkát is szankció alá vonná. Meg akarják tiltani, hogy a keleti egyház – hívei létszámát tekintve – legjelentősebb vezetője az Európai Unió területére lépjen. Magyarország bejelentette, hogy megvétózza a javaslatot. Kitartunk az álláspontunk mellett?

– A szerb pátriárkától kezdve az örmény katholikoszig és a magyar ortodoxok jelentős része is azt kérte a magyar kormánytól, akadályozzuk meg Kirill pátriárka szankciós listára kerülését. És ez így helyes! Természetesen lehet vitatkozni a pátriárka ukrajnai háborúval kapcsolatos véleményével, ez azonban nem változtat azon, hogy személyében sok millió európai ember lelki vezetőjéről van szó. A szankció megszavazása beláthatatlan precedenst teremtene az unióban. Ma a politikai véleménye miatt szankcionálnák Kirill pátriárkát, a következő pillanatban majd más egyházfőket, teszem azt az LMBTQ-lobbival kapcsolatos véleményük miatt tesznek előbb-utóbb szankciós listára. A politikusokat és gazdasági szereplőket, akik bizonyítottan bűnösök háborús cselekményekben, tegyék szankciós listára, de a magyar kormány álláspontja az, hogy az egyházi vezetőket ki kell hagyni mindennemű politikai játszmából.

– A KDNP-é a második legnagyobb frakció a parlamentben. Mit jelent, mire garancia a KDNP részvétele a kormányban?

– A Fidesz–KDNP-szövetség minőségileg teljesen más, mint a többi koalíciós konstrukció. Ez bajtársi szövetség, aminek a lényege, hogy a KDNP keresztény világnézeti párt, a Fidesz pedig egy kereszténydemokrata ihletettségű, nagy gyűjtőpárt. Együttműködésünk biztosítja egyfelől a hiteles kereszténydemokrácia biztos megőrzését, illetve másfelől a társadalmi többség elérését. Minden keresztény párt számára az az alapdilemma, hogy ha az egyház tanítása szerinti, virtigli keresztény párt kíván maradni – beleértve a házasság és a magzati élet védelmét –, akkor nehezen szerezhető meg a társadalmi többség, és a végén egy hitbuzgalmi egyesületté válik. Egy politikai pártnak azonban az a célja, hogy formálja a társadalmat. Ha viszont a társadalmi többség megnyerése érdekében lépésről lépésre feladjuk a keresztény értékeket – mint tették azt a nyugat-európai keresztény pártok –, akkor majd joggal fel lehet tenni a kérdést: mitől vagyunk keresztény párt? Ennek a problémának a megoldása, az önfeladás nélküli kereszténydemokrácia megjelenítése és a társadalmi többség elérése a Fidesz–KDNP-szövetség által lehetséges. Ennek sikerét mi sem bizonyítja fényesebben, mint hogy szellemi tekintetben ma mi vagyunk Európa legkereszténydemokratább kormánya, ugyanakkor politikai értelemben toronymagasan nekünk van a legnagyobb támogatottságunk az egész unióban.

– Április 3-án történelmi sikert aratott a Fidesz–KDNP. Ez az együttműködés sikere? Sokáig úgy tűnt, kereszténydemokrata koalíció ide vagy oda, szoros lesz a verseny.

– Afelől nem volt kétségem, hogy a választást megnyerjük, kétharmados győzelemre azonban nem számítottam. De hát tudjuk: Isten a történelem ura, a sok imádság meghallgattatott. Másrészről pedig hiába tagadják, igenis létezik olyan, hogy néplélek. A magyar nemzet egészének van egy mély történelmi tapasztalata. Amikor a nemzet ösztöneiben azt érzi, hogy veszélyben a haza, akkor ezek a nagyon mélyen ülő reflexek, ösztönök, tapasztalatok, tanulságok működésbe lépnek. Migráció ügyében is ez a történelmi tapasztalat szólalt meg a magyar emberekben, 150 évnyi török hódoltság után még egyszer nem akarunk a saria árnyékában élni. És most a háború újra előhívott mély történelmi tanulságokat a nemzetből!

– Mit rontott el az ellenzék?

– Szerintem három strukturális probléma van, ami a baloldal kudarcát okozta. Az első morális természetű. Ez a szíve közepe az ellenzék összeomlásának. A történet Heller Ágnesig nyúlik vissza, aki azzal a javaslattal állt elő, hogy ahhoz, hogy leváltsuk Horthyt, álljunk össze Szálasival. És ezt finanszírozza meg az óceán túloldaláról Soros György. Ez olyan erkölcsi meghasonlást jelentett, ami morálisan megölte az ellenzéket. Ez liberális szempontból az önszembeköpés, de szélsőjobbról is működésképtelen. Nem véletlen a Jobbik csődje. Azt csak megjegyzem a balliberális véleményformálóknak, hogy akiknek komilfó Z. Kárpát és Gyöngyösi Márton, azoknak hogy lehet büdös lábú a Mi Hazánk? A második strukturális probléma az volt, hogy az ellenzék nem tudta úgy pozicionálni magát, mint jövő, mint vízió, mint ígéret. Pedig ebből a szempontból normál esetben mindig az ellenzéknek lejt a pálya. Hiszen a politika egyik alapszabálya a kormány szempontjából az, hogy ami van, az nincs. Tehát a sikereket, a kormányzati teljesítményt a választók evidenciaként kezelik, és nem különösebben értékelik. A jó kormányzati teljesítmény szükséges, de nem elégséges feltétel a választási győzelemhez. Az ellenzék azért van mindig helyzeti előnyben, mert a kormány arról beszél, hogy mit ért el, a jó kormányzati teljesítményre tud hivatkozni. Az ellenzéknek nagy előnye az, hogy azt tudja mondani, van egy vízióm, van egy elképzelésem a jövőről, ami nagyon jó lesz nektek. De a Gyurcsány Ferenc vezette ellenzék nem árulhatott reményt. Mert hogy mit csinálnának majd kormányon, azt már mindenki megtapasztalhatta Gyurcsány és Bajnai idején… Tehát ők nem a jövő ígéretei, hanem a kudarcos múlt kísértetei. A harmadik fatális hiba az előválasztás.

– Pedig csodafegyverként hivatkoztak rá, amivel majd nyernek.

– Egy előválasztáson a politikai szekta tagjai döntenek a jelöltekről. Az ellenzéki előválasztás győztesei így azok lettek, akik a legszélsőségesebben fröcsögték az Orbán-gyűlöletet. Ami mögött egyébként a magyarság és a kereszténység iránti ellenszenv van. Ez azonban nyilvánvalóan nem találkozik a választókerület szavazópolgárai többségének értékítéletével és ízlésével. Az előválasztás vezetett oda is, hogy amikor nyilvánvalóvá vált Márki-Zay palástolhatatlan zavartsága, lehetetlen volt megszabadulni tőle, mert joggal hivatkozhatott arra, hogy ő nyert az előválasztáson. Ezzel a kör bezárult. És nemcsak negyedszer nyertünk kétharmadot a nemzet abszolút többségével, 54 százalékos, soha nem látott mértékű támogatásával – beleértve azt is, hogy a határon túli magyarok 94 százaléka ránk szavazott –, hanem visszaállt a centrális hatalmi erőtér! A legszerencsésebb konstrukció: mi középen abszolút többséggel, tőlünk balra csak a gyurcsányi baloldal, a maga harminc-pár százalékos üvegplafonjával, tőlünk jobbra a radikális Mi Hazánk. Voltaképpen mindig erre a kiütéses győzelemre vártunk: ’90-ben, 2010-ben, és most sikerült! Köszönöm a Történelem Urának és a Nemzetnek!