Ideológiák harca

– Az utóbbi tíz-tizenöt évben tanúi lehetünk annak, milyen ádáz küzdelmet folytat egymással a liberális és a konzervatív ideológia. Egyelőre úgy tűnik, a szélsőséges liberalizmus áll győzelemre, a konzervatív gondolat csak mostanában kezd kitörni a szellemi karanténból. Az ideológiák csatája korábban is ilyen vérre menő volt?

– Az európai történelmet végigkísérték a pénzhatalom terjeszkedési törekvései. Ezt a folyamatot mindig vér és szenvedés kísérte, mert mindig voltak olyan államok, amelyek ellenálltak annak, hogy a pénzhatalom vazallusaivá váljanak, és proxyháborúkat vívjanak a pénzhatalom terjeszkedésének szolgálatában. A középkor szakrális állami berendezkedését persze nem fenyegette veszély a világkereskedelem beindulása előtt. Az ebben kulcsszerepet játszó firenzei Mediciek és a Fuggerek még az akkori világ rendjén belül igyekeztek pozíciókat foglalni. A Medicieknek, akiknek a reneszánsz kultúra felvirágzását is köszönhetjük, sikerült négy pápát adniuk a világnak, így vonva befolyásuk alá az egyházi hatalmat is. A Fuggerek pedig megkaparintották a búcsúcédulák árusításának jogát, és mohóságuk elvezetett a reformáció megjelenéséig. A fordulat a gyarmatosítások korával következett be, hiszen a zsíros üzletek reményében nagy bankházak finanszírozták a tengeri flották építését és felszerelését Spanyolország, Portugália és Anglia eladósításával. Az i-re a pontot a Bank of England 1694-es megalapítása tette fel azzal, hogy az állam a pénzkibocsátás jogát a király helyett a magánpénzek urainak engedte át. Hiszen a Bank of England alaptőkéjét olyan emberek, olyan banktulajdonosok hordták össze, akiknek a kilétét még ma sem ismerjük pontosan. Ugyanerre a mintára jött létre később az USA jegybankjának szerepét betöltő Fed. A pénzkibocsátó magánpénzhatalom pedig alapjaiban rendítette meg a szakrális állam szuverenitását.

– Azóta eltelt néhány száz év, mialatt szép számmal születtek világjobbító ideológiák. Ezekről érdemes szót ejteni?

– Érdemes és kell is. Hiszen a XVII. századi Angliában születtek meg azok az eszmék, amelyek küzdelméből kialakult az a társadalmi rend, amit ma demokráciának hívunk, és létrejöttek az első hatalomért küzdő pártok. Két nagy érdekcsoport állt szemben egymással. Az egyik csoport, a fiziokraták azt állították, hogy értéket teremteni csak a föld megművelésével, termeléssel és Isten segítségével, az emberek verejtékével lehet. A velük szemben állók, a merkantilisták úgy látták, az érték a kereskedelemből származik, ezért az állam dolga az, hogy biztosítsa a szabadkereskedelem feltételeit. Ugye ismerősek ezek a gondolatok? Mert ezek voltak azok, amelyek a következő kétszáz-kétszázötven évben bejárták Európát, és különböző, az arisztokráciával és a királyokkal is jó kapcsolatokat ápoló titkos társaságok révén izmosodtak, fejlődtek tovább. Nem mellékesen pedig ezek szolgáltatták azokat a jelszavakat, amelyeket a zászlóra lehetett tűzni a pénzhatalom terjeszkedését szolgáló háborúkban.

– Ezek az eszmék Magyarországot sem kerülték el. A jakobinusok is ebből a merkantilista eszmerendszerből táplálkoztak?

– Hogyne. És II. József, a kalapos király is, aki ezek szellemében szervezte újjá Ausztria–Magyarországot. Igaz, a halálos ágyán visszavonta a rendeleteit, mert ráébredt, hogy azok elsősorban az Ausztriát uraló pénzhatalom érdekeit szolgálják.

– A XIX. század nagy eszméi, a marxizmus és a liberalizmus hogyan illeszthető be ebbe a sorba?

– Mindkettő ugyanannak a fának a két ága, és mindkettő a magánpénzhatalom finanszírozásával lombosodott. Ezek leplezett szerepe kettős volt. Az egyik, hogy titkos társaságok vagy illegális pártsejtek segítségével belülről támadják, bontsák le azt az államszervezetet, amely kisebb-nagyobb arányban még őrizte a szakralitás maradékait. Másik az, hogy előkészítse a társadalmi-gazdasági reformokat, amelyek révén a pénztőke kifoszthatja, legatyásíthatja az államokat. A marxizmus azokhoz szólt, akiknek már nem volt egyebük, mint a munkaerejük, a liberalizmus pedig azokhoz a polgári rétegekhez, amelyek úgy érezték, gátolják őket az aktuális szabályok.

– De ugye Hitlert nem a nemzetközi pénzhatalomnak köszönhetjük?

– Hitler hatalomra jutásának és a náci Németország üstökösszerű felívelésének pénzügyi hátterét még nem tárta fel teljesen a tudomány. Annyi azonban bizonyos, hogy Hitler megválasztása és a paramilitáris szervezetként induló, 400 ezer fős SA felszerelése nagyjából százmillió dollárba került. Az sem teljesen világos, miként sikerült Hitlernek az évi 50 milliárd birodalmi márkát kitevő GDP-t 1933 és 1939 között 110 milliárdra növelni. Annyi azonban bizonyos, hogy létrehoztak két állami vállalatot, az egyik az infrastrukturális fejlesztésekért, a másik a hadiipar felfuttatásáért felelt. A finanszírozó a német Reichsbank volt, amelynek az igazgatótanácsában ott ült egy Warburg, annak a családnak a tagja, amely egyike a Fed megalapítóinak. Az így megerősített Németországot már neki lehetett vezetni a pénzügyi háttérhatalommal szembeni kommunisztikus ellenhatalom kiépítésén dolgozó Szovjetuniónak. Más kérdés, hogy Hitler vérszemet kapott, és világháborút indított, mert faji alapú birodalmat akart építeni. Ezzel már sértette a háttérhatalom üzleti érdekeit is.

– Arról már korábban beszéltünk, hogy a 68-as diáklázadások és a kommunisztikus eszméket újrafogalmazó Frankfurti Iskola filozófusainak támogatása azt a célt szolgálta, hogy az arany­alapon nyugvó pénzrendszer helyét átvegye a dollár, amely világpénzként ellenőrzése alá vonhatta a világkereskedelmet. De minek köszönhetjük, hogy az utóbbi tizenöt évben felpörögtek és mindent elöntöttek az elfajzott liberális eszmék: az eltörlés kultúrája, a kritikai fajelmélet, a genderfilozófia?

– Ezek nem új dolgok. A fajelméletet már feltalálta Hitler, az eltörlés kultúráját Sztálin és Mao. A gendercsírákat is megtalálhatjuk a korábbi diktatúrák filozófiájában. De én az eszement izmusok közé sorolom a zöldideológiát és a nyílt társadalomét is. Ezek mindegyike egy-egy racionálisnak tűnő mondanivalóra épül, amelyet azután elvisznek a totális irracionalitás felé, nehogy az embereknek eszükbe jusson a társadalom égető ügyeivel foglalkozni.

– Ám az eszement izmusok terjedését dollárszázmilliókkal támogatja a Soros-hálózat. Sorosról pedig tudjuk, hogy nem önálló entitás, a magánpénzhatalom arcának tekinthetjük. Miért érdeke a háttérhatalomnak, hogy a nyugati világ teljesen elveszítse a józan eszét?

– Ezeknek az izmusoknak közös jellemzőjük, hogy szinte azonnal súlyos károkat okoznak a társadalom szövetében. Korábban a károkozás csak lassan, évtizedek, évszázadok alatt volt felismerhető. Ám most a pénzhatalom abban bízik, hogy a Nyugat társadalmai csak akkor ébrednek rá, valójában mi történt velük, amikor már késő lesz. Mert ezek az izmusok törik az utat az egypólusú világrend megszilárdítása, vagyis a pénzhatalom gazdatesteként szolgáló USA, végső soron a gyengélkedés jeleit mutató dollárvilágpénz hegemóniájának fenntartása felé.

– Csakhogy Amerika elitje már új üdvöskének tapsol. Egy Izraelben élő, amerikai egyetemeken tanító történész, Juval Harari könyveiben meghirdette a liberalizmust meghaladó, totális világdiktatúra filozófiáját. Eszerint el kell söpörni mindenféle szabadságjogot, ilyen luxusban csak a lehető legszűkebb világelitnek lehet része. Mivé lehet a világ, ha ez ideológiává fejlődhet?

– Szerencsére az ideológiák sehol nem érvényesülnek teljesen tisztán. És bízhatunk abban is, hogy vannak még nemzeti kormányok és karakán vezetők. Például India, Törökország, Irán, Oroszország vagy éppen Magyarország ellenállnak a pénzhatalom kifosztási törekvéseinek. A középhatalommá fejlődött Oroszországot, amely most vitathatatlanul eljátssza az agresszor szerepét, éppen ezért kellett beleugratni abba a proxyháborúba, amelyben Ukrajna vállalta, hogy harcol a pénzhatalom érdekeiért.