Megnyílt a Magyar Nemzeti Múzeum új kiállítása
Sisi kesztyűjétől Sztálin füléig
Sisi meggyilkolásakor viselt kesztyűjétől a ledöntött Sztálin szobor füléig gyűjtötte össze az elmúlt tizenkét év műtárgyait a Magyar Nemzeti Múzeum. Az új szerzeményeket felvonultató kiállítás megnyitóján L. Simon László főigazgató mellett beszédet mondott, és egyúttal átadta a múzeum megújult látogatói tereit is, Csák János kulturális és innovációs miniszter, akinek beiktatása óta ez volt az első nyilvános kulturális programja.
A Sisi kesztyűjétől Sztálin füléig címmel 2022. június 9-én nyílt kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeum elmúlt 12 évének műtárgy-gyarapodásából nyújt ízelítőt a látogatóknak. A múzeum gyűjteménye ugyanis az őskori kerámiaedényektől a párizsi magyar békedelegáció tagjainak autogramgyűjteményéig, római kori lófejpáncéltól a Király utcai jelvényüzlet fiókos szekrényéig sok-sok ezer tárggyal gazdagodott ebben a bő egy évtizedben. Ennek az ezerszínű anyagnak a legjava látható most a 2022. augusztus 21-ig nyitva tartó kiállításon, melynek két kiemelt műtárgya Sisi királyné kesztyűje, melyet halála napján, 1898. szeptember 10-én viselt a genfi merényletkor, és amely egy párizsi árverésről került a múzeumba, valamint a Rákosi-korszak egyik szomorú szimbóluma, a Sztálin-szobor egy darabja. Az utóbbi a szovjet diktátor bal fülének töredéke, amelyet 1956-ban a forradalmárok a Blaha Lujza téren vágtak le a szoborról. A válogatás mindezek mellett a múzeum gyűjtőkörének egészét felöleli az őskortól egészen a XX. század végéig. Így a tárlat egyik legkorábbi műtárgya egy ötezer éves, emberábrázolással díszített edény az újkőkorból, az egyik legfiatalabb pedig az a Dunagate-botrányhoz köthető bőrönd, amelyben Végvári József, a Belső Biztonsági (III/III-as) Csoportfőnökség őrnagya a szocialista korszak végóráján, 1989 karácsonyán kicsempészte a demokratikus ellenzék törvénytelen lehallgatását bizonyító iratokat.
L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója kiemelte, hogy a nemzeti intézménynek a magyar nemzet hőseinek és kimagasló történelmi személyiségeinek bemutatásán túl kötelessége egy-egy korszak „negatív figurák” munkásságát is feldolgozni. Mindez magyarázatot ad arra, mit is keres a kiállításon Kádár János íróasztala és drapp kárpittal bevont karszéke, valamint Rákosi Mátyás dolgozószobájának berendezése.
Jövőképességünk egyik alapfeltétele múltunk és örökségünk megismerése. Aki nem becsüli a múltját, az a jövőjét is semmibe veszi. Aki meg akar szabadulni zsidó-keresztény örökségétől, az a nyugati civilizáció jövőjét ássa alá. Aki meg akarja szüntetni az európai nemzetek csodálatos kultúráit, az a sokszínűséget ássa alá – figyelmeztetett a tárlatot megnyitó beszédében Csák János kulturális és innovációs miniszter, aki egyúttal a folyamatosan változó világban a kultúra állandóságára hívta fel a figyelmet. Majd a múzeumok jelentőségéről beszélt, amelyek tereiben megoszthatjuk a régiek bölcsességét és tudását, ahol bátoríthatjuk, vigasztalhatjuk egymást, és ahol minden tárgy az emberi kreativitás alkotása. Ezeken belül is egy nemzeti múzeum kiemelt szereppel bír, hiszen létének oka és értelme a magyar nemzet összetartása és az összetartozás megerősítése. A most nyílt kiállítása pedig egy olyan „morális” tabló, amely elgondolkoztat és beszélgetésekre késztet.
A kiállítás-megnyitó keretében került sor a Magyar Nemzeti Múzeum alapításának 220. évfordulójára kibocsátott emlékérem hivatalos éremavatójára, illetve a felújított előcsarnok és a kávézó felavatására is.
