Brüsszel nem lát előre
Drámai folyamatok zajlanak Európában, amiket az orosz–ukrán válság tovább súlyosbít. A sokkoló energiaárak és az energiahiány az egész kontinenst sújtják. Fel kell készülnünk arra, hogy a jövőben a már most is ellátási és nemzetbiztonsági kockázatokat hordozó importáram alig vagy egyáltalán nem lesz hozzáférhető. Vagyis még több erőművet kell építeni. Időszerű elgondolkozni azon, hogy a Paks II. atomerőmű mellett akár egy harmadik is megépüljön.
Az Oroszország ellen Brüsszel által erőltetett szankciók tovább mélyítik az energetikához köthető kihívásokat, miközben a klímavédelmi célokat is teljesíteni kellene. A brüsszeli bürokraták most azt tartják tökéletes tervnek, hogy például az orosz földgázkitettség mérséklése érdekében még több időjárásfüggő megújulót szeretnének beépíteni a rendszerbe, miközben – éppen a nap- és szélerőművek bizonytalansága miatt – döntően drágán üzemelő gáz- és szénerőműveket használnak. A helyzetet a jövőben tovább súlyosbítja, hogy klímavédelmi okokból fosszilis kapacitások esnek ki, illetve az egyes országok ideológiai alapú atomerőmű-ellenes energiapolitikája is olaj a tűzre. Arról nem is beszélve, hogy a közeljövőben döntően a közlekedés és a fűtés „zöldítése” miatt Európa egyre inkább a villamos energiára kíván támaszkodni. Mindezek összességében azt jelentik, hogy az európai rendszerben még súlyosabb kapacitáshiány alakul ki, ami Magyarország és más országok számára is az importlehetőségek beszűkülését, sőt akár megszűnését eredményezhetik.
Ilyen kapacitáshiányos időszakok már az elmúlt években is előfordultak. Gondolhatunk például a tavaly január 8-i eseményre, amelynek során egy hajszál választott el bennünket egy összeurópai rendszerösszeomlástól, de tanulságos volt a svéd „porszívólázadás” is, amikor az embereket arra kérték, hogy ne porszívózzanak, mert nincs elég áram.
Hazai kihívások
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a jelenleg üzemelő paksi blokkoknak megkerülhetetlen nemzetgazdasági szerepük van. Nyilvános pénzügyi beszámolójuk szerint 2021-ben a Paksi Atomerőműnek az egy kilowattórára jutó költsége 11,5 forintra adódott, vagyis ennyiért termelt. Ebben már benne van a Paksi Atomerőmű által a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapba befizetett 26,2 milliárd (kilowattóránként kb. 1,6) forint is. Az alapban gyűjtött pénz az atomerőmű majdani leszerelésének költségeit is hivatott fedezni. Ehhez képest például 2022-ben a nap- és szélerőművek átlagos kötelező átvételi átlagára 38 Ft/kWh volt.
Hazánk már évek óta súlyos kihívásokkal szembesül. A folyamatosan magas áramimport-kitettség mellett növekvő éves fogyasztással és rendszerterhelési csúcsokkal találkozhatunk. A jövőben pedig a közlekedés zöldítése, valamint a hőszivattyús rendszerek fokozódó elterjedése miatt a gazdaságban még inkább felértékelődik a villamos energia szerepe, miközben számos hazai erőművi kapacitás esik ki az áramtermelésből. Európában a korábban részletezett okok miatt még nagyobb kapacitáshiány várható. Sajnos az elmúlt években is megtapasztalhattuk, hogy ha baj van, akkor leginkább csak magunkra támaszkodhatunk. Ebben kulcsszerepe van a Paksi Atomerőműnek, miután Paksról származik a hazai áramtermelés fele.
Magyarországnak nincs más választása – és ezt visszaigazolta a kormánypártok támogatottsága is a választásokon –, mint az, hogy folytassa az eddigi felelős energiapolitikát. Ennek érdekében a Paks II. Atomerőmű két új VVER-1200 típusú blokkjára feltétlenül szükség van, de további erőműveket, döntően gázüzeműeket is építeni kell, különösen a hazai naperőművi kapacitások nagyarányú növekedése miatt, azok úgynevezett kiszabályozása érdekében, vagyis amikor nem süt a nap, de áramra szükség van.
Hazánk alapvető érdekeit az szolgálná leginkább, ha a hazai fogyasztás kielégítéséhez szükséges áram döntő részét hazai erőművek termelnék meg. Amennyiben a gázfüggőséget kívánjuk csökkenteni, akkor ennek a legjobb módja az atomenergia használata, hiszen Paks II. 2400 MW kapacitásával 4,5 milliárd köbméter földgázt lehet kiváltani. Mindezekre tekintettel érdemes elgondolkozni azon, hogy nem lenne-e célszerű Paks II. mellett valahol másutt egy harmadik atomerőművi blokkot, blokkokat építeni.
Kitől vegyünk?
Természetesen egy jövőbeli pozitív kormányzati döntés esetén olyan szállító kiválasztása a cél, amely többek között az adott technológiával kapcsolatban szakmailag meggyőző fejlesztési, gyártási, karbantartási és üzemeltetési tapasztalattal, valamint nemzetközileg is elismert referenciákkal rendelkezik. Rendkívül fontos szempont továbbá a gazdaságosság, a hazai cégek beszállítási lehetősége és a százszázalékos állami tulajdon garantálása. Ezek a stratégiai szempontok azért fontosak, mert sajnálatos módon egyes országok ilyen típusú kritériumok helyett az atomerőművi projektek vonatkozásában inkább csak politikai döntéseket hoznak. Itt gondolhatunk az Ukrajnába tervezett amerikai AP-1000 típusú blokkok építésére (ilyen típus az USA-ban még csak építés alatt áll), de Románia is olyan amerikai SMR-technológiát kíván megvalósítani, amely az első prototípus lesz, hiszen ilyen sem üzemel sehol a világon. Ezzel szemben Oroszország csak és kizárólag olyan technológiákat exportál, amelyek otthon már bizonyítottak.
A kismodulárisreaktor-technológia (SMR) azért fontos, mert a nagy beépített kapacitású atomerőművek mellett a világnak egyre nagyobb szüksége van a megbízható, mobil, gyorsan telepíthető és megépíthető, klímabarát hő- és villamosenergia-termelésre. Az előnyök között említhető, hogy ilyen SMR típusú egységekkel például a távoli, nehezen megközelíthető területeken is biztosítani lehet a nap 24 órájában a stabil és klímabarát energiatermelést. Ilyen egységeket számos atomenergetikai cég is fejleszt, de Oroszország ebben is élenjáró.
Évtizedes tapasztalat
2020-ban a Paks II. Atomerőművet is építő Roszatom kereskedelmi üzembe állította a világ első, Lomonoszov akadémikus nevét viselő úszó atomerőművét a kelet-szibériai Pevek városában. Az erőművet az Afrikantov Gépipari Kísérleti Tervezőiroda által kifejlesztett két darab KLT-40S típusú reaktor működteti. Ezek együttes hőteljesítménye 300 MW, villamos teljesítménye 70 MW. Az úszó atomerőmű látja el Peveket és térségét villamos és hőenergiával.
Az ilyen típusú erőművek folyamatosan tudnak üzemelni, ezért nagyon gazdaságosak. A reaktorokban a nukleáris üzemanyagot csak 4-5 évente kell cserélni. Az erőmű tervezett üzemideje 40 év, de ez akár 50 évre is kitolható. Oroszország a hasonló reaktorokkal kapcsolatban több évtizedes működtetési tapasztalat, valamint kipróbált és bevált technológiák birtokában van. Gondoljunk csak az orosz atomjégtörőkre! A világ első – azóta múzeumként működő – atommeghajtású jégtörőjét, a Lenint már 1956-ban üzembe állították.
Ez az innovatív technológia kiválóan alkalmas arra, hogy távoli területeket, adott esetben a gazdaságilag fontos partvidéki területeket hő- és villamos energiával lássa el. Mindezt fenntartható módon, biztonságosan és a klímavédelmi céloknak is megfelelve, szén-dioxid-kibocsátás-mentesen. Az erőmű nem kötődik egy adott helyhez, ezért szükség szerint oda lehet vontatni, ahol áramra és hőenergiára van szükség.
A Roszatom azonban ennél sokkal többet kínál. Oroszország legújabb atomjégtörőinél már az SMR-megoldások következő generációját fogják alkalmazni. Emellett pedig már szárazföldi SMR-alapú atomerőművi technológiája is rendelkezésre áll. A vállalat tavaly augusztusban már megkapta a szükséges engedélyt Oroszország és egyben a világ első szárazföldi SMR-alapú atomerőművének megépítésére Jakutföldön. Az atomerőmű lelke az orosz atomjégtörőkön már jól bevált 3+ generációs, RITM-200 típusú reaktor lesz. A RITM típusú reaktorokat általában párban alkalmazzák. A konstrukció változatait a legújabb orosz atomjégtörők közül háromba – az Arktikába, a Szibirbe és az Urálba – építették be. Az első ilyen szárazföldi atomerőmű pedig várhatóan 2028-ig fog elkészülni.
Az európai energiakrízis legfőbb tanulsága, hogy az energiapolitikai döntéseknek az egész gazdaságra kiható, messzemenő következményei vannak. Éppen ezért ha felelősen állunk a klímavédelmi, ellátásbiztonsági és versenyképességi célok teljesítéséhez, akkor az áramtermelésben a megújuló energiaforrások és az atomerőművek növekvő részarányára feltétlenül szükség van. Méghozzá úgy, hogy a döntések révén minimalizálni lehessen az importszükségletet, garantálni az ellátásbiztonságot, az olcsó áramot és a klímavédelmi célok teljesítését.
A szerző atomenergetikai szakértő, az atombiztos.blogstar.hu oldal szerzője.
