A tárcavezető azt mondta, hogy a háború célja Moszkva szempontjából változatlanul Ukrajna „nácitlanítása” és demilitarizálása, abban az értelemben, hogy ennek az országnak a területéről nem érheti semmilyen fenyegetés Oroszország biztonságát. Lavrov szerint az orosz fél a március végi isztambuli kétoldalú tárgyaláson kész lett volna elfogadni az akkori helyzetből kiinduló ukrán megállapodási javaslatot.

Közölte, hogy a „földrajz” mostanra megváltozott, már nemcsak a szakadár Donyecki és a Luhanszki Népköztársaságot, hanem Herszon és Zaporizzsja megyét és más ukrajnai területeket is érinti, „és ez a folyamat folytatódik, méghozzá következetesen és kitartóan folytatódik”.

Hangsúlyozta: ahogy a Nyugat egyre több nagy hatótávolságú fegyvert, például HIMARS rakéta-sorozatvetőket „pumpál” Ukrajnába, a különleges művelet földrajzi céljai még távolabb kerülnek a jelenlegi vonaltól. A külügyminiszter azt mondta, Oroszország nem engedheti meg, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök vagy „bárki, aki a helyébe lép”, nagy hatótávolságú fegyverekkel fenyegesse a területét vagy a szakadár köztársaságokét.

Hangot adott véleményének, miszerint a jelenlegi helyzetben „semmi értelme” az orosz-ukrán béketárgyalásoknak, mert állítása szerint már az első, Fehéroroszországban megtartott tárgyalási fordulókon megmutatkozott, hogy az ukrán fél „nem kíván semmit sem komolyan megvitatni”. Emlékeztetett rá, hogy Kijev Moszkva felhívására foglalta írásba, milyen konkrét megállapodásokról kíván tárgyalni, és az orosz fél az ukrán alapelvek szerint hajlandó is lett volna egyezkedni, ám április 15. óta ukrán részről semmit nem hallani erről a dokumentumról. Ehelyett, mint mondta, azt hallani, hogy mit mond „szegények érdekében” a német kancellár vagy az Európai Bizottság elnöke.

Hirdetés
Korábban írtuk

A miniszter álláspontja értelmében az Egyesült Államok nem hagyja, hogy Ukrajna megtalálja a diplomáciai kiutat a kialakult helyzetből. Azt állította, hogy Washington és London azáltal, hogy fegyvert szállít Kijevnek, megpróbálja egymásnak ugrasztani Oroszországot és Európát. Nehezményezte, hogy a béke, valamint az orosz ajkú lakosság jogainak tiszteletben tartásának ígéretével hatalomra került Volodimir Zelenszkij ukrán elnök „nagyon gyorsan” irányt váltott.

Szergej Lavrov szerint Oroszország komoly veszteség nélkül tudna átállni más vásárlókra, ha Európa elállna energiahordozóinak vásárlásától. Ha pedig Európa hirtelen megváltoztatná álláspontját, és felajánlaná Oroszországnak a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok helyreállítását, akkor Moszkvának ezt nem lenne szabad elutasítania, de előbb meg kellene néznie, hogy előnyös-e a számára, és csak aztán reagálnia.

Meglátása szerint az unió kimerítette az Oroszország elleni szankciók összes lehetséges szféráját. Ismételten leszögezte, hogy egy nukleáris háborúnak nem lehet győztese.

Lavrov az egyórás interjúban arról is beszélt Margarita Szimonyjannak, az RT főszerkesztőjének, hogy az Ukrajna elleni „különleges hadművelet” bejelentése után az „elkerülhetetlenség” érzése fogta el, az invázió megkezdése után pedig „még megkönnyebbülés” is. Utóbbit azzal magyarázta, hogy Oroszország hosszú éveken át nem tudott választ adni a Donyec-medencei és az orosz embereknek arra a kérdésére, hogy „meddig szabad megengedni a józan észnek, a népnek, a Biztonsági Tanács határozatának és a hozzá kapcsolódó, szemtelenül elszabotált dolgoknak a megcsúfolását”.