Aki szombat délelőtt belépett a Hungexpo területére, mindenképpen zavarba esett. Nem tudhatta ugyanis, hogy mi lesz ott, cigánygyűlés vagy a fegyveres erők ünnepe. Annyi rendőrautót és kezeslábasba öltözött rendőrt lehetett látni.

– Hát mit gondolnak ezek rólunk! – döbbent meg egy elektor, amint a B pavilon előtt ácsorgott, bebocsáttatásra várva.

Nem volt könnyű bejutni. A biztonsági őrök akkurátusan átkutatták a táskákat, minden belépőnek át kellett haladnia az elektromos kapun, amely azonnal sípolni kezd, ha fémtárgyat érzékel valakinél. Természetesen becsúszott egy-egy hiba. Volt olyan elektori társaság, amelyik megérkezése után mindjárt megterített magának odabent, mintha csak valamilyen turistaútra érkezett volna. A jó kis hazai csirkecomb, no meg a sült oldalas miatt legfeljebb a büfések lehettek volna idegesek. De a szigorú ellenőrzés dacára egy csontnyelű kést is sikerült behozniuk a romáknak. Igaz, csak a kenyeret szegték vele, ám ki tudhatta előre, mit hoz még a viharosnak ígérkező elektori gyűlés.

Négy büfé várta a pavilonon belül a falatozókat. A kávé 160, a bécsis zsemle 280, egy adag csirkepörkölt pedig 400 forintba került. Ezeket az árakat nyilván annak tudatában határozták meg a büfések, hogy a romák semmit sem sajnálnak a torkuktól és a hasuktól. Persze nehezen indult a forgalom, hiszen csak lassan szállingóztak az elektorok. A kezdésként meghirdetett 11 órára körülbelül az egynegyede futott be vagy még annyi sem.

– Jönni kell a többinek is, különben határozatképtelen a gyűlés – magyarázta egy küldött. – Többet már nem ismételhetünk, így is dühösek már a magyarok, negyvenmillióba kerül az egész, mindenfelől csak azt hallom, hogy ezzel is csak a pénzt visszük.

A bejáratnál mind a két tábor, azaz a Lungo Drom és a Baloldali Roma Koalíció is felállított egy-egy fogadóbizottságot. A saját embereiket nem agitálták, de az ellenfélét szelíd, szép szavakkal igyekeztek elhódítani. Odabent szorgalmasan osztogatta a fehér sálakat a baloldali koalíció, ez volt a legfontosabb azonosítási jel számukra.

– Lungo Drom-os vagy? Nesze, azért te is kapsz egyet – nyújtotta a sálat egy fiatal lánynak a baloldali elektor, de kemény válasz érkezett: – Kösd fel rá magad!

Volt olyan is, aki elfogadta, de ott azon nyomban összetépte a sálat, sőt, meg is taposta a földre hullott cafatokat.

Mindez nem ígért semmiféle konfliktust. A legtöbb roma szereti az erősebb effektusokat, a széles mozdulatokat, a teatralitást. No, és egymás ugratását is.

– Kétszer annyian vagyunk – lökte oda Farkas Flórián Horváth Aladárnak, amikor összefutottak az egyre testesedő tömegben.

A beengedésnél apróbb gondok mutatkoztak. Volt néhány elektor, akit sehogy sem akartak beereszteni. Hiába lengette a meghívót a kezében, nem volt nála se személyi, se útlevél, vagy éppenséggel lejártak néhány nappal ezelőtt a dokumentumai. Akadt egy főiskolai hallgató, akinek a diákigazolványát utasították vissza. A sors kiszámíthatatlan szeszélyéből következőleg leginkább a Lungo Drom-osokkal történt meg az ilyesmi. A baloldal még így sokkal szigorúbb lett volna. Horváth Aladár korábban kijelentette, hogy igazából csak az lehetne jelölt az Országos Cigány Önkormányzatba, aki beszéli valamelyik cigány nyelvet.

– Ez megőrült, a romák 90 százaléka csak magyarul tud – legyintett Farkas Flórián.

Farkas egyébként – az MTV tudósításával ellentétben – nemcsak perceket töltött hívei között, hanem ott sétálgatott a tömegben.

– Jól csinálod főnök, nézegess csak, nehogy valami csibészséget csináljanak megint – szólt oda neki több Lungo Drom-os is.

Bent a teremben a szelíd agitáción és az ígérgetéseken kívül nemigen volt már lehetőség semmire. Annál inkább odakint. Elterjedt a pletyka, hogy van olyan megye például, ahol a benzinkút pihenőjében csábítgatja át a baloldal egy kis utazási költséggel a Lungo Drom-osokat a saját autóbuszára. Ez a hír éppenséggel ellenőrizhetetlen volt, de azt maguk az érintettek is bevallották, hogy odakint, a kapu előtti parkolóban köröz egy háromtonnás fehér kisteherautó. Abból küldözgetik be az élelmiszercsomagokat, de csak az MSZP-s cigányok kaphatnak. Amikor a tévéoperatőrök és fotóriporterek kirohantak a hírre, a sofőr gyorsan beugrott a volán mögé és elhajtott.

Gondolva a hosszú, várakozással töltött órákra, több roma is elhozta a gitárját. A terem hátuljában a zalai elektorok még a gyűlés kezdete előtt rágyújtottak egy-két nótára. Szólt a pattogós hopp-hopp, szaporán járták a táncot a lábak…

Odébb fehér zakó, rajta EU-jelvény.

– Én igent fogok mondani, és remélem, így tesz a többi roma is – mondta Csorba Lajos elektor a budapesti IX. kerületi kisebbségi önkormányzattól. – Egyrészt megszűnik majd az a fogalom, hogy kisebbség, mert az EU-ban a nagy egészhez képest minden nép, minden nemzet kisebbségben lesz. Másrészt úgy gondolom, nagyobb esélyünk lesz a felemelkedésre, és a mi javunkra változik majd az oktatási rendszer is.

A teremben fizikailag is tapintható vált az a bizodalom, amit a romák az EU-csatlakozásba vetettek. Ez már az MSZP-propaganda hadjáratának nyilvánvaló eredménye. Az odahúzó romák nem tudják, hogy a csatlakozás milyen elemi csapást jelent majd a magyar társadalom életszínvonalára, nem tudják, hogy majdhogynem aktív befizetők és nem felzárkóztatandó kedvezményezettek leszünk, mint amilyenek például a portugálok voltak annak idején. No és az oktatás… Nem tudni, milyen reformra számítanak. A Horn-kormány 400 fiatal romának adott ösztöndíjat a tanuláshoz, a Fidesz 12 ezernek. Kell-e ennél lényegibb és látványosabb reform? Látszik, hogy csak az MSZP-s miniszterek és prominensek jártak agitálni a cigányok közé, a fideszesek nem.

– Aladár nem megfelelő cigány vezető – jelentette ki Oláh úr, a bajnai kisebbségi önkormányzat elnöke. – Aladár tipikus jogvédő, a Flóri viszont igazi politikus. Ez a különbség a két ember között. Aladár üres hivatalok előtt szervez tüntetéseket, Flóri azonban teszi a dolgát a Parlamentben. És a cigányoknak politikusra van szükségük.

Természetesen a másik oldal sem maradt adós.

– A Flóri nem a cigányság érdekeit képviseli, látni milyen passzív, miután összebútorozott a Fidesszel – magyarázta Zsigmond Árpád, az örkényi cigány kisebbségi önkormányzat elnöke. – Nagyon remélem, ha az Aladár győz, ő nem úgy fog táncolni, ahogy a kormány fütyül.

Voltak, akik azt kifogásolták, hogy túlzottan kemény eszközökkel esett egymásnak Flóri és Aladár. A vádak szerint Flóri csak az övéivel, azaz a saját környezetével törődik, két dabasi rokon, ifjabb és idősebb Radics Jenő azt állította, hogy az eltelt nyolc esztendőben egyetlen támogató forint sem jött hozzájuk, minden fillér Flóri szűkebb hazájába, a szolnoki térségbe gurult. Persze Aladár sem kapott könyörületet. Róla azt állították, hogy ha hatalomra kerül, úgy megszünteti a cigány önkormányzatot. Merthogy minek, amikor ő egyedül is el tudja kormányozni a hazai cigányságot.

Szívesen jeleníti meg a média úgy a cigányokat, mint akik leképezték a többségi társadalom szembenállását, s baloldali, illetve jobboldali táborra szakadtak volna. Ezt látszik erősíteni az a tény is, hogy az MSZP hihetetlenül rámenős kampányt indított tavaly a parlamenti választások előtt a romákért. Ez egyes számítások szerint 200 ezer szavazót jelentett.

A valóság azonban egészen más.

– Ez egy őrültség, nincs olyan, hogy baloldali vagy jobboldali cigány – szögezte le Bácsics Gyula. – A nagypolitika, pontosabban a pártpolitika 5-6 ezer forintos képviselői pénzekért rángatja ide-oda az embereket. Csak romák vannak, akiknek az életén és a sorsán segíteni kell. Ehhez pedig megfelelő vezetőre van szükség. Ilyen a Flóri. A Fidesz javaslata szerint fel kellett volna állítani egy olyan kormányzati szervet, 50 milliárd forinttal, amely közmunkaprogramokkal, lakásépítésekkel, s oktatási projektekkel segítené a cigányságot. És az is hiba, ha a cigányokat kiragadják a társadalomból, vagy a cigányok érzik úgy, hogy meg kell különböztetniük magukat a magyaroktól. Azt mondom, senki se kapjon csak azért támogatást, mert cigány. Azért kapjon, mert szegény. És akkor ugyanúgy kell gondoskodni a szintén szegény magyarokról is. Nincs más út. Az emberek, vagyis a magyarok és a romák összeugrasztása nagyon veszélyes dolog. Annak vér a vége.

Végre délután kettőkor elkezdődött a gyűlés. Mint kiderült, a 4856 választott elektor közül 2993 volt jelen. Az egybegyűltek először is meghallgatták a magyar himnuszt. Fegyelmezetten, pisszenés nélkül. Akin kalap volt – márpedig feltűnően sokan viseltek ezen a napon úgynevezett széles karimájú cigány kalapot -, az levette. Rytkó Emília, az Országos Választási Iroda elnöke azonban képtelen volt megszabadulni a rendezők jellegzetes fejfedőjétől, egy sárga benzinkutas sapkától. Énekelni persze csak nagyon kevesen énekeltek. Nem úgy a cigány himnuszt, amelyet Kállai-Kiss Ernő klarinétművész adott elő, fantasztikusan.

Szemmel láthatólag felpörögtek az események. A két tábor megegyezett ugyanis, ezúttal nem engedik meg, hogy az idő bűnös módon kiperegjen az ujjaik közül. Míg a levezető elnökök személye körül többórás huzavona volt az előző gyűlésen, most villámgyorsan megegyeztek. Benga Oláh Tibor, a baloldali koalíció levezető elnöke röviden megfedte azokat az elektorokat, akik választott pozíciójukról és az ehhez kötődő kötelességükről megfeledkezve otthon maradtak.

Kisebb közjátékokkal, de gyorsan lepergett a jelöltek bemutatása is. Kisebb közjátékokkal.

– B…tok meg, mondtam, hogy erre a palira nem szabad szavazni, figyeljetek már egy kicsit! – ugrott oda az egyik vezető valamelyik szektorhoz, majd visszament a helyére, s kézjelekkel mutogatta, hogy mikor kell meglengetni a piros szavazócédulát, s mikor kell a térdükön tartani.

Ahogy magasba emelkedtek a kezek, egyiken-másikon ott kéklett egy-egy régi tetoválás a szokásos "Üss!" vagy "Mari szeretlek" felirattal.

Raduly József jól megjárta. Ahogy a Lungo Drom-osok mondták, remekül dolgozik a 100 Tagú Cigányzenekar élén, de sokfelé kacsingat. Nem is kapta meg a jelöltséghez szükséges szavazatokat…

Ezután a rendezők elvitték a nyomdába a jelöltek majd 150 fős listáját, hogy elkészíttessék a szavazólapokat. Többórás üresjárat következett, noha Rytkó Emília azt nyilatkozta nemrég, hogy okultak a korábbi tapasztalatokból, s nagy összegeket fektettek a technikai fejlesztésekbe, hogy gyorsabban menjen minden.

Most mégis hosszú órák teltek el a kinyomtatott lapok beérkezéséig, aminek elsősorban a büfések örültek. Hosszú sorban álltak az emberek a pult előtt, főleg a csirkepörkölt bizonyult nagyon népszerűnek. A testesebb cigányemberek két, sőt három combot is kértek egy-egy adag nokedlihoz. Mindeközben zene csendült fel a hangszórókból.

Valamiféle elektronizált roma zene, olyan, mint a magyarok 3+2-je, vagy a Betli Duója, csak sokkal modernebb kiadásban. Erre is táncra perdültek itt-ott az emberek, de amikor igazi, autentikus cigány folk csendült fel, szinte minden arc felragyogott.

Mentek persze a latolgatások is. Annál is inkább, mert aki kicsit is alaposabban körülnézett a jelöltszavazásoknál, úgy látta, mintha egyenlő arányban lennének jelen a baloldali koalíció és a Lungo Drom emberei. Felmérhetetlen persze, hogy a majd kétezer elektor, aki otthon maradt, vajon kit erősített volna.

Horváth Aladár nagy köröket rótt a teremben, Farkas Flórián viszont nyugodtan ült a székén. Az a hír járta, hogy Keller László, az MSZP feljelentésspecialistája igyekezett keresni valamit vele kapcsolatosan. Teleki László, a Miniszterelnöki Hivatal cigányügyi politikai államtitkára pedig csak úgy mellékesen megjegyezte a romáknak, hogy az ő kezén mennek át az Országos Cigány Önkormányzat pályázatai.

– Nagyon büszkék vagyunk a Teleki Lászlóra, de ezt azért nem kellett volna mondania – vélekedett egy dunántúli elektor.

Még korábban mesélték a Zalába, Somogyba való MIÉP-esek, hogy az államtitkár úr magyarosított Telekire. A régi neve, mely egyértelműen utalt a származására, nem tetszett neki. Azt is elmondták, hogy a nagykanizsai cigányság inkább a MIÉP-es országgyűlési képviselőt kereste meg ügyes-bajos dolgaival, s nem Teleki Lászlót, az ottani roma önkormányzat elnökét.

– Megmondtam nektek, hozzatok be megyei szinten, tollak titeket országosan. Erre egy nagy lóf…t mutattatok. Hát akkor most mit magyaráztok nekem? – háborgott egy alacsony férfi egy kisebb csoport közepén.

Szemmel láthatóan tovább zajlottak a meggyőzési kísérletek, de mindenki úgy gondolta, hogy ha lesznek is átszavazások egyik táborból a másikba, azok majd kölcsönösen kiegyenlítik egymást.

– Időleges csak a cigányság megosztottsága – fejtegetett Osztojkán Béla, a cigányság egyik olyan prominense, aki elhagyta a Lungo Dromot. – Igazából az a helyzet, hogy a romák a mindenkori hatalom felé húznak. Politizálni, a szó hagyományos értelmében csak a cigány értelmiség politizál. Egy egyszerű OCÖ- képviselőnek sajnos nincs sok szava, már ha tekintélyelvű vezetője van a testületnek, legyen szó bármelyik oldalról.

Horváth Aladárról többen is azt mondták, nem hiszik, hogy megnyeri a szavazást, radikalizmusa miatt nem szeretik a cigányok. Tavaly, amikor a VI. kerületben akart elindulni a választásokon az MSZP színeiben, maguk a helyi, szocialista párti cigányok tiltakoztak ellene a legjobban, mondván, elijeszti a szavazókat. Most egy dolog szólt Aladár mellett, de az hangsúlyosan: Medgyessy Péter tanácsadója. Ennek következtében nagyobb befolyással rendelkezik, mint az ellenzéki sorokban ücsörgő Farkas Flórián, okoskodtak az emberek. Jobban ki tudja majd sajtolni a lóvét. Még annak ellenére is, hogy az MSZP által alkotott költségvetésben nincs elkülönített pénz a cigányok felzárkóztatására.

Azt is hallani lehetett, hogy az MSZP inkább külföldre küldené az Aladárt, szelídebb cigányvezetőt akar. Hogy megfelelne-e nekik Zsigó Jenő, azt nem lehetett tudni. Zsigó különös és érdekes figura, bizonyos értelemben nehezebb vele, mint Horváth Aladárral. Egy-két évvel ezelőtt a budapesti roma konferencián a szó szoros értelmében mindenkit kiosztott, s a jelenlévők nagy megdöbbenésére először Soros Györgyre kezdte zúdítani a dörgedelmeit. Többen is azon gondolkodtak, hogy ha Zsigó is az élen végezne, automatikusan is elviselhetetlen konfliktus alakulna ki közte és Horváth Aladár között.

– Az utóbbi esztendőkben feltűnően nagy a csönd a cigányok körül, a politikai pártoknak sikerült elhallgattatniuk a romákat. Nem véletlen, hogy a valóságban alig-alig kapott jogosítványokat az OCÖ – szögezte le Zsigó Jenő. – Hagyományőrzés, kulturális feladatok… Igazi történések nélkül telt el az elmúlt tizenkét év, s ennek következtében egyre nagyobb késésben vagyunk, egyre nehezebb lesz megoldani a hazai romák helyzetét. Ez már olyan dolog különben, amit nem lehet a cigányokra hárítani. Ha kiterjedtebb jogkört kapna az OCÖ, a felelősség a mindenkori kormányé lenne a cigányok ügyében.

Este fél kilenc tájékán érkeztek meg a szavazólapok.

– Most már minden az elektorokon múlik – szögezte le kurtán Farkas Flórián, aki ekkor éppen magányosan üldögélt a helyén.

Elkezdődött a szavazás, nem titok, egymásnak segítettek az emberek, az egyik levezető elnök még biztatta is erre őket, mondván, ha valaki önként feladja a titkosság elvét, abba nem lehet belekötni. A legtöbben feladták. Összehajoltak az elektorok, magyaráztak, bizonygattak, húzkodták az ikszeket. Inkább azok lógtak ki a tömegből, akik mégis igénybe vették a felállított szavazófülkék magányát.

Egy részeg, hangoskodó romát kivitetett Benga Oláh Tibor. Határozottan, keményen. Pedig ahogy mondták, baloldali volt az elázott elektor.

Amint megteltek az urnák, gyorsan és jól érzékelhetően enyhült a feszültség. Előkerültek a borospalackok, konyakosüvegek, a dobozos sörök. De mindenki okosan megtartotta a mértéket, részeg embert nem lehetett látni, még spicceset sem. Hajnali fél három körül hirdetett eredményt a szavazatszámláló bizottság, amelyet ezúttal egy Lungo Drom-os elektor vezetett. Sok jót nem tudott mondani. A kiszivárgó hírek amúgy is meghozták a baloldali koalíció hangját, fél órával korábban már azt skandálta egy kisebbfajta tömeg a terem túlsó sarkában, hogy „Aladár! Aladár! Aladár!”

És valóban, az eredményhirdetésnél már mindenki megtudhatta, hogy ő végzett az élen, s teljes lett a Demokratikus Roma Koalíció sikere is. A Lungo Drom csak két fővel képviselteti magát a testületben, Farkas Flóriánnal és Bogdán Jánossal. Farkas az utolsó előtti, Bogdán János pedig az utolsó helyen végzett.

Míg a baloldali romák újra és újra megéljenezték Horváth Aladárt, a Lungo Drom-osok csendesen megindultak a kijáratok felé a várakozó buszokhoz.

Horváth Aladár veretes beszédet rögtönzött. Rasszistának, kirekesztőnek nevezte az előző, a Lungo Drom-os önkormányzatot. Farkas Flórián úriember volt, a vagdalkozás ellenére együttműködést és közös munkát ígért. Horváth Aladár azután fölemlítette a szegények felkarolását, ami magyarul a segélyek kiszélesítését jelenti. Ezt a programot nyerte most meg a magyarországi cigányság. És elbukott az, amit a Fidesz képvisel Farkas Flóriánnal együtt: a „tanulni és dolgozni” rögös, de méltóságot adó programja. A magyarországi cigányság a fentről jövő pénzt és a hatalom barátságát választotta. Mennek Európába. Könnyű nekik. Új vezetőjük pompásan ismeri a Strasbourgba vezető utat.