A tüntetést múlt hét csütörtökön egy kis előzetes demonstráció vezette fel. Akkor a Magyar Gazdák és Fogyasztók Önvédelmi Mozgalma szervezésében néhány száz tüntető jelent meg a Parlament és a Földművelésügyi Minisztérium előtt, hogy átnyújtsa követeléseit az illetékeseknek. A mezőgazdaságot fekete zászlóval gyászoló tüntetőktől végül csak egy főosztályvezető vette át a 30 pontos petíciót, amire válasz – hát persze – azóta sem érkezett. Az írás tartalma egyébként nem lehetett ismeretlen Németh Imre agrárminiszter előtt. A szervezet már korábban is eljuttatta követeléseit a tárcavezetőhöz, aki ezekre úgy reagált, hogy minden héten több petíciót is kap.

Hétfőn megindult az igazi tüntetés. A Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (Magosz) szervezésében mintegy ezer munkagép indult meg az ország főútvonalain Budapest felé. A gépek a Felvonulás téren este hét órakor találkoztak volna, s bár a rendőrség az érkezők felvezetése helyett inkább akadályozta a vonulást, szétszabdalta a meneteket, s gyakran az út szélére állította, este tíz körül végül bedüböröghettek a gépek a fővárosba.

– Órákat várakoztattak a város határában, hogy eldugjanak minket a budapestiek elől – elégedetlenkedik a késő éjszakai érkezés miatt a hidegtől elgémberedve az egyik tüntető. Akinek traktorán felirat utal jelenlétének okára: "Tulajdonos a Földhitelbank".

A fővárosiak reakciója egyébként nem igazolta a rendőrség óvatosságát. A gépjárműforgalom már órákkal a traktorok érkezése előtt erősen megritkult a Felvonulási tér környékén, s többen a budapestiek közül termoszból teával, kávéval, harapnivalóval várták a tiltakozókat. Megkezdődött a csendes forradalom.

A tüntetések nem érhették váratlanul a kormányt. Az általános költségvetési megszorítások miatt forráshiányban szenvedő szaktárca közel fél éve feszíti a húrt, megvon vagy egyszerűen csak nem fizet ki korábban megígért támogatásokat. Pedig az egy évvel ezelőtti útlezárások után úgy tűnt, a kormány megértette, hogy mit jelent a vidék számára az agrárpénzek elvonása. A miniszter akkor visszaállította az év elején megszüntetett állami támogatásokat, amely a vágósertésre kilónként 200, a vágócsirkére 9,50, a tej literjére pedig 4,50 forintot jelentett. Egyébként már annál a megvonásnál is tetten érhető volt a költségvetési takarékoskodás. A minisztérium hivatalosan azzal indokolta a döntést, hogy Brüsszel nem engedélyezi ezeknek a termékcsoportoknak a támogatását, valójában azonban a csatlakozási dokumentum lehetővé teszi, hogy az újonnan felvett országok három évig fenntartsák a korábbi kifizetési jogcímeket. Áprilisban pedig a szaktárca újabb gesztust gyakorolt az agrárium felé: lehetővé tették, hogy a 2004-re járó terület alapú uniós támogatás valamivel több mint harmadát, hektáronként 8000 forintot előlegként már a tavaszi munkálatok idején felvehessék a gazdák. Igaz, a költségvetési takarékoskodás itt is érződött: az állam valójában csak azt tette lehetővé, hogy a földtulajdonosok a pénzt hitelként felvehessék a pénzintézetektől, vagyis banki költségek címen mindjárt elbukták az összeg 6-8 százalékát.

Azóta azonban még mélyebbre harapott a költségvetési fűnyíró. Októberben a szaktárca váratlanul megszüntette a sertésre, csirkére és tejre beígért különtámogatásokat, ráadásul úgy, hogy két-három hónapja már a korábban megítélt kifizetéseket sem teljesítették. A miniszter a döntést forráshiánnyal indokolta, noha az e célra meghirdetett keretet még 50 százalékban sem használták ki. A távoli jövőbe tolódott az uniós földalapú támogatások kifizetése is. Németh Imre miniszter nyáron még októberre ígérte a hektáronként 17 300 forintos összeg rendezését, majd decemberre, majd januárra, majd februárra. Legújabban már március közepéről van szó…

Közben december óta uniós botrányt okoz a magyarországi búzafelvásárlás elhúzódása. Az igen jó búzatermés nagy részét a magyar gazdák nem akarták eladni a nyomott áron felvásárló nagykereskedőknek, inkább választották a tonnánként 22 ezer forintos brüsszeli intervenciót. A termelés biztonságának érdekében ugyanis az EU vállalja, hogy nem hagyja a búza árát irreális mélységekbe süllyedni, inkább felvásárolja a terméket. A magyar gazdák végül a hazai termés több mint kétharmadát, mintegy 3,8 millió tonna búzát adtak át intervencióra, amivel Magyarország adta a Brüsszel által felvásárolt európai búza felét. Csakhogy a szakminisztérium előbb elfelejtett gondoskodni a raktárkapacitásról, és a termék átvétele is a vártnál jóval lassabban megy, így jelenleg nemhogy a leadott búza kifizetésére nem került sor, de a termék háromnegyedét (3 millió tonnát) még nyilvántartásba sem vették, ami a kifizetés kezdeményezésének alapfeltétele lenne.

Összegzések szerint tehát az agrártárca mintegy 250 milliárd forinttal tartozik a termelőknek. Ebből 100 milliárd az uniós támogatás és annak nemzeti kiegészítésében tapasztalható elmaradás, és újabb 100 milliárd a gabonafelvásárlással kapcsolatos késedelem. Ahogy Kajner Péter, a Védegylet közgazdásza fogalmaz: a gazdák tulajdonképpen most azért tüntetnek, ami nekik egyébként is járna.

A késedelemre a minisztériumban is megszülettek a megfelelő válaszok. Pásztohy András államtitkár magukat a gazdákat okolja az uniós támogatások kifizetésének késedelméért. Tájékoztatója szerint a gazdák egy része a valósnál nagyobb területek után nyújtott be támogatási kérelmet, s ezek ellenőrzése vesz el rengeteg időt a hivataloktól.

– Pedig nagy szükség lenne arra, hogy mielőbb megkapjuk a támogatást – érvel Varga József gévberjéni gazda, noha Szabolcsból a nagy távolság miatt nem indultak traktorok a tüntetésre. – Most ugyanis még 15-20 százalékkal olcsóbb a trágya, a vetőmag, mint a tavaszi hónapokban.

– A gazdák komolyan vették a kormány által ígért határidőket, különböző fejlesztéseket hitelből indítottak el, amit már el kellene kezdeni visszafizetni, a beígért pénzek pedig sehol sincsenek – mondja Jakab Ferenc, a Magosz szabolcsi elnöke.

– Azt sem tudjuk, hogy mi van a beadott kérelmünkkel, semmilyen válaszlevél nem érkezett a hatóságoktól – teszi hozzá Józan Sándor Alsónémediről.

Az alsónémedi gazdák egyébként újabb adalékkal szolgálnak az állami késedelmekhez. A frissen alakult helyi értékesítési szövetkezet ugyanis már negyedik hónapja nem kapja meg a Pénzügyminisztériumtól a beruházásai után visszaigényelt áfát, s emiatt szünetelnek további fejlesztései.

– Elakad a munka, s a gépek javítására sincs pénz -" foglalja össze Oláh Károly Jászberényből.

– Arcátlanság a gazdák mohóságát emlegetni a késedelem okaként – szögezi le Sákán Antal, a Magyar Sertéstartók Szövetségének elnöke. – Valójában a minisztérium tehet róla, hogy nincs megfelelő föld-nyilvántartási rendszer. Az előző kormány ugyanis elmulasztotta ezt kiépíteni, a jelenlegi pedig SAPARD-pénzekből szándékozta megcsinálni, amit végül nem kapott meg, s így a régi földhivatali térképeket keverték össze egy modern rendszerrel.

A Magyar Gazdák és Fogyasztók Önvédelmi Mozgalma követelései szerint egyébként jó pár más támogatással is adós a földművelésügyi tárca. Az uniós, búzaintervenciós, sertés-, tej-, baromfi- és áfa-visszatérítéses támogatás mellett a tárca elmaradt különböző 2004-es kamattámogatások kifizetésével, sőt még a SAPARD előcsatlakozási program keretében megítélt utolsó négymilliárd forint sem jutott el a gazdákhoz. Sajtóhírek szerint az agrártárca egyszerűen nem rendelkezik elegendő pénzzel a törvényben előírt kifizetések teljesítésére. Látszólag ezt igazolja a támogatások féléves általános csúszása, valamint hogy januárban több támogatás folyósítását teljesen leállították. Bizonyos hírek szerint a minisztériumban egyszerűen tologatják a pénzeket, hogy legalább a legszükségesebb kifizetésekre legyen forrás. Látszólag ezt igazolja, amit az agrártárca éppen most járt ki Brüsszelben: hogy a 170 millió eurós agrár-környezetvédelmi keretből 57 milliót átcsoportosíthasson a hagyományos mezőgazdasági ágak támogatására. A közlemény szerint ha a zöldszervezetek mégis a vártnál nagyobb számban jelentkeznek erre a keretre, majd más forrásból visszacsoportosítanak pénzeket…

Bár a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége nem vesz részt a gazdatüntetésen, valójában a termelőszövetkezeteket is sújtják a költségvetési megvonások. Mivel a kormány deklaráltan a kisebb gazdaságokat veszi előre a kifizetéseknél, eddig csupán négy szövetkezet kapta meg a területalapú támogatást. Magyar György, a szervezet titkára pedig arra hívja fel a figyelmet: a támogatások elmaradása könyvelési szabálytalanságokra kényszeríti a gazdákat. Azoknak ugyanis, akiknek a kormány még 2000-ben elengedte hiteltartozásait, a feltételek értelmében évekig nyereséges gazdálkodást kell folytatniuk. Mivel azonban a 2004-es évben sem az uniós pénzek, sem a búzaintervenció bevételei nem érkeztek meg a gazdákhoz, a legtöbb gazdaság nem tudja majd kimutatni az elvárt nyereséget, eszerint pedig az elmúlt években felvett támogatást is vissza kell fizetniük. De azoknak sem sokkal jobb, akik némi manipulációval nyereségesnek tüntették fel az elmúlt évet: nekik ugyanis a semmiből be kell fizetniük a nyereségre eső társasági adóelőleget.

Az agrárfejlesztési pénzek tologatása egyébként lassan áttekinthetetlen helyzetet teremt az ágazat finanszírozása körül. Már eleve bizarr indulóhelyzetet teremt, hogy miközben Gyurcsány Ferenc rekord nagyságú 2005-ös agrárkasszáról beszél, a gazdák már ugyanennek az évnek a legelején tüntetni kényszerülnek a kifizetések bedugulása miatt. Németh Imre például 328 milliárd forintban jelölte meg az agrár- és vidékfejlesztésre fordítható pénzek nagyságát, Horváth Gábor, a MOSZ főtitkára viszont arra hívja fel a figyelmet: valójában ebből 90 milliárd a 2004-ben elmaradt nemzeti földalapú támogatás kifizetésére megy majd el. Ahogy a tavalyi számok is relatívak voltak: 2004-ben ugyanis a minisztérium szerint 293 milliárd forint támogatás jutott a mezőgazdaságnak, Forgách Barna, az Agrárkamara alelnöke azonban úgy véli, ebből ténylegesen csupán annak 60 százaléka került kifizetésre.

A Felvonulási téren éjszakázó gazdák körében megoszlik a vélemény, elérnek-e valamit a tüntetéssel. Nemes András Jászkísérről azt hangoztatja, a végsőkig kitart, s nem is tehet mást, hiszen a minisztériumi pénzek nélkül nem tudja fizetni traktorjára a különböző járulékokat.

– Most kellene megvenni a gyomirtót, a műtrágyát, miközben már jelzálog van a gépeinken, a tanyáinkon, a házainkon, a földjeinken, mindenen – mondja Bátori János Jászapátiról, aki úgy véli, az ő gazdasága már tönkrement, s csak azért jött el, hogy jelenlétével másoknak segítsen.

Nem kis összegekről van szó. A tüntetésen felvonuló, jellemzően néhány tíz hektáros gazdának jó néhány millió forintig terjedő összeggel tartozik az állam az ilyen-olyan elmaradások következtében.