Kelet felől baráti pillantások vetődtek hazánkra, és ha egy arab ember meghallotta az "al-madzsar" szót, elsőként Puskás, illetve az 56-ban elesett hősök jutottak eszébe, akiknek emlékére annak idején sok arab iskolában egyperces csenddel emlékeztek a diákok. Gondolhattak a korábban számos, hazánkban tanult arab diákra, akik később hazatérve jól képzett mérnökökként vagy orvosokként gazdagították országukat. Mára azonban Magyarország egy ellenséges retorikájú nemzetté válhatott a szemükben, és tévesen azt hihetik, hogy deviáns miniszterelnököt csak deviáns ország választhat. Pedig mi tudjuk, hogy honfitársaink több mint felének helyén van az esze. Ahogyan a szaúdiakat méltatlanul érték Gyurcsány szavai, úgy a magyar nemzet sem szolgált rá Al-Rasheed kijelentésére.

A szaúd-arábiai futballválogatott saját pénzén hívta meg a magyar csapatot, az Isztambulban tartott barátságos meccsre. Baráti kezet nyújtottak hazánknak, ami fontos momentum lehetett volna abban a folyamatban, amelyet Orbán Viktor indított el, amikor kormányzása alatt felvette a diplomáciai kapcsolatot a közel-keleti országgal. A két ország között komoly perspektívájú gazdasági együttműködés bontakozhatott volna ki, amelynek haszonélvezői elsősorban mi lehettünk volna. Gyurcsány azonban egy durva mozdulattal kitért a baráti jobb elől, és egy balhoroggal viszonozta azt.

Hogy a magát felelősnek tartó miniszterelnök milyen mértékben vonta le a következtetést az egyre fodrozódó nemzetközi botrányból, hűen bizonyítja, hogy a hivatalos kormányretorika máig dezinformációkat ad a szaúdi nagykövet hazarendeléséről – melyhez hasonló botrány a rendszerváltás óta nem fordult elő ", illetve Szili Katalin elmaradt rijádi útjának valódi okairól. Pedig Gyurcsány előtt éppen egyik párttársa nemrég történt vesszőfutása lebeghetne példaként. Zuschlag János pár hónapja benyújtotta lemondását, miután a holokauszt során meggyilkolt zsidókon való ízetlen viccelődése napvilágra került.

A miniszterelnökéhez hasonló kijelentést legutoljára az egyik kereskedelmi televízió műsorán hallhattunk, amikor az aktuális valóságshow-t feldobandó, a szerkesztők bejátszották a villalakóknak az akkor kirobbanó iraki háború képeit, mire az egyik jól megtermett roma versenyző, a világ biztonságának kérdéskörét feszegetve megjegyezte: "A legnagyobb baj, hogy a világon mindenütt ott vannak ezek az arab terroristák". A mondatot a csatorna kritika nélkül leközölte. A dologból nem lett botrány. Ehelyett kikerült az irányjelző, mely mutatta: A rasszizmus akár politikailag korrekt is lehet. Jelen esetben azonban van egy nagy különbség. Egy útszéli suttyó szájából megbocsátható az általánosító, rasszista kijelentés. Útszéli suttyókból szerencsére – jó esetben – nem lesz miniszterelnök.

Gyurcsány Ferenc kijelentésével egy háromszázmilliós, mellesleg szemita gyökerű népet en bloc bélyegzett meg. Állami szintre emelve ezzel az antiszemitizmus bűnét, amire Adolf Hitler és a Harmadik Birodalom óta nem volt példa a világban. Ha másért nem, ezért viselnie kell a következményeket. Nem is olyan rég Gyurcsány maga jelentette ki a budapesti zsinagógában, hogy az antiszemitizmus nem lehet bocsánatos bűn. Akik ismerik a világpolitikát, tudják, a kormányfő ez egyszer fején találta a szöget. Az antiszemitizmus ma valóban nem bocsátható meg a világban. Gyurcsány Ferencnek sem.