Veszprémből a Fradiba

– Ahogy bejelentette a Fradi az igazolását, a klub közösségi oldalain több száz örömteli hozzászólás érkezett. Sokan írták, hogy reménykedtek, a Fradi lehet a következő csapata, miután bejelentette távozását Veszprémből. Talán egy játékos érkezése sem váltott ki korábban ennyire egyöntetűen pozitív véleményt a szurkolókból. Mekkora segítséget jelent a klubváltásnál, hogy szinte be sem lépett az ajtón, már befogadták?

– Nagyon jó lehet a közösségi oldal moderátora… A viccet félretéve: jólesik, hogy ennyire örülnek nekem, igyekszem majd meghálálni ezt a szeretetet. Minden magyar ember tudja, mit jelent Magyarországnak a Ferencváros, az ország legnagyobb klubja, ezért is választottam. Büszkén érkeztem ide a Fradihoz és örülök, hogy a szurkolók így fogadtak, bízom benne, hogy sokukkal találkozom a mérkőzéseken, és azt is remélem, hogy jó eredményt tudok majd elérni.

– A Fradi-indulót megtanulta már?

– Már régen, hiszen Budapesten nőttem fel, kiskorom óta Fradi-drukker vagyok. Annyira, hogy gyerekként az egyik farsangon az FTC akkori játékosának, Vasile Miriuțának öltöztem. Apukám ezért le is nyírta kopaszra a hajamat. A Lipcsei Péter-, Nyilas Elek-, Telek András-féle csapat volt nekem a nagy Fradi.

– Kisfiának is megtanítja majd az indulót?

– Mindenképp, egyébként is nagyon szereti a zenét.

– Hogy fogadta a csapat? Készültek valamivel?

– Persze, külön kiraktak nekem egy széket az öltözőbe és ráírták a nevem, hogy tudjam, hol a helyem. Nyilván mennek az ugratások csapaton belül. Sok játékossal azért együtt kézilabdáztam korábban – klubnál vagy válogatottban –, nem ismeretlen közegbe jöttem. Azért a rutinomat tisztelik.

– Ahogyan említette, az is szempont volt az igazolásánál, hogy a Ferencváros az ország egyik legnagyobb klubja. Ugyanakkor ha a férfikézilabdát nézzük, azért éles a váltás a Veszprémhez képest, másik szinten folytatja a pályafutását, mint eddig.

– Kár is lenne tagadni, ez nyilvánvaló. A Fradinál nem a Bajnokok Ligája négyes döntője a cél, mint Veszprémben. De nem is ilyen szempontok vezettek elsősorban. Azt néztem, hol bíznak bennem, számítanak rám, hol szeretnének leginkább. A legerősebb szempont pedig a játéklehetőség, mert a magyar válogatottnak is szeretnék még segíteni, és csak úgy tudok, ha játszom. Későn realizálódott, hogy Veszprémben nem leszek annyit a pályán, ezért gyors volt a klubváltás. A Fradi férfikézilabda-csapata évről évre egyre erősebb, rengeteg a tehetséges fiatal játékosa, és ebben a szezonban már európai kupában is indul. Meglátjuk, meddig jutunk a nemzetközi porondon, először az első kört kell abszolválni, utána sok minden függ a sorsolástól. A férfikézilabdában az Európa-liga-csoportkör is nagyon magas színvonalat képvisel, a Bajnokok Ligáját megjárt csapatokkal is össze lehet találkozni, ilyen például a Flensburg, Montpellier. Azt gondolom, a bajnokságban a Szeged és a Veszprém mögött a következő két-három csapatban ott lehetünk, hatalmas eredmény lenne elérni a dobogót. Az első két csapat más kategóriát képvisel a magyar kézilabdában, de az FTC is szép jövő előtt áll. Túl nagy nyomást és terhet nem akarok rakni sem a Fradira, sem magamra, azt tudom megígérni, hogy mindent megteszünk a jó eredményért.

– Az elmúlt évtizedben megszokta, hogy a világ legjobbjaival játszik együtt, most ebből a szempontból is más lesz a helyzet a pályán.

– A jó teljesítmény nem csak azon múlik, hogy világklasszisokkal játszunk együtt. Fontos az edzés, a meccsmennyiség, az is számít, hogyan érezzük egymást a pályán, tudjuk azt, ki milyen figurát szeret, kinek mi az erőssége, sok múlik a közös gyakorláson és azon, hogy a taktikát megvalósítsuk, nem feltétlenül csak a kvalitás a lényeg. Nekem azt számít, hogy a csapat együtt nyújtson jó teljesítményt.

– Bár a játékba mindig eredményesen ugrott be, idén mégis többet ült a padon Veszprémben. A Fradi ehhez képest is éles váltás, mert most mindenki Lékai Mátétól várja a megváltást.

– Azt gondolom, ahányszor pályára léptem, éltem a lehetőséggel, jól játszottam. Az más kérdés, hogy nem mindig éreztem azt, hogy annyi időt töltök a pályán, amennyit kiharcoltam magamnak, de ez edzői döntés kérése. A Fradinál nekem ugyanúgy bizonyítanom kell és megküzdeni a helyemért. Rengeteg a fiatal tehetség, ők még a pályafutásuk elején járnak, míg nálam a B oldal pörög. A tapasztalatommal és rutinommal próbálom őket segíteni, szerintem nyitottak lesznek rá, mert olyan mentalitású játékosokról van szó.

– Hiába mondja, hogy pörög a B oldal, azért még mindig Európa topirányítói között tartják számon. Érdekes, hogy mégis több interjúban hangsúlyoznia kellett: nem levezetni és nem csak mentorszerepre érkezett.

– Ha erről kérdeznek, erre válaszolok, de azért is gondolhatták ezt, mert nagyon régóta az élvonalban játszom. Tizenhat évesen mutatkoztam be, életemben több időt töltöttem a kézilabdával, mint nélküle. A Bajnokok Ligájában tizenkét szezont játszottam le egymás után. Tényleg azért váltottam klubot, mert játszani szeretnék, bizonyítani, hogy még helyem van a pályán a klubomban és a válogatottban is. Nem gondolom, hogy közel volna a vég, amíg olyan teljesítményt nyújtok; az egészségem is engedi és élvezem a játékot.

– Külföldi élcsapatok is keresték, tehát a legjobbak között tartják még számon…

– Jó érzéssel töltött el, hogy még mindig jó játékosnak tartanak, elismernek külföldön és több klub le akart igazolni. Az is nagyon jó érzés, hogy a Fradi ennyire szeretett volna megszerezni.

– Régi ismeretség köti Pásztor Istvánhoz, az FTC edzőjéhez, még játszottak is egymás ellen, amikor Ön a PLER-ben, míg Pásztor a Veszprémben kézilabdázott. Mire számít tőle edzőként, milyen játékstílust vár majd el?

– Erre kérdésre csak pozitív választ adhatok – mivel pont itt sétál el mellettünk –, fantasztikus edző, óriási a játéktudása. (Az összenézés és nevetés után Pásztor István távozik, Lékai Máté pedig folytatja.) Óriási játékos volt, többszázszoros válogatott, bajnok, kupagyőztes. Sokat küzdöttünk egymás ellen, amikor ő a Veszprémben, én a PLER-ben játszottam. Több sikerélmény jutott akkor neki, mint nekünk, de később fordult a kocka. A mi ismeretségünk tehát valóban régre nyúlik vissza. Szerintem azt várja el edzőként, ami játékosként is jellemezte: mindenki nyújtsa a maximumot edzésen, a mérkőzésen valósítsuk meg, amit begyakorlunk és amit elképzelt, valamint adjunk bele mindent. Ha mindezt végrehajtjuk, az jó eredménnyel is párosul.

– Többször említette a válogatottat mint a klubváltás egyik okát. Úgy érezte, hogy a kevesebb veszprémi játéklehetőség negatív hatással lehet a válogatottszereplésére is?

– Ősszel Veszprémben még meghatározó perceket játszottam, inkább tavasszal az Európa-bajnokság után történt egy váltás, amikor kevesebbet lehetőséget kaptam, nyár közepén pedig úgy láttam, tovább csökken az esélyem a játékra. Akkor tud jól teljesíteni az ember, ha meccsritmusban van, ezért szükséges a folyamatos játéklehetőség. A következő, januári, svédországi világbajnokság az olimpiai kvalifikáció szempontjából a legfontosabb torna lesz, ráadásul nagyon nehéz csoportba kerültünk. Mivel a válogatottal valószínű a párizsi olimpia az utolsó lehetőségem, mindent megteszek, hogy kijussunk. Ennek egyik lépése a klubváltás. A sikertelen budapesti Európa-bajnokságot követően a válogatott még fontosabb lett számomra. A következő időszakban az lesz a lényeg, hogy sérülésmentesek maradjunk januárig; sajnos már most látszik, hogy egy-két játékos nem lehet ott a világbajnokságon.

– Ha már az olimpiáról beszéltünk, nyugodtan kijelenthető, hogy mindenkinek bevésődött a 2012-es londoni játékok Izland elleni negyeddöntője, amikor az utolsó másodpercekben belőtte az egyenlítő gólt. Ha visszatekint a pályafutására, az a pillanat legalább annyira emlékezetes, mint nekünk?

– Azért is maradt meg bennem, mert pozitív pillanat a pályafutásomban. Emlékezetes negatív momentum több lenne, főleg ha a Bajnokok Ligája-döntőket nézem a Veszprémmel. A válogatottal az az izlandi meccs egy katartikus élmény, tényleg minden magyar ember emlékszik rá, pontosan tudja, hol volt, kikkel nézte a meccset. A magyar férfikézilabda emblematikus mérkőzése. A londoni olimpia életem valóra vált álma volt… Amikor a kontinensen rendezik az ötkarikás játékokat, mi, magyarok másképp éljük át, rengeteg magyar szurkolt nekünk Londonban. Azok voltak a boldog békeidők, sok szempontból.

– Most ismét Európában lesz az olimpia, 2024-ben, Párizsban…

– Ezért is nagyon fontos, hogy kijusson a magyar férfikézilabda-válogatott. Az élet azért kicsit a feje tetejére állt, de bízunk benne, hogy ott lehetünk. És bízzunk abban is, hogy 2024-re az élet is rendeződik mindenfelé…